Ugyanaz a műsor

  • 2002. szeptember 26.

Publicisztika

Orbán Viktor az elvesztett választások után, némi EU-val kapcsolatos legénykedés mellett, mindösszesen annyi politikai mondandóval bírt szolgálni akár híveinek, akár a magyar társadalomnak, de valójában csakis a kormányzó erőknek, hogy aggyá´ tévét!

n Orbán Viktor az elvesztett választások után, némi EU-val kapcsolatos legénykedés mellett, mindösszesen annyi politikai mondandóval bírt szolgálni akár híveinek, akár a magyar társadalomnak, de valójában csakis a kormányzó erőknek, hogy aggyá´ tévét!

Távolról sem tartózkodón megfogalmazott kérelmére egyetlen válasz lehetséges, de többféle is elképzelhető.

Vasárnap óta ismét a közszolgálati egyes televízión látható, a Magyar ATV-n töltött keserű száműzetés időszaka után, a Nap-kelte című reggeli műsor, mely műfaját tekintve a politikai-kulturális bulvár kategóriájába sorolható, s mint ilyen, legtöbbször megbízható színvonalon teljesít. Kielégítően szolgál egy létező igényt. A Nap-kelte nagyjában-egészében egyidős a rendszerváltozással, így az eltelt tizenkét esztendő bőségesen elegendő volt arra, hogy mindenki kiismerje a tájékoztatásról és politikáról fenntartott preferenciáit. Mert vannak preferenciái, az hétszentség. Bár csupán a pontosság miatt szerencsésebb lenne ezt egyszerűen elfogultságnak nevezni. Félreértés ne essék, nekünk túl sok bajunk nincsen a Nap-kelte elfogultságaival, volt példa rá, hogy bizonyos politikai értékeléseik részben vagy egészben egybeestek a mieinkkel. Tehát még egyszer: semmi baj a Nap-kelte elfogultságával, egészen addig, amíg az magánpénzen, egy magánkézben lévő kereskedelmi csatornán jelenik meg. De semmi keresnivalója a közszolgálati televízióban. Szó sem lehet(ne) róla, hogy az adófizetők pénzén terjesszék a maguk igazát.

A közszolgálati televízió az elfogulatlan, hiteles tájékoztatás helye - ez nyilván maga a spanyolviasz.

De ha nem az, egyvalami akkor is biztosan, az egyetlen lehetséges felelet Orbán Viktor tökéletesen inadekvát, gyakorlatilag értelmetlen, ám távolból sem tartózkodó kérelmére. De a kérdés címzettjei, a szocialisták, nem ezt válaszolták Orbán Viktornak. Olyan választ adtak neki, ami ugyan nem lehetséges, de sajnos elképzelhető egy ideje.

"Tévé kéne, pöcsfej, egy nagy szart! Az eddig a tied volt, most már a miénk. Coki!"

Nos, ez a válasz finoman szólva is kontextusba helyezte (hogy ne mondjuk, legitimálta) Orbán alapvetően érvénytelen felszólamlását. A szocialisták beélesítették a bukott min. eln. vaktöltényét. Ezek után nincs min csodálkozni, ha az alcsúti rém azzal jön, hogy aki EU-tárgyú alkotmánymódosítást akar, az adjon neki tévét, mert különben ő ahhoz ugyan hozzá nem járul.

A jelenlegi kormány ezúttal ugyanakkora disznóságot követett el, mint az előző, csakhogy az előző - érdemei szerint - már eltűnt a balfenéken, így a felelősség megállapítása nem igényel túlságosan hosszas gondolkodást. Ahogy ez az eset világosan mutatja, a szocialisták szemrebbenés nélkül folytatják ugyanazt a politikát, ami ellenében nem is olyan rég a választásokat megnyerték. Annyi baj legyen! Ha ez így megy tovább, őket is elzavarjuk.

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.