István Györgyi

Végtörleszkedés

A PSZÁF és a kormánypropaganda

  • István Györgyi
  • 2011. december 10.

Publicisztika

A Fidesz a választások előtt megígérte, hogy megoldja a devizahitelesek problémáját. Először úgy tűnt, hogy e kérdés nem tartozik az új kormány kiemelt érdeklődési körébe: ám idén már egymást követték a különböző mentőcsomagok. Minthogy a kilakoltatási moratórium hosszabbítgatása és az "árfolyamgát" csupán halogatta a szembenézést, szeptember 9-én, a Fidesz-KDNP frakció ülésén új ötlet vetődött fel. Eszerint a fogyasztónak minősülő adósok a devizaalapú kölcsöneiket a szerződésben rögzített ütemezés helyett egy összegben, a szerződésben rögzítettnél alacsonyabb összeg megfizetésével törleszthetik. A "végtörlesztésről" szóló törvényjavaslatot szeptember 16-án szakmai és közigazgatási egyeztetés nélkül, egyéni képviselői indítványként nyújtották be az Országgyűlésnek, amely - nyilván alapos megfontolás után - 19-én el is fogadta.

 

*

A szeptember 29-én hatályba lépett "végtörlesztési törvényt" sokan bírálták: a Magyar Bankszövetség, korábbi pénzügyminiszterek, jegybankelnökök, a volt Költségvetési Tanács elnöke, tekintélyes szakemberek, közszereplők, mégpedig számos okból. A hiteltartozás egy részének elengedése a hitelnyújtó bankok számára veszteséget okoz, és ezáltal megingathatja a bankrendszer stabilitását; a kedvezményes előtörlesztés csupán azok számára járható út, akik ehhez megfelelő forrással vagy hitelképességgel rendelkeznek, a legsúlyosabb helyzetben lévők számára nem; és további felelőtlenségre ösztönöz, ha az állam a szerződéses kapcsolatokba beavatkozva kimenti azokat a hitelfelvevőket, akik korábban élvezték az alacsony árfolyam előnyeit. A kifogások egy része oda konkludál, hogy a törvény alkotmányellenes: a Bankszövetség az Alkotmánybíróságtól (AB) kérte soron kívüli megsemmisítését.

Nem ok nélkül: a végtörlesztési törvény alkotmányossága több okból is vitatható. Először is önmagában az a körülmény, hogy a törvényt a szükséges megfontolás és egyeztetés nélkül fogadták el, továbbá a törvény a végrehajtására köteles bankok számára nem biztosít elegendő időt a felkészülésre, ellenkezik a jogállamiság követelményeivel. Ez lenne az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezetett ún. közjogi alkotmánysértés.

De a törvény tartalmilag is alkotmánysértő, egyrészt mert az a szerződésekbe való, kellő alkotmányos indokkal alá nem támasztható, utólagos állami beavatkozás, másrészt pedig a bankok szerződésen alapuló jogainak csorbítása, a szerződés alapján őket megillető összeg egy részének elvonása. Ez a jogállamiság mellett sérti a piacgazdaság két alapvető intézményét: a szerződéses szabadságot és a tulajdonjogot (Alkotmány, 9. § (1) bekezdés).

A bankoknak a törvény kihirdetését követően három napjuk volt arra, hogy felkészüljenek a végtörlesztésekre, illetve az esetleg azt kiváltó hitelek nyújtására. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) éberen figyelt, és lecsapott a renitensekre. A magyarországi Volksbank esete vált elsőként ismertté; a bankot a felügyelet 2011. szeptember 30-án kelt határozatával tisztességtelen - megtévesztő és agresszív - kereskedelmi gyakorlat folytatása miatt 50 millió forintra bírságolta. A bank bűne az, hogy olyan űrlapot rendszeresített, amely egyebek mellett felhívta a figyelmet arra: a törvény alkotmányossági szempontból kifogásolható, az AB akár visszamenőleges hatállyal megsemmisítheti, és akkor az ügyfeleknek a most elengedett összeget mégis meg kell fizetniük.

A PSZÁF ún. "fogyasztóvédelmi célvizsgálata" alapján hozott határozatának főbb megállapításai a következők. A bank valótlanul tájékoztatta az ügyfeleket: azt sugallta számukra, hogy valójában nem is élhetnek a végtörlesztési lehetőséggel. A bank "a fogyasztót megillető jogosultságot kockázatos eljárásnak mutatja be"; közlése "alkalmas a fogyasztók ítélőképességének korlátozására. "Magatartása a végtörleszteni kívánó fogyasztók (sic!) szembeni pszichés nyomásgyakorlásként értékelhető." A bank "tehát bizonytalanságot kelthet eljárásával, tájékoztatása alkalmas a fogyasztókban zavar keltésére úgy, hogy ezzel jelentősen korlátozhatja a végtörlesztési kérelem benyújtásával kapcsolatos fogyasztói választási, magatartási szabadságot". Összességében a bank magatartása a fogyasztókat elriaszthatja a végtörlesztéstől, ezáltal alkalmas a fogyasztók döntéseinek tisztességtelen befolyásolására.

