Vágvölgyi B. András: Elektrosokk

publikálva
1996/29. (07. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Habkönnyű nyári téma az online szex problematikuma. Akik a Narancsból követik a digitális forradalom előretörésének híreit, emlékezhetnek majdnem két évvel ezelőtti CD-RÉM mellékletünkre, melyben a virtuálisvalóság-szerkezetek (VR) szexuális célú felhasználásáról is értekeztünk. Ezek a szemre, kézre, hímtagra illeszthető szerkezetek a blow up doll (felfújható, meleg vízzel feltölthető, nyitott szájú guminő) és egy gyengeárammal működtetett luxusvibrátor ötvözetei, viszonylagos sikert értek csak el a fejlett világban, nem sikerült kiiktatniuk a hagyományos, offline szeretkezést.

Habkönnyű nyári téma az online szex problematikuma. Akik a Narancsból követik a digitális forradalom előretörésének híreit, emlékezhetnek majdnem két évvel ezelőtti CD-RÉM mellékletünkre, melyben a virtuálisvalóság-szerkezetek (VR) szexuális célú felhasználásáról is értekeztünk. Ezek a szemre, kézre, hímtagra illeszthető szerkezetek a blow up doll (felfújható, meleg vízzel feltölthető, nyitott szájú guminő) és egy gyengeárammal működtetett luxusvibrátor ötvözetei, viszonylagos sikert értek csak el a fejlett világban, nem sikerült kiiktatniuk a hagyományos, offline szeretkezést.

Az Internet-zsargon a hatvanas évek szabadszexes világából vesz át kifejezéseket, például gyakorlatlan programozók által előidézett zavarokat a mongolian clusterfuck kitétellel illetnek, ami hippikori nyilvános orgia - a háló ellenkulturális stichjével összhangban -, mint a San Franciscó-i Golden Gate Parkban anno, vagy a Living Theater előadásain, vagy mint egy régi Makavejev-filmben.

A hálózati szex a szexről való beszédet jelenti elsősorban. Konkrétan emlékszem egy múlt rezsimbeli szóbeli elbeszélésre, mely arról szólt, hogy valakit kirúgtak a Zöldérttől, mert minden reggel azzal kezdte a munkanapját, hogy a jó kis állami vállalati telefonról felhívta valamelyik New York-i telefonszexet, és hogy hozni tudja a tervszámokat, végighallgatott egy-két kamu női orgazmust. Az online szex IRC-n vagy newsgroupban a speciális érdeklődésűek beszélhetik meg, hogy éppen milyen irányban is szeretnének továbblépni. Kigyűjtöttem néhány newsgroup-címet, beszédesek: alt.sex, alt.sex.bestiality, soc.men, soc.women, soc.bi, the alt.sex.fetish.* groups (amputee, fat, fashion, feet, hair, orientals, and size), alt.personals, alt.personals.ads, alt.personals.bondage, alt.sex.wizards, alt.sex.majick, alt.sex.wanted, alt.polyamory, alt.personals.poly, rec.arts.bodyart, alt.sex.spanking, alt.sex.femdom. A newsgroupok mellett levelezőlisták is vannak, mint a Thyst-l, gl-asb, clyster$-l, csak találomra pár.

Az online szex leginkább szerepjáték, könnyű a billentyűzetnek elmagyarázni, hogy mi vagyunk a dögös macho vagy a vamp hajlamú bombanő. Elszaporodtak a my cunt is sore from getting fist fucked lick it vagy a my pussy is wet fuck me típusú tutira férfi kreálta jajsikolyok a hálón, amit most nem azért nem fordítok le, mert különben sem szokásom, hanem kimondottan a 18 éven aluli olvasók védelme érdekében. Olyan helyeken, mint a Stacey´s Men´s Club (most elfelejtettem a URL-jét, tessék rákeresni!) reklámposztereket kapunk, cicis nők, kis akció, hogy aztán first virtualon add be a hitelkártyaszámodat, és alkalmanként $6.85-ért barangolhatsz a cyber-bordélyházban.

A mátrixon az egyik első számú vitatéma a szex-site-ok helyzete, természetesen elsősorban cenzurális értelemben. Az a néhány gyermekpornó-site, ami néhány éve felkerült, teljesen felháborította a közvéleményt, lett belőle nagy hatósági harag. Amerikában be is tiltották bizonyos értelemben - az ilyesmit csak bizonyos értelemben lehet betiltani; rövid időre, meghatározott fogyasztói körnek letöltésre még mindig kockázatmentesen felrakható -, a cyberrendőr hajlamú Internet-közönség örömére.

