A Fidesz és az MDF lapzártánk idején a jövő évi választási összefogásról tárgyal, egy tudósítás szerint "igen konstruktív, baráti légkörben". A tét a Fidesz számára az, hogy a szavazatmaximálás érdekében - ami jó esélyt biztosítana egy újabb négyéves, a jelenleginél is gondtalanabb (egyedüli, valódi koalíciós partnerek nélküli) kormányzásra - rá tudja-e venni az MDF-et a szoros szövetségre (közös listaállítás Fidesz néven, ilyesmi). Az MDF számára pedig az a kérdés, hogy bekerül-e a parlamentbe, egyáltalán, megmarad-e önálló politikai erőnek.

n A Fidesz és az MDF lapzártánk idején a jövő évi választási összefogásról tárgyal, egy tudósítás szerint "igen konstruktív, baráti légkörben". A tét a Fidesz számára az, hogy a szavazatmaximálás érdekében - ami jó esélyt biztosítana egy újabb négyéves, a jelenleginél is gondtalanabb (egyedüli, valódi koalíciós partnerek nélküli) kormányzásra - rá tudja-e venni az MDF-et a szoros szövetségre (közös listaállítás Fidesz néven, ilyesmi). Az MDF számára pedig az a kérdés, hogy bekerül-e a parlamentbe, egyáltalán, megmarad-e önálló politikai erőnek.

A Fidesz mindvégig logikusan viselkedett. A győzelemhez minden egyes százalékra szükség lesz; és mivel a legkisebb koalíciós partner a parlamenti ötszázalékos küszöb fölé kerülni tartósan nem tudott, a listájára adandó 2-4 százaléknyi holt szavazat könnyen Orbán miniszterelnökségébe kerülhet. A Fidesz tavaly év végi javaslata nagyvonalúbb volt, mint a mostani: de hát tetszett volna a néninek élni az első ajánlattal. (A volt KDNP-s fiataldemokraták nem finnyáskodtak; cserébe jó néhányuknak újabb négy évig nem kell állás után nézniük.)

Az MDF úgy viselkedett, ahogyan története során majd mindig. Elhatározott valamit, aztán akarta is megcsinálni meg nem is; belengette a kis jobboldali pártok szövetségét, mint az arrogáns Fidesz alternatíváját, kurucosan újfajta polgári politizálásról nyilatkozgatott, aztán Kövér László első szemöldökráncolására pár képviselőjük - a többiek háta mögött - gyorsan kiegyezett a Nagy Testvérrel: a két párt közötti tárgyalások eredményétől függetlenül a Fidesz támogatja az ő közös képviselő-jelöltségüket. (Három-négy MDF-es frakciótag már a párt februári országos gyűlése előtt biztosította ily módon újabb négy évre képviselői stallumát.)

De még csak nem is az ő magatartásuk a leggázosabb.

A párt önálló akart lenni, de ahhoz világos stratégiára lett volna szüksége. Ehelyett még akkor is gyáva volt szembemenni a rossz kormányzati (fideszes) elképzelésekkel, amikor igaza lett volna (az MDF valóban jó egészségügyi szakemberei a kezdetektől tisztában vannak Mikola miniszter alkalmatlanságával); gyáva volt kiállni elnök-minisztere mellett akkor, amikor kormányüléseken lealázta őt a miniszterelnök, vagy amikor (egy Népszabadság-írás szerint) többek előtt lehazugozta őt Kövér; és gyáva volt kiállni ama képviselője mellett is, akit, mert túlontúl önállóságpárti, köztisztviselő feleségén keresztül próbált megrendszabályozni a fideszes munkaadó.

Nem is lehetett ennek más vége: az MDF-nek lassacskán könyörgőre kell fognia a dolgot. Hovatovább csak arra lesz lehetősége, hogy a párt tagjai csak mint egyének - és nem mint MDF - járulhassanak Fidesz-apuka elé a hosszabbításért.

Ennyi volt. Élt 14 évet.