*

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat és ennek két alesete, a fogyasztók megtévesztése és a velük szembeni agresszív magatartás törvényben meghatározott fogalmak. Szép jogászi feladat lenne annak vizsgálata, hogy a felügyeleti határozat összhangban van-e a jogszabályokkal, azaz az űrlap alkalmazása valóban megvalósította-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat törvényi tényállását. Ám jogászkodás nélkül is éppen elég kérdés merül fel e határozat jogszerűsége miatt.

Az utóbbi időkben vezető politikusok sokat szajkózták: a bankok a devizahitelekkel becsapták az ügyfeleiket, az ügyfelek számára egyoldalúan hátrányos szerződéseket kötöttek. Ezzel párhuzamosan vitatható megalapozottságú jogi tanácsok is terjedni kezdtek, amelyek szerint e szerződések érvénytelenek, nem kell őket teljesíteni. Mindezek hatására számos ügyfél ténylegesen megtagadta a teljesítést, és perek is indultak a szerződés érvénytelenségének megállapítására. A PSZÁF elnöke erről határozottan úgy nyilatkozott, hogy ez hibás út, mert a szóban forgó hitelszerződések megfelelnek a jogszabályoknak. Ha pedig jogszerűek, akkor a belőlük fakadó követelések megilletik a bankokat. Nehéz alkotmányosnak minősíteni azt a jogszabályt, amely megfosztja a bankokat jogos követeléseiktől.

Kétségkívül érdekes helyzet: van egy törvény, amelyet az AB előtt megtámadtak, de amit a testület döntéséig végre kell hajtani (hajtatni). E probléma elkerülhető lett volna, ha a köztársasági elnök, a Bankszövetség kérelmének megfelelően, aláírás előtt az AB-tól kéri a törvény felülvizsgálatát. Ám ez nem történt meg. A bankok és a felügyelet ezért megkerülhetetlen dilemmával szembesültek. A Volksbank - nem tudjuk, hogy a tisztességes tájékoztatás követelménye miatt, vagy csupán azért, hogy ily módon is csökkentse a végtörlesztést igénybe vevők számát - úgy döntött, hogy felhívja az ügyfelei figyelmét e problémára. A PSZÁF viszont megtiltotta ezt a banknak. A piac szereplőinek szánt üzenetet pedig - hogy ti. nem tűri e gyakorlatot - magas bírsággal nyomatékosította.

*

De vajon helytálló-e az a felügyeleti állítás, hogy félrevezető az ügyfél figyelmének felhívása a jogi bizonytalanságra? A bank kelt-e bizonytalanságot, vagy a helyzet maga bizonytalan? Valóban korlátozza-e az ügyfelek döntési szabadságát a kockázatok feltárása?

A PSZÁF a kormánytól független, csak a törvénynek alárendelt szerv, amelynek kettős küldetése a bankrendszer biztonságának, illetve a banki ügyfelek, különösen a fogyasztók érdekeinek a védelme. A felügyelet a konkrét ügyben formálisan ez utóbbi szerepében járt el. Valójában azonban sem a bankok, sem az ügyfelek érdekeit nem tartotta szem előtt. Ha így tett volna, akkor először is komolyan végiggondolja az alkotmányossági aggályok megalapozottságát. Ezt követően pedig, ha arra jut, hogy e felvetések nem alaptalanok, felteszi a kérdést: vajon mi lehet ennek a következménye? És ha nem zárható ki a törvény visszamenőleges hatályú megsemmisítésének a lehetősége, neki kellett volna megkövetelnie, hogy a bankok tájékoztassák ügyfeleiket e bizonytalanságról és az abból fakadó kockázatokról. Hiszen a megalapozott döntésnek nyilvánvalóan feltétele a körülmények tárgyszerű ismerete - ezért is kötelezi a törvény a bankokat arra, hogy az ügyfeleket tájékoztassák az ügylet tartalmáról és a benne rejlő kockázatokról.

Mivel nem ismerek olyan érvet, amely alapján a végtörlesztési törvénnyel kapcsolatos alkotmányossági aggályok alaptalannak lennének minősíthetők, a felügyelet ebbe feltételezhetően bele se gondolt. Az ügyfelek érdekeinek valódi képviselete helyett inkább a kormányzat aktuális érdekeit választotta. Az eddigi, nagy hangon beharangozott mentőakciók kudarca után - ha a problémák tényleges megoldását nem is - az intézkedés látszólagos sikerét az szolgálja, ha minél többen élnek a végtörlesztéