Új idők

  • .
  • 2008. október 16.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2008. október 9. Tisztelt Szerkesztőség! Cikkükben - észrevételezésem ellenére - több téves állítás, megfogalmazás maradt.
Ezekről külön vitát folytatni most már nyilvánvalóan érdektelen lenne, de a legfontosabb kérdésben egy megállapítást a leírtakhoz mindenképpen hozzá kívánok tenni.

A név nélküli információforrások jól érzékelhetően nem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, hogyha valaki nem szokványosan gondolkodik. (Nagy szavakkal: ha valaki egy nagy ügyért saját személyes érdekein felülemelkedve, kockáztatni is hajlandó.) Különben hogyan minősülne "tudatos építkezésnek" egy olyan lépés, amelynek hozadéka 2010-ben kétes, míg az addig terjedő időben egyértelműen hátrányos? És a cikkben is említett 2005-ös "balhé", amikor helyi baloldali politikusok mellett egy országos ismertségű jobboldali politikussal is összekülönböztem?

Örültem volna, hogyha a korrekt tájékoztatás jegyében, a fennmaradt lényeges vitás kérdésekben az én álláspontom is megjelent volna.

Dr. Gegesy Ferenc

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.