Valóban arra van szükség, hogy a Semmelweis napon zárva legyenek a patikák és szüneteljen a rendelés?

  • Haskó László
  • 2019. július 1.

Publicisztika

Megalapozottnak tartjuk az ellátásra szorulók azon kívánságát, hogy akkor forduljanak hozzánk, amikor szükségesnek tartják.

Első és egyben utolsó Orbán Viktor politikája mindenben az ország lakosságának egymással keresztbe-kasul való szembeállítását szolgálja. Ez sajnos nem a rossz észjárás következménye, hanem ellenkezőleg, a jóé. Persze nem erkölcsi értelemben.

Morálisan politikus ennél mélyebbre nem süllyedhet. Országunk tragédiája, hogy átvészelve mind a jobb, mind pedig a baloldali terror éveit, évtizedeit az ellenségképzés alkotmányozó hatalomhoz juttathat politikust.

Két minden kurzus által beágyazott, és – ezért, vagy ennek ellenére – széles körben befogadott „nagy nemzeti ünnepünk” az ország történetének két fordulópontjáról szól. Sajnos egyetlen politikai rendszer sem volt képes összefésülni a nemzettudatban (ha van ilyen) a magyar feudalizmus emléknapját – augusztus 20-át – a felvilágosodás és a szabadság ünnepnapjával, március 15-ével.

A jelenlegi ország-irányítókkal az a baj, hogy nem is akarják. A kisebb ágazati, illetve csoportoknak szánt ünnepek esetében

még szomorúbb a valóság.

Minden kormány csak azt a bőrt húzza le róluk, amellyel a szavazóik takarózni tudnak. Talán a legparadoxabb, hogy az „egészségügy” számára pirosbetűssé átfestett napot szegény Semmelweisről nevezték el, és munkaszüneti napot írtak elő.

false

 

Sajnos a szakma – a politika általi sok évtizedes mellőzés miatt – erősen amortizálódott és devalválódott. (Azért használok kellemetlen idegen kifejezéseket, mert az nem annyira sértő.) Szóval sokan dolgoznak benne – jobb híján. Nekik jól jön a szabadnap.

Hálásak is lesznek érte szeretett kormányuknak. Talán még manapság is többen vagyunk, akik számára a gyógyítással kapcsolatos tevékenység nem egyszerű robot. Nem érdemes misztifikálni a dolgot, de mégiscsak valamiféle hétköznapi hivatástudatunk van.

Tudomásul vesszük – és szakmailag megalapozottnak tartjuk – a hozzánk fordulóknak azt a kívánságát, hogy amikor ők szükségesnek tartják, hozzánk forduljanak. Ne az orvosok, és pláne ne a kormány vagy ostoba hivatalai oktassák ki a sérülteket és a betegeket arról, hogy nem akkor és ott vehetik igénybe szolgáltatásainkat ahol, és amikor arra szükségük van.

Sem a páciensek, sem az egészségügyi dolgozók nem arra vágynak, hogy újabb szolgáltatási szűkítések történjenek, hanem arra, hogy végre kialakítható legyen az, ami a 21. században nagyon is elvárható: a folyamatosan, teljes diagnosztikus háttérrel, megszokott állandó telephelyen működő sürgősségi rendelés.

Várom azt a Semmelweis napot,

amikor az első ilyen ambulanciát megnyitják. Az ünnepség fénypontja az lesz, amikor az intézmény kapukulcsát az első páciens a Dunába dobja, mint egykor a New York kávéházét.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.