Valóban arra van szükség, hogy a Semmelweis napon zárva legyenek a patikák és szüneteljen a rendelés?

  • Haskó László
  • 2019. július 1.

Publicisztika

Megalapozottnak tartjuk az ellátásra szorulók azon kívánságát, hogy akkor forduljanak hozzánk, amikor szükségesnek tartják.

Első és egyben utolsó Orbán Viktor politikája mindenben az ország lakosságának egymással keresztbe-kasul való szembeállítását szolgálja. Ez sajnos nem a rossz észjárás következménye, hanem ellenkezőleg, a jóé. Persze nem erkölcsi értelemben.

Morálisan politikus ennél mélyebbre nem süllyedhet. Országunk tragédiája, hogy átvészelve mind a jobb, mind pedig a baloldali terror éveit, évtizedeit az ellenségképzés alkotmányozó hatalomhoz juttathat politikust.

Két minden kurzus által beágyazott, és – ezért, vagy ennek ellenére – széles körben befogadott „nagy nemzeti ünnepünk” az ország történetének két fordulópontjáról szól. Sajnos egyetlen politikai rendszer sem volt képes összefésülni a nemzettudatban (ha van ilyen) a magyar feudalizmus emléknapját – augusztus 20-át – a felvilágosodás és a szabadság ünnepnapjával, március 15-ével.

A jelenlegi ország-irányítókkal az a baj, hogy nem is akarják. A kisebb ágazati, illetve csoportoknak szánt ünnepek esetében

még szomorúbb a valóság.

Minden kormány csak azt a bőrt húzza le róluk, amellyel a szavazóik takarózni tudnak. Talán a legparadoxabb, hogy az „egészségügy” számára pirosbetűssé átfestett napot szegény Semmelweisről nevezték el, és munkaszüneti napot írtak elő.

false

 

Sajnos a szakma – a politika általi sok évtizedes mellőzés miatt – erősen amortizálódott és devalválódott. (Azért használok kellemetlen idegen kifejezéseket, mert az nem annyira sértő.) Szóval sokan dolgoznak benne – jobb híján. Nekik jól jön a szabadnap.

Hálásak is lesznek érte szeretett kormányuknak. Talán még manapság is többen vagyunk, akik számára a gyógyítással kapcsolatos tevékenység nem egyszerű robot. Nem érdemes misztifikálni a dolgot, de mégiscsak valamiféle hétköznapi hivatástudatunk van.

Tudomásul vesszük – és szakmailag megalapozottnak tartjuk – a hozzánk fordulóknak azt a kívánságát, hogy amikor ők szükségesnek tartják, hozzánk forduljanak. Ne az orvosok, és pláne ne a kormány vagy ostoba hivatalai oktassák ki a sérülteket és a betegeket arról, hogy nem akkor és ott vehetik igénybe szolgáltatásainkat ahol, és amikor arra szükségük van.

Sem a páciensek, sem az egészségügyi dolgozók nem arra vágynak, hogy újabb szolgáltatási szűkítések történjenek, hanem arra, hogy végre kialakítható legyen az, ami a 21. században nagyon is elvárható: a folyamatosan, teljes diagnosztikus háttérrel, megszokott állandó telephelyen működő sürgősségi rendelés.

Várom azt a Semmelweis napot,

amikor az első ilyen ambulanciát megnyitják. Az ünnepség fénypontja az lesz, amikor az intézmény kapukulcsát az első páciens a Dunába dobja, mint egykor a New York kávéházét.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.