Para-Kovács Imre

Én-teriőr

Sötét felhők gyülekeznek, érzem, megkezdődött lassú sodródásom a konzervativizmus felé, szokásaimon egyre nehezebben változtatok, tíz-tizenöt éves beidegződésekre hagyatkozva szelektálom az új információkat, jobban érdekel a Slágermúzeum, mint a Mini-klip-mix, szakítok a csajaimmal, miháncst elérik a tizenegyet, és egyáltalán: már hónapok óta nem fedeztem fel egyetlen új kocsmát sem, sőt, a régiek közül is csak kevés maradt fenn a rostán, néhány kipróbált, erősen bevizsgált objektum, ahol már egészen biztosan tudom, milyen sört csapolnak, mi van a szendvicsben, és hány cent a fél Unicum.

Azt hiszem, ezt nevezik törzshelynek a szakirodalomban. A kopaszodás és fogyókúra mellett ez az öregedés legbiztosabb jele; egy kiválasztott tér, ahol mindig ugyanazt a darabot adják, ugyanazokkal a főszereplőkkel, az eltérések pedig oly´ aprók, hogy csak a törzsnéző talál a folyamatban örömet: nicsak!, van megint Becherovka, nini!, a Szabó Lacinak teraszosra nyírták a fejét, no lám!, új óra van a falon, meg ilyenek. A lényeg azonban állandó, lassabban cserélődik, mint a sejtek a testben.

Nagyon mélyről törhetett fel az az erő, amely képes volt kávéházzá alakítani pár kocsmát ebben az aláaknázott, húgyszagú városban, ha nem is feltétlenül a látható, de a szellemi térben, és szívós, napi robottal elfogadtatta a betévedőkkel az íratlan játékszabályokat.

A renitencia meghatározása tudniillik, nem ár-, osztály- vagy kerületfüggő egy kocsmában, hanem a személyzet és - jobb esetben - a törzsvendégek ki nem mindig mondott elvárásainak, szokásainak, mániáinak és betegségeinek laza szövetéből összeálló viselkedéskódex. Ami az egyik helyen még jópofa, azért egy másikból évekre kitiltanak, és ez így van jól. A törzshely természetesen védelmet is ad, amennyiben nem kell feltétlenül másfél órát várni egy magányos hősre, hogy közbelépjen, ha egy betévedt hormonjani kötőtűvel szurkálja a szívemet.

Az igények, persze, napszaktól, hangulattól és állapottól függően változnak, ha mondjuk enni akarok olcsón és füstmentesen, akkor a Centralba megyek a Krúdy Gyula sarkán, amennyiben viszont éjszakai zenés nemi vetélkedőre vágyom, a Nincs Pardon a legjobb választás, de csak úgy eltölteni az időt leginkább a Libellában lehet, itt nincs semmi különös trouvaille, csak székek meg asztalok, az infrastruktúra fejletlenségének köszönhető háttérzene, valamint olvasásbarát fényviszonyok estig, és nem kell feltétlenül zsinórban rendelni a feleseket, hogy éjszakába nyúljak. Egy belakott szelet, ahol dugámba dőlhetek.

Turcsányi Sándor

Láthatás

- Már csütörtök van. Csak egyet kell aludni, aztán uzsgyi. Balcsira, telekre. Nagyihoz, Gyömrőre. Brigáddal Fehérvárra, Bori vár, disznótoros, folklór műsor. Kisállat-simogatás, bóklászás padláson, rokka, mozsár, teknő, ez a kisjány nem jő. Kő? Kéz- és lábtörlés. Tájolunk. Vendégszereplünk. Játszunk, idegenben. Fürdőruha. Úticsomag, útravaló. Déli pályaudvar. Gyesev. Az utakat mind lezárják. A felüljárót egyirányúsítják. Mentesítő járatot állítanak be. A lépcsőkön fürtökben lógnak az utasok. Bőrönd, kerti szerszámok, pecacucc, műcsali. Újságos végig a vonaton, hoz kihajtott Szovjetuniót, Lányokat, Asszonyokat: mi történt Hofi Gézával? Ablakon kidobott sörösüveg. Átszállás, átszálló, féláru. Aztán vasárnap estére szépen, délutáni vonattal, Moszkviccsal hazajövünk, panelba, Maigret-re, magyar hangja Básti Lajos. Reggel melóba, 8 hét múlva indul az embéegy. Mondja, Matula bácsi, miért múlt mindez el? Miért nem mobilták már a népek? Mi lett a telkekkel? Eladták őket? Ki vette meg őket? Marslakók, és elvitték? Kisgazdák, és művelik? Minden nagyi meghalt, Matula bácsi. Miért nem két forint a kenyér és miért nem három hatvan a fagyi, vagy fordítva?

- Nagy szamár maga, Gyula. Kettőt kell aludni, rosszarcú! Nincs még feltalálva a szabad szombat, miszerint a heti pihenőnap, oszt magát tényleg úgy híjják Pesten, hogy Tutajos? Hogy is van ez, Kádár apánk, Kis Valentino, a Béla meg Bütyök? Ragadványnév, becenév, 70-es évek? Gyulus? Mobiltázna, de főként a lába? Szép gyári nap? Foltos farmerek az út mentén.

Matula bácsi még leköpte az ostorhegyest, aztán meghajoltak, és elmentek végre a fenébe.

Kovács Kristóf

7, hó

Füles: több, egymást részben átfedő fogalom fedőneve, egyike tehát azon nyelvi leleményeknek, amelyek segítségével az ember hosszan, látszatra értelmesen tud beszélni vagy cikket írni anélkül, hogy értelmes közlendő átadásával terhelje magát és környezetét, mely utóbbi amúgy se értené.

I. Hol kevésbé, hol inkább, de általában közepesen népszerű rejtvényújság, jobbára idős hölgyek igyekeznek megbirkózni a feladataival, szemben ülnek az emberrel a vonaton, ezüstös hajjal keretezett angyalarcuk úgy bukkan fel a lapok közül, mint Aphrodité tette egykoron a Földközi-tenger habjaiból, ibolyakék szemüket bizalommal vetik az emberre, hangjuk olyan, mint mikor az első hajnali esőcsepp eléri a frissen felfakadt liliombimbót, és megkérdezik, hogy ki találta fel a differenciálművet. Az ember ezt természetesen nem tudja, és megszégyenülten nézi a reá vetülő ibolyakék pillantás mélyén a kénsárga harag füstjét, melyet a kupéban utazó többiek megvető mosolya foglal keretbe.

II. Fiktív szamár (regényalak) neve A. A. Milne Micimackó című gyerekkönyvéből, melynek felnőtt olvasói gyakran esnek különös percepciós tévedésekbe, azonosítván magukat a szamárnak tulajdonított filozofikus vérmérséklettel, méltóságteljes öniróniával és legendás nemi potenciállal, holott csak arról van szó, hogy az ember magyarázatot keres környezete vele szemben érvényesülő sajátos viselkedésére. Pedig csak zsidóznak, nincs abban semmi különös.

III. Könnyű kézzel és oktató jó szándékkal adott ütés - kapott ütés esetén pofon a neve -: következménye nincs, még az emléke is elenyészik, mint a felhőé zápor után, néha, ha belenéz az ember a tükörbe, és önmaga helyett csak öt könnyű ujjnyomot lát, és valami megmoccan az emlékei között, akkor tudja, hogy a közelmúltban egy f. csattant el. Na és akkor mi van, kérdi magától, de választ hiába is várna, csak az öt könnyű ujjnyom vigyorog ott, ahol nemrég még önmagát vélte megtalálni.

IV. Meg nem erősített, pontosabban olyan hír, amelyhez az embernek köze van, jövője jobbra fordultát reméli tőle; esetleg hírrészlet, pontosabban hír mögöttes tartalma, az tehát, ami valóban történt, ha egyáltalán, és valami. Többnyire azonban semmi, de már ez is valami, ki lehet indulni belőle, ha jól gazdálkodunk vele, egy jó kis összeesküvés-elmélethez mindenképpen elegendőnek bizonyul.

V. Botcsinálta tárcasorozat Európa (?) legjobb hetilapjában, ismeretlen (egyszer ugyan bemutatkozott önmagának, de elfelejtette a nevét) szerzőjének kísérlete arra, hogy elfogadható magyarázatot találjon bármire.

publikálva
1996/29. (07. 18.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk