Valóban arra van szükség, hogy a Semmelweis napon zárva legyenek a patikák és szüneteljen a rendelés?

  • Haskó László
  • 2019. július 1.

Publicisztika

Megalapozottnak tartjuk az ellátásra szorulók azon kívánságát, hogy akkor forduljanak hozzánk, amikor szükségesnek tartják.

Első és egyben utolsó Orbán Viktor politikája mindenben az ország lakosságának egymással keresztbe-kasul való szembeállítását szolgálja. Ez sajnos nem a rossz észjárás következménye, hanem ellenkezőleg, a jóé. Persze nem erkölcsi értelemben.

Morálisan politikus ennél mélyebbre nem süllyedhet. Országunk tragédiája, hogy átvészelve mind a jobb, mind pedig a baloldali terror éveit, évtizedeit az ellenségképzés alkotmányozó hatalomhoz juttathat politikust.

Két minden kurzus által beágyazott, és – ezért, vagy ennek ellenére – széles körben befogadott „nagy nemzeti ünnepünk” az ország történetének két fordulópontjáról szól. Sajnos egyetlen politikai rendszer sem volt képes összefésülni a nemzettudatban (ha van ilyen) a magyar feudalizmus emléknapját – augusztus 20-át – a felvilágosodás és a szabadság ünnepnapjával, március 15-ével.

A jelenlegi ország-irányítókkal az a baj, hogy nem is akarják. A kisebb ágazati, illetve csoportoknak szánt ünnepek esetében

még szomorúbb a valóság.

Minden kormány csak azt a bőrt húzza le róluk, amellyel a szavazóik takarózni tudnak. Talán a legparadoxabb, hogy az „egészségügy” számára pirosbetűssé átfestett napot szegény Semmelweisről nevezték el, és munkaszüneti napot írtak elő.

false

 

Sajnos a szakma – a politika általi sok évtizedes mellőzés miatt – erősen amortizálódott és devalválódott. (Azért használok kellemetlen idegen kifejezéseket, mert az nem annyira sértő.) Szóval sokan dolgoznak benne – jobb híján. Nekik jól jön a szabadnap.

Hálásak is lesznek érte szeretett kormányuknak. Talán még manapság is többen vagyunk, akik számára a gyógyítással kapcsolatos tevékenység nem egyszerű robot. Nem érdemes misztifikálni a dolgot, de mégiscsak valamiféle hétköznapi hivatástudatunk van.

Tudomásul vesszük – és szakmailag megalapozottnak tartjuk – a hozzánk fordulóknak azt a kívánságát, hogy amikor ők szükségesnek tartják, hozzánk forduljanak. Ne az orvosok, és pláne ne a kormány vagy ostoba hivatalai oktassák ki a sérülteket és a betegeket arról, hogy nem akkor és ott vehetik igénybe szolgáltatásainkat ahol, és amikor arra szükségük van.

Sem a páciensek, sem az egészségügyi dolgozók nem arra vágynak, hogy újabb szolgáltatási szűkítések történjenek, hanem arra, hogy végre kialakítható legyen az, ami a 21. században nagyon is elvárható: a folyamatosan, teljes diagnosztikus háttérrel, megszokott állandó telephelyen működő sürgősségi rendelés.

Várom azt a Semmelweis napot,

amikor az első ilyen ambulanciát megnyitják. Az ünnepség fénypontja az lesz, amikor az intézmény kapukulcsát az első páciens a Dunába dobja, mint egykor a New York kávéházét.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.