Ugyanaz a műsor

  • 2002. szeptember 26.

Publicisztika

Orbán Viktor az elvesztett választások után, némi EU-val kapcsolatos legénykedés mellett, mindösszesen annyi politikai mondandóval bírt szolgálni akár híveinek, akár a magyar társadalomnak, de valójában csakis a kormányzó erőknek, hogy aggyá´ tévét!

n Orbán Viktor az elvesztett választások után, némi EU-val kapcsolatos legénykedés mellett, mindösszesen annyi politikai mondandóval bírt szolgálni akár híveinek, akár a magyar társadalomnak, de valójában csakis a kormányzó erőknek, hogy aggyá´ tévét!

Távolról sem tartózkodón megfogalmazott kérelmére egyetlen válasz lehetséges, de többféle is elképzelhető.

Vasárnap óta ismét a közszolgálati egyes televízión látható, a Magyar ATV-n töltött keserű száműzetés időszaka után, a Nap-kelte című reggeli műsor, mely műfaját tekintve a politikai-kulturális bulvár kategóriájába sorolható, s mint ilyen, legtöbbször megbízható színvonalon teljesít. Kielégítően szolgál egy létező igényt. A Nap-kelte nagyjában-egészében egyidős a rendszerváltozással, így az eltelt tizenkét esztendő bőségesen elegendő volt arra, hogy mindenki kiismerje a tájékoztatásról és politikáról fenntartott preferenciáit. Mert vannak preferenciái, az hétszentség. Bár csupán a pontosság miatt szerencsésebb lenne ezt egyszerűen elfogultságnak nevezni. Félreértés ne essék, nekünk túl sok bajunk nincsen a Nap-kelte elfogultságaival, volt példa rá, hogy bizonyos politikai értékeléseik részben vagy egészben egybeestek a mieinkkel. Tehát még egyszer: semmi baj a Nap-kelte elfogultságával, egészen addig, amíg az magánpénzen, egy magánkézben lévő kereskedelmi csatornán jelenik meg. De semmi keresnivalója a közszolgálati televízióban. Szó sem lehet(ne) róla, hogy az adófizetők pénzén terjesszék a maguk igazát.

A közszolgálati televízió az elfogulatlan, hiteles tájékoztatás helye - ez nyilván maga a spanyolviasz.

De ha nem az, egyvalami akkor is biztosan, az egyetlen lehetséges felelet Orbán Viktor tökéletesen inadekvát, gyakorlatilag értelmetlen, ám távolból sem tartózkodó kérelmére. De a kérdés címzettjei, a szocialisták, nem ezt válaszolták Orbán Viktornak. Olyan választ adtak neki, ami ugyan nem lehetséges, de sajnos elképzelhető egy ideje.

"Tévé kéne, pöcsfej, egy nagy szart! Az eddig a tied volt, most már a miénk. Coki!"

Nos, ez a válasz finoman szólva is kontextusba helyezte (hogy ne mondjuk, legitimálta) Orbán alapvetően érvénytelen felszólamlását. A szocialisták beélesítették a bukott min. eln. vaktöltényét. Ezek után nincs min csodálkozni, ha az alcsúti rém azzal jön, hogy aki EU-tárgyú alkotmánymódosítást akar, az adjon neki tévét, mert különben ő ahhoz ugyan hozzá nem járul.

A jelenlegi kormány ezúttal ugyanakkora disznóságot követett el, mint az előző, csakhogy az előző - érdemei szerint - már eltűnt a balfenéken, így a felelősség megállapítása nem igényel túlságosan hosszas gondolkodást. Ahogy ez az eset világosan mutatja, a szocialisták szemrebbenés nélkül folytatják ugyanazt a politikát, ami ellenében nem is olyan rég a választásokat megnyerték. Annyi baj legyen! Ha ez így megy tovább, őket is elzavarjuk.

Figyelmébe ajánljuk