Ének a búzamezőkről

  • 1996. július 18.

Publicisztika

Békés megyében a múlt héten lelepleződött a gabonakörök titka. Horn Gyula miniszterelnökelvtárs orosházi meghívásának tett eleget, amikor a féktelen kenyérár-hajszától kiborult. Orosháza, te átok: már majd´ egy hónap múlt el anélkül, hogy a miniszterelnöknek jelentősebb tömegű hallgatóság előtt meg kellett nyilvánulnia. Kis szerencsével - és az orosházi obstrukció nélkül - sajátos országos rekordot állíthatott volna be; a negyvenötödik nap szalagcímek hoznák:
Békés megyében a múlt héten lelepleződött a gabonakörök titka. Horn Gyula miniszterelnökelvtárs orosházi meghívásának tett eleget, amikor a féktelen kenyérár-hajszától kiborult. Orosháza, te átok: már majd´ egy hónap múlt el anélkül, hogy a miniszterelnöknek jelentősebb tömegű hallgatóság előtt meg kellett nyilvánulnia. Kis szerencsével - és az orosházi obstrukció nélkül - sajátos országos rekordot állíthatott volna be; a negyvenötödik nap szalagcímek hoznák: Még negyvenötöt alszunk és kilencven nap hülyeség nélkül. De: a kenyérhelyzet a küszöbön állt. Hornt aggódó tekintetek kereszttüzében felejtették három és fél percre, és egy vegyi reakció folytán előhívódott benne az empátia. Ha ez így megy tovább, hüledezett, akkor holnap megdrágulhat a tej is meg a hús is. Aztán a rangos vendéget elkalauzolták egy tangazdaságba, ahol mindannyian belefeküdtek a búzatáblába, tiltakozva az indokolatlan áremelés ellen. Aztán már mindenki rég felhívta a figyelmet az olcsóságukkal tüntető ipari sajtos pogácsákra, de Horn nem tudta abbahagyni. Habot vetett a szája. Belegázolt a búza intimszférájába. Simogatta, becézgette a kalászokat, és száz forint alatti árról álmodott. A miniszterelnök fehér lova szügyig gázol a kenyérárban. De nem csak ezért lehetett Horn Gyulát sajnálni. A múlt hét végén az egyébként kiváló Betlen Jánosnak jutott a szerep, hogy a miniszterelnök mikrofonállványa legyen a koalíciós kormány két évének okán. A produkcióra kár szót vesztegetni, de attól meg lehet dögleni, hogy a szocialistáknak nincs újságjuk, ahová lehetne kormánypropagandát plaszírozni. Nem tudnak leszólni a tévébe, hogy kéne egy ilyen vagy olyan műsor. Olyan volt ez, mint amikor valaki nagy társaságban viccet mesél, de közben orrából termetes zöld fika lóg. Valahogy mindenki csak kényszeredetten tud röhögni. Vagy Horn nem néz tévét, vagy a tévések nem nézik meg az interjúkat: előtte hosszasan magyarázkodtak, hogy egy kis malőr történt, hamarosan képernyőre kerül az, ami kimaradt a műsorújságból. Van ilyen; lapzárta, határidők szorítása.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.