Ének a búzamezőkről

  • 1996. július 18.

Publicisztika

Békés megyében a múlt héten lelepleződött a gabonakörök titka. Horn Gyula miniszterelnökelvtárs orosházi meghívásának tett eleget, amikor a féktelen kenyérár-hajszától kiborult. Orosháza, te átok: már majd´ egy hónap múlt el anélkül, hogy a miniszterelnöknek jelentősebb tömegű hallgatóság előtt meg kellett nyilvánulnia. Kis szerencsével - és az orosházi obstrukció nélkül - sajátos országos rekordot állíthatott volna be; a negyvenötödik nap szalagcímek hoznák:
Békés megyében a múlt héten lelepleződött a gabonakörök titka. Horn Gyula miniszterelnökelvtárs orosházi meghívásának tett eleget, amikor a féktelen kenyérár-hajszától kiborult. Orosháza, te átok: már majd´ egy hónap múlt el anélkül, hogy a miniszterelnöknek jelentősebb tömegű hallgatóság előtt meg kellett nyilvánulnia. Kis szerencsével - és az orosházi obstrukció nélkül - sajátos országos rekordot állíthatott volna be; a negyvenötödik nap szalagcímek hoznák: Még negyvenötöt alszunk és kilencven nap hülyeség nélkül. De: a kenyérhelyzet a küszöbön állt. Hornt aggódó tekintetek kereszttüzében felejtették három és fél percre, és egy vegyi reakció folytán előhívódott benne az empátia. Ha ez így megy tovább, hüledezett, akkor holnap megdrágulhat a tej is meg a hús is. Aztán a rangos vendéget elkalauzolták egy tangazdaságba, ahol mindannyian belefeküdtek a búzatáblába, tiltakozva az indokolatlan áremelés ellen. Aztán már mindenki rég felhívta a figyelmet az olcsóságukkal tüntető ipari sajtos pogácsákra, de Horn nem tudta abbahagyni. Habot vetett a szája. Belegázolt a búza intimszférájába. Simogatta, becézgette a kalászokat, és száz forint alatti árról álmodott. A miniszterelnök fehér lova szügyig gázol a kenyérárban. De nem csak ezért lehetett Horn Gyulát sajnálni. A múlt hét végén az egyébként kiváló Betlen Jánosnak jutott a szerep, hogy a miniszterelnök mikrofonállványa legyen a koalíciós kormány két évének okán. A produkcióra kár szót vesztegetni, de attól meg lehet dögleni, hogy a szocialistáknak nincs újságjuk, ahová lehetne kormánypropagandát plaszírozni. Nem tudnak leszólni a tévébe, hogy kéne egy ilyen vagy olyan műsor. Olyan volt ez, mint amikor valaki nagy társaságban viccet mesél, de közben orrából termetes zöld fika lóg. Valahogy mindenki csak kényszeredetten tud röhögni. Vagy Horn nem néz tévét, vagy a tévések nem nézik meg az interjúkat: előtte hosszasan magyarázkodtak, hogy egy kis malőr történt, hamarosan képernyőre kerül az, ami kimaradt a műsorújságból. Van ilyen; lapzárta, határidők szorítása.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.