Tutiköltség

  • 2001. január 18.

Publicisztika

Hogyhogy mér´ Thaiföldre, mer´ benne a föld, nem látod, azt művelni kell - ez is lehetséges értelmezés, csak fölösleges. Nem kell más, csupán az a pár szikár tény, ami van.

n Hogyhogy mér´ Thaiföldre, mer´ benne a föld, nem látod, azt művelni kell - ez is lehetséges értelmezés, csak fölösleges. Nem kell más, csupán az a pár szikár tény, ami van.

A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jelentést készített az állami vezetők 1999. évi utazásairól. Ki hányszor, ki merre, ki mennyiért. Nagyszerű.

Orbán Viktor szorgalmazta erősen, hogy hozzák nyilvánosságra az eredményeket. Ki győzött, ki nem győzött utazni. Derék.

A kancellária internetes honlapján napvilágot is látott majdnem minden adat. Hisz a titok azért titok, hogy ha megtudod, meg kell hogy öljelek. Ezzel sincs baj.

A nyilvánosságra vergődött adatok szerint Szabadi Béla 50 napig, kicsit többér mint 10 milla, különösképp Thaiföldet és vonzáskörzetét preferálta. Több is veszett Mohácsnál! (Hangsúlyozottan kerülnénk a nevezett hely fő turisztikai jellegzetességére teendő ízetlen utalgatásokat.)

Torgyán József 90 napig, kicsit még többért, vagy az is lehet, hogy fordítva. Nem számít, fussa. Thaiföld azé, aki magáénak vallja, spongyát rá!

Komolyan mondjuk - pláne a lentiek fényében - az eddigiekkel nincsen semmi probléma. Tudniillik a matematikához képest. Ami szerint tehát, és megint csak tények.

Szabadi Béla 315 napot, Torgyán József 275 napot töltött itthon. Hogy ez mennyibe került az államnak, nekünk, azt még senki nem merte kiszámolni, pláne nyilvánosságra hozni.

A kár ugyanis felbecsülhetetlen.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.