Ének a búzamezőkről

  • 1996. július 18.

Publicisztika

Békés megyében a múlt héten lelepleződött a gabonakörök titka. Horn Gyula miniszterelnökelvtárs orosházi meghívásának tett eleget, amikor a féktelen kenyérár-hajszától kiborult. Orosháza, te átok: már majd´ egy hónap múlt el anélkül, hogy a miniszterelnöknek jelentősebb tömegű hallgatóság előtt meg kellett nyilvánulnia. Kis szerencsével - és az orosházi obstrukció nélkül - sajátos országos rekordot állíthatott volna be; a negyvenötödik nap szalagcímek hoznák:
Békés megyében a múlt héten lelepleződött a gabonakörök titka. Horn Gyula miniszterelnökelvtárs orosházi meghívásának tett eleget, amikor a féktelen kenyérár-hajszától kiborult. Orosháza, te átok: már majd´ egy hónap múlt el anélkül, hogy a miniszterelnöknek jelentősebb tömegű hallgatóság előtt meg kellett nyilvánulnia. Kis szerencsével - és az orosházi obstrukció nélkül - sajátos országos rekordot állíthatott volna be; a negyvenötödik nap szalagcímek hoznák: Még negyvenötöt alszunk és kilencven nap hülyeség nélkül. De: a kenyérhelyzet a küszöbön állt. Hornt aggódó tekintetek kereszttüzében felejtették három és fél percre, és egy vegyi reakció folytán előhívódott benne az empátia. Ha ez így megy tovább, hüledezett, akkor holnap megdrágulhat a tej is meg a hús is. Aztán a rangos vendéget elkalauzolták egy tangazdaságba, ahol mindannyian belefeküdtek a búzatáblába, tiltakozva az indokolatlan áremelés ellen. Aztán már mindenki rég felhívta a figyelmet az olcsóságukkal tüntető ipari sajtos pogácsákra, de Horn nem tudta abbahagyni. Habot vetett a szája. Belegázolt a búza intimszférájába. Simogatta, becézgette a kalászokat, és száz forint alatti árról álmodott. A miniszterelnök fehér lova szügyig gázol a kenyérárban. De nem csak ezért lehetett Horn Gyulát sajnálni. A múlt hét végén az egyébként kiváló Betlen Jánosnak jutott a szerep, hogy a miniszterelnök mikrofonállványa legyen a koalíciós kormány két évének okán. A produkcióra kár szót vesztegetni, de attól meg lehet dögleni, hogy a szocialistáknak nincs újságjuk, ahová lehetne kormánypropagandát plaszírozni. Nem tudnak leszólni a tévébe, hogy kéne egy ilyen vagy olyan műsor. Olyan volt ez, mint amikor valaki nagy társaságban viccet mesél, de közben orrából termetes zöld fika lóg. Valahogy mindenki csak kényszeredetten tud röhögni. Vagy Horn nem néz tévét, vagy a tévések nem nézik meg az interjúkat: előtte hosszasan magyarázkodtak, hogy egy kis malőr történt, hamarosan képernyőre kerül az, ami kimaradt a műsorújságból. Van ilyen; lapzárta, határidők szorítása.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.