Uszítási szakasz

  • 2001. november 15.

Publicisztika

A múlt héten újabb ´56-os perben hozott jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság: egy Korbely János nevű volt katonai parancsnokra öt év letöltendő szabadságvesztést mért ki. A bíróság szerint Korbely 1956. október 26-án a tatai rendőr-főkapitányság udvarán azután vezényelt tüzet, hogy az épületet elfoglaló felkelők megadták magukat. A vádlott ezzel a több emberen, szándékosan elkövetett emberöléssel megvalósította az emberiesség elleni bűntettet is.

n A múlt héten újabb ´56-os perben hozott jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság: egy Korbely János nevű volt katonai parancsnokra öt év letöltendő szabadságvesztést mért ki. A bíróság szerint Korbely 1956. október 26-án a tatai rendőr-főkapitányság udvarán azután vezényelt tüzet, hogy az épületet elfoglaló felkelők megadták magukat. A vádlott ezzel a több emberen, szándékosan elkövetett emberöléssel megvalósította az emberiesség elleni bűntettet is.

Az ítélet azután született, hogy Dávid Ibolya az Országgyűlésben kioktatta Mécs Imrét: ne csodálkozzon, ha a temetőben kifütyülik, hisz az SZDSZ tagja, azé az SZDSZ-é, amely 1994-ben koalíciót kötött Horn Gyula, a volt karhatalmista pártjával. A miniszterelnök, akihez Mécs Imre felszólalását intézte, hallgatott. Elment biztos a hangja; az mindenképpen, amit 1989. június 16-án, a kommunista mártír, Nagy Imre temetésén használt. A miniszterelnök gyáván hallgat, be van szarva attól, hogy ha megszólal, akkor vagy szélsőjobboldali szavazóit veszítheti el, vagy saját magát köpi szemközt.

Miután Dávid Ibolya, az egykori tamási könyvelő aszszony, aki a Kádár-rezsimet bátor kussolással töltötte, ily módon megalázott egy ´56-os halálraítéltet, elszabadult a pokol. A "kommunisták megbüntetésének" magasztos gondolata az erős politikai hátszélben igazi lincshangulattá izmosodott. A Mécs kifütyülése és az igazságügyi miniszter reagálása ellen tiltakozó felszólamlásokra levelet írt néhány, uszításra szakosodott "jobboldali" értelmiségi (Makovecz, Gyurkovics, Melocco, Döbrentei stb.), amelyben Dávid álláspontját ismétlik el. Az ATV Sajtóklub című műsorában a múlt pénteken Bayer Zsolt (ex-Népszabadság, ex-168 óra, ex-Magyar Narancs) valakiket "mocsadék utolsó állatoknak", "gyilkos, senkiházi, hazaáruló rohadékoknak" nevez, majd kijelenti: "nem megsértődni kell, hanem elmenni a büdös francba, örökre, és nagyon örülni, hogy nem lógnak lámpavason" - e szavak közvetlen szövegkörnyezetében feltűnik Horn, Kovács László, Medgyessy. Bayer később azt állítja, azért fogalmazott így, mert kábult volt, aznap műtötték meg (biztos az agyát vették ki). A Pofosz fröcsögő vénemberei ugyancsak a televízióban néhány nappal később szintén a "volt kommunisták" kipaterolását követelték a közéletből.

Mindennek természetesen semmi köze nincs ´56-hoz, az ´56-ban elkövetett bűnökhöz, az igazságtételhez, az áldozatokhoz vagy azok emlékéhez. Hazugság ugyanis, hogy az ´56-ban elkövetett bűnökért elmaradt a felelősségre vonás: az igazságtétel, ha megkésve és vontatottan is, de zajlik. A magyar igazságszolgáltatás foglalkozik vele. Az a jogalkalmazási folyamat, amely a múlt csütörtökön megszületett ítélethez vezetett, a maga rendszerén belül megfellebbezhetetlen logikájú. A Legfelsőbb Bíróság még 1999 júniusában hatályon kívül helyezte az úgynevezett sortűzperekben addig hozott felmentő ítéleteket, melyek a cselekmények elévülésére hivatkoztak. A Legfelsőbb Bíróság e döntésekor, amely egyes sortűzperek újratárgyalásához vezetett, egy 1993-as alkotmánybírósági határozatra hivatkozott: ez kimondta, hogy e perekben jogforrásként alkalmazható a háborús jogot szabályozó genfi egyezmény és annak kiegészítő jegyzőkönyvei. Azaz az ´56-os tömeges ölési cselekmények akár emberiesség elleni bűntetteknek is minősülhetnek, s azok nem évülnek el. A magyar bíróságok ezekben a perekben ugyanazokra a jogelvekre alapozhatnak tehát, amely szerint a hágai Nemzetközi Törvényszék is működik.

Az eddigi eljárások feddhetetlenségében, abban, hogy e folyamat során mindeddig tiszteletben tartattak a jogállami normák, nincs okunk kételkedni. Sőt. A perek tanulsága az lehet például, hogy a mindenkori hatalom még fegyveres lázadás esetén is köteles megóvni a harcokban részt nem vevők életét; hogy a mindenkori hatalom nem ölhet büntetlenül embert.

Talán ezért sem véletlen, hogy e perek, a valódi igazságtétel mozzanatai a lehető legkevésbé sem érdeklik a lincslovagokat és magas politikai támogatóikat. Pedig a genfi konvenció nemcsak a megvalósult népirtást bünteti és tekinti háborús bűncselekménynek, hanem a népirtásra, azaz "egy nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport" tagjainak meggyilkolására történő "közvetlen és nyilvános uszítást" is.

És egy ilyen perhez már csak a vádemelés hiányzik.

Figyelmébe ajánljuk