Főkapitányt választott a napokban az Új Magyar Gárda, ez ma már mínuszos hír. A szélsőjobb mindenhol, a parlamentben is jelen van, az okokat is pontosan tudjuk: Gyurcsány Ferenc tehet erről, hiszen ha ő nem ilyen töketlen (és hazug), nem erősödik meg a szélsőjobb. Jól hangzó baromság, amely nem csak a jobboldalon hódít. A szélsőjobb ugyanis a kezdetektől ott van a parlamentben.
Klasszikusok
Csurka István
Fotó: MTI/Földi Imre
Az első szabadon választott Országgyűlésben, főleg az MDF frakciójában és a párt elnökségében. A vezéralak Csurka István volt, aki már 1990 januárjában (még a választások előtt) a Kossuthon, a Vasárnapi Újságban az éterbe süvítette: „Ébresztő, magyarság!” Aztán egyre inkább kibontakozott „írói munkássága”, de csak a Néhány gondolat a rendszerváltás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán című, 1992. augusztus 20-án közölt írása után lehetetlenült el a párt alelnöke. A művet akkor a vele (és Elek Istvánnal) együtt kirúgott (ma DK-s) Debreczeni József „komplett náci alapvetésként” jellemezte, amivel Kövér László is szinte szó szerint egyetértett: „Csurka István nem először fogalmazza meg a maga nemzetmegváltó gondolatait, amelyeket szerencsére nem nekem kell először az újabb keletű magyarországi nácizmus alapvetésének nyilvánítanom.” Kövér pályafutása ismert, nemrég a nyilasbarát Nyírő József újratemetésének egyik fő támogatója volt, mégpedig a Magyar Országgyűlés elnökeként.) Debreczeniék MDF-ből történt eltávolítását főként Lezsák Sándor erőltette, aki „kilencven százalékig” egyetértett a Csurka-dolgozatban írtakkal. Ma ő a Magyar Országgyűlés – fideszes – alelnöke.
Csurka István hozta vissza a jobbszéli hangot, mentalitást a parlamentbe. Ő vezette be – még MDF-esként – a „nemzeti oldal” önmeghatározást is. „Nemzeti” az, aki (ami) olyan, mint a mindenkori jobboldali. Egy darabig küzdött ellene az (akkori) ellenzék, a sajtó egy része is, eleinte idézőjelbe tette a jelzőt, aztán az is elmaradt. S közben felnőtt egy nemzedék, amelynek fel sem tűnik, valójában milyen aljas ez a különbségtétel.
Az MDF-ből kiszakadt Csurka-párt, a MIÉP négy évig gyűjtötte a muníciót a küszöb önálló átlépésére. Az első ciklusban a Csurkáékat keményen ekéző Fidesz 1998-ban már tárgyalópartnernek tekintette a Magyar Igazság és Élet Pártját. Az 1998-as választások két fordulója közt Deutsch Tamást titokban elküldték Csurka Istvánhoz, hogy beszélje rá: az esélytelenné vált MIÉP-eseket léptesse vissza az ő javukra. Aztán jót nevetgéltek a fideszesek, amikor a parlamentben az SZDSZ-eseket sikerült a MIÉP mellé ültetni (és például azon is, hogy az MSZP-nek meg az SZDSZ-nek – lévén szintén ellenzékiek – a szélsőjobbal kellett volna megállapodnia a nekik jutó ORTT-helyek elosztásáról). Ma már a Fideszben a liberalizmust a szélsőség egyik formájaként illik emlegetni.
A Szent Koronát a Dunakanyar településeinek polgármesterei zászlókkal köszöntötték
Fotó: MTI/Tóth Gyula
Kedvezett a szélsőjobbnak az is, hogy – a kommunistázáson túl – már a kilencvenes évek elején elkezdődött Horthy újrafényezése. Igaz, még csak erőteljes nosztalgiával. Kenderesi újratemetésén több kormánytag is megjelent, szigorúan magánemberként, amely képmutatás ellen például a Fidesz-alapító Bayer Zsolt kelt ki dühödten. Először hatalomra jutván viszont a Horthy-korszak már nem annyira idegen a Fidesztől: kacérkodás a Szent Korona-tannal, a másolat felúsztatása Esztergomig, az igazi bevitele a Parlamentbe, megannyi gesztus a meghódítani kívánt mélyjobbos szavazóknak.
