Az, hogy Wallenberg a történettudomány által nem bizonyítottan, de újságcikknyi bizonyítékkal megtámogatva esetleg adott információkat az amerikai hírszerzésnek a második világháború során, kell-e, hogy megváltoztassa a róla kialakított képet? Változtat-e ezen, ha hidegháborús megfogalmazással le-amerikai-kémezzük, bár pénzt nem vett fel - igaz, nagy szüksége nem is lehetett rá, hiszen családja akkor is, ma is Svédország egyik legtehetôsebb konszerntulajdonosa volt -, ergo nem is nettó kém volt, hanem a legnagyobb valószínűséggel lelkiismereti-etikai okból adott információkat az amerikaiaknak. Lelkiismeret persze annyiféle, ahány lélek; Kim Philbyrôl vagy a cambridge-i csoportról is mondhatni, hogy kommunista meggyôzôdésük taszította ôket a KGB jogelôdjeinek karjaiba. Az angolok joggal mondják Philbyre és társaira, hogy ôk háborúban álló hazájukról adtak információt az ellenségnek - a hitlerájjal szövetséges Szovjetuniónak -, majd 1941 után egy szövetséges, ám jól tudhatóan totalitárius diktatúra számára. Wallenberggel ez - feltéve, de meg nem engedve Fenyvesiék állítását - nem eshetett meg. Hazája nem volt hadviselô fél, és abban a háborúban úgy kellett Németország ellen harcolni, hogy az egyik szövetséges a világtörténelem egyik legpusztítóbb diktatúrája volt, amellyel a késôbbi konfliktus, hogy így fogalmazzunk - és ezt Wallenberg késôbbi, máig felderítetlen sorsa is bizonyítja -, genetikusan kódolva volt. Akár így, akár úgy: nincs okunk kételkedni, hogy Wallenberg annak a háborúnak egyik legnagyobb hôse volt!
Figyelmébe ajánljuk
Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?
- SzSz
A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.
Szemrevaló: A fény
- - bzs -
Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).
Szemrevaló: Gépek tánca
Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.
Le nem zárt akták
A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.
Ingyen Carlsberg
- - turcsányi -
Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).
Utánunk a robotok?
A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.
Túlélni a békét
Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.
Csehország választás után: van ok aggodalomra, de reményre is
A „nemzeti brain rot” működik és működni fog, amíg kitart a Fidesz gazdasági hátországa
Mi a különbség a "tiszás" és a "fideszes" adatszivárgás között?
„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”
A Bolsonaro-végjáték
Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.