Azért ilyen ország is kevés van: a köztársaság elnöke kiír egy népszavazást, az adott napon elmegy kézhez venni a szavazócédulát, és megállapítja, hogy csalás történt. A választási bizottság feljelenti a belügyminisztert, a belügyminiszter önkormányzatokat jelent fel, az ellenzék lemondásra szólítja a belügyminisztert, és fel is jelenti, valamint mindenki kivonul mindenhonnan.

A hétvégi kaotikus szlovákiai népszavazásban az a legmegkapóbb, hogy - mellesleg és alapvetően - semmi aktualitása nem volt. Szlovákiát egyelőre nem fenyegeti az a veszély, hogy meghívnák a NATO-tagállamok sorába, ezért erről mindjárt három kérdést intéztek a polgárokhoz. Az egyetlen, az előzetes felmérések szerint a lakosság érdeklődésére számot tartó kérdés, a közvetlen elnökválasztásról szóló meg lemaradt.

Talán még Vladimír Meciart is meglepte, mekkora felfordulást tud okozni, ha akar. Márpedig akart: nem érdeke a belső erőviszonyok megváltoztatása, és hidegen hagyja az euroatlanti integráció. Azt viszont tudja, hogy kis országra akkor figyelnek, ha képes a térséget destabilizálni. Persze rejtély, miért pont így teszi a dolgát. Túl azon, hogy szeret kormányozni, lehet, úgy tud csak becsajozni, ha érzi: tartanak tőle.

Amúgy a szomszédunk ő, becsüljük meg jól.