Mi magunk eddig nem vettük a bátorságot ("reflektálatlan neokonzervatívok" lévén), hogy a Kommentár pozícióját a magyar közéletben a habermasi "nyelv- és szociológiaelméletileg vizionált kommunikatív racionalitás" alapján határozzuk meg. Most már tudjuk, hogy "a politikai akaratképzésnek mint a társadalmi érdekek aggregációjának instrumentalisztikus felfogását" képviseljük. Mi több, talán magunk is instrumentumai vagyunk egy képződő akaratnak.
Jelezzük egyúttal, hogy szívesen olvasnánk arról, hogyan képzeli el a szerző "az individuumra mint atomisztikusan értelmezett, kötetlen énre" épülő, egyszersmind "szolidáris" társadalmat.
Addig is figyelmesen tanulmányozzuk Carl Schmittet, hiszen nem árt készülnünk a magas pozíciókra.
Tisztelettel:
A Kommentár című folyóirat szerkesztősége