Integráció
A Fidesz utazása a történelmi múltba csúfos 1994-es kudarcuk, majd ideológiai irányváltásuk után gyorsult föl. Bár akkor még „polgár”-nak nevezték magukat, Orbán már rendszeres interjúkat adott a kezdettől nagymértékben a szélsőjobb által uralt Vasárnapi Újságnak. Mit ad isten, éppen itt találta azt mondani politikai ellenfeleire, hogy idegenszívűek. Újabb gesztus a hallgatóságnak. Utóbb bevallotta egyszer, a Vasárnapi Újság a kedvenc. Első kormányzása idején az akkor még mérsékelt jobboldali Magyar Nemzetet lényegében államilag összevonták az Antallék alatt gründolt, de csurkista színezetű Új Magyarország szellemi utódával, a Napi Magyarországgal. Méghozzá úgy, hogy a Magyar Nemzetnek csak a címe maradt, amúgy a Napi Magyarország hangvételét vette át. A személyi összefonódások révén ez vált az alapjává az elektronikus médiában kibontakozó jobboldali, részben szélsőjobbos térfoglalásnak; a második Orbán-kormány indulásakor a Hír TV-ben, majd a Széles-féle Echóban, Lánchíd rádióban dolgozó szerkesztők, riporterek özönlötték el a közmédiumokat.
Magyar Élet Menete, fehér ingben Vona Gábor
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Orbán Viktor a 2002-es, őt drámaian megviselő választási vereség után megalapította a Szövetség a Nemzetért elnevezésű polgári kört. Ennek a tagja volt Vona Gábor, a Jobbik mai elnöke és egyik életre hívója a Magyar Gárda mozgalomnak, egyesületnek, gazdasági vállalkozásnak is. Partnere volt még a Demokrata címet viselő hetilap főembere, Bencsik András. Lehet persze mondani, hogy Orbán nem tudhatta, mi lesz Vonából. Bencsik útja ismert, ma már békemenetet szervez, benne árpádsávos zászlókkal vonulókkal, amely lobogók az évek során alaposan elszaporodtak.
Ma már a jobboldalon és nem csak a szélén elfogadottá vált az árpádsávos lobogó. Magyarságszimbólummá. Volt ugyan olyan fideszes városvezető, aki helyben nem tűrte (például Lázár János), „központilag” nem emelte fel a szavát a Fidesz. (A KDNP berzenkedett.) Orbán Viktor személyesen sem. Az árpádsáv ma már magától értetődő, észre sem vesszük. Emlékszik még valaki, hogy a nyilas zászló 2006 szeptemberében a Magyar Televízió épületén lengedezett? Nem szokás emlegetni, hogy a székházat ostromlók kitűzték: de hát az sem zavarta az akkori ellenzéki pártokat, hogy a székházat lényegében a szélsőjobb támadta meg. Nem mintha az akkor kormányzó erőknek nem lett volna felelősségük abban, hogy a rendőrök és a székház ennyire védtelen volt, vagy hogy az október 23-án tanúsított rendőri fellépés folyamán voltak elfogadhatatlan momentumok. Ám az ezt megelőző székházostromról a mai kormánypártiak szinte csak a tekintetben beszélnek, hogy milyen rendőri hibák történtek annak során, illetve vajon direkt nem küldték-e társaik segítségére az időközben odavezényelteket. 2006 után a közbeszéd részévé tették a rendőri brutalitást – érthető módon –, de nemigen fűzték hozzá, hogy mit művelt a Jobbikkal több szálon érintkező 64 Vármegye Mozgalom és a tüntetésükhöz csatlakozó más szélsőséges csoportok.
Attól fogva kódolva volt a Jobbik politikai legitimitása. És egyéb szélsőjobbos csoportoké is. Ezzel pedig a nyílt cigányozásé, zsidózásé is, amely elfogadottá vált a futballpályák lelátóin kívül is.
Magasabb szint
Horthy emléktábla avatás Sarkadon
Fotó: MTI/Lehoczky Péter
Ma már a szélsőjobb parlamentbe jutott pártja azzal kampányol magabiztosan, hogy a Fidesz egy sor ötletüket ellopta a határon túli magyaroknak megadandó választójogtól kezdve a bankok elleni fellépésen át az unióval szembeni kemény nemzeti érdekképviseletig. De a Fidesznél már belülről jön a Horthy-kultusz ápolása, Nyírő József, Wass Albert fölmagasztalása. Képviselője, Wittner Mária alakzatba rendezett gárdistákat avat a Várban. A Fidesznek nincs erre sem szava, mert már ez a természetes.
A „polgári” mint oldal rég elhalványult, helyette tombol a „nemzeti”.
Most, hogy újra hatalmon van a Fidesz, ráégett a felelősség, amit az előző kormányon kértek számon. Ám nem utálják-e jobban a szocialistákat (avagy a bent sem levő liberálisokat), mint Vonáékat? Évértékelő beszédében Orbán szót sem ejtett a szélsőjobbról, az egyetemi HÖK-botrányról vagy a Jobbikról magáról – helyettük inkább a szocialistákkal volt elfoglalva. De érdemes visszaolvasni Navracsics Tibor szavait is, amelyeket a Horthy-kultusz ellen tiltakozó Vadai Ágneshez intézett válaszul.
A Jobbik a zsidózásra csak hosszú-hosszú idő után kapott igazán kemény választ kormányoldalról, Tiszaeszlár emlegetése és a zsidólista ötlete után. Ám akármennyit cigányoznak a Jobbik képviselői, a Fidesz-frakcióban ülő Farkas Flórián csak hallgatja, vagy minimum hagyja, hogy ne engedjék szóhoz jutni ez ügyben legalább napirend előtt. Ha a Lungo Drom elnöke mégis megszólal, jószerivel elmúltnyolcévezésre és a jelenlegi koalíció dicséretére szorítkozik. Vagy amikor a jobbikos Novák Előd primitíven szellemeskedve buzizott a parlamentben, miközben Alföldi Róbert leváltását szorgalmazta, Halász János államtitkár savanyú arccal csak annyit közölt, hogy dolgoznak a megoldáson. Azóta már megtalálták, Halász pedig a kultúra irányítója lett.
Mindeközben megkapta a szélsőjobb az Új Színházat. Nem a Fidesztől persze, hanem az „autonóm” Tarlós Istvántól. Elődje, Demszky Gábor ütötte-vágta-akadályozta őket, Tarlós játszóhelyet adott nekik, főszerepet Csurka Istvánnak. A kormánytól pedig tizenötmilliót kapott a színház, két bemutatóra – a félreértések elkerülése végett.
Orbán Viktor két hete a parlamentben igen durván támadja a bíróságokat, a külföldi energiaszolgáltatókat, a bankokat olyan hangnemben, amiben Csurka István sem találna kivetnivalót. Aztán megdicsérte a sajátjain kívül a Jobbik-frakciót is, hogy mennyire egyetért vele. Aztán néhány nappal később a kormánypártok sebtiben jelöltek új tagot az Alkotmánybíróságba, akit a Jobbik is „jó szívvel” támogatott. Aztán március 15. alkalmából állami kitüntetést kapott többek az Echo TV és a Magyar Hírlap gazdája, Széles Gábor, a tévéjében fröcsögő Szaniszló Ferenc, a színpadról buzizó, cigányozó Petrás János, az ezoterikus történelmet művelő Bakay Kornél. Persze, utána kiderült, senki nem tudta, mit művel Szaniszló vagy Petrás. És Áder János? Hiszen az érdemkereszteket a szaktárcák felterjesztése alapján ő adományozza. Próbált vajon vétózni, hogy ne szórakozzatok már, vonjátok vissza ezeket a javaslatokat? Vagy a köztársasági elnök környezetében sem tűnt fel senkinek, hogy a névsorral valami nem stimmel?
Jönnek
Új Magyar Gárda
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Amikor a Fidesz-Magyar Polgári Párt székházának udvarán megjelentek a demonstráló civilek, a rendcsináló kopaszok hirtelen önkéntes rendőrökké váltak. Az események egyik kommunikátora a Fidesz részéről Kocsis Máté, a Fradi alelnöke volt. Kubatov Gábor pártigazgató, a Fradi elnöke pedig felszólította a Fidesz-híveket – nem csak ferencvárosiakat, akik amúgy is jöttek maguktól, ugye, hogy szervezzenek véderőt a párt székházai köré, hátha mindenhova be akarnak hatolni az ingyenélő egyetemisták.
Magyarország húsz év kínlódás után csak kihordta az új B-középosztályt. Az Új Magyar Gárda masíroz, a Kubatov-gárda védelmez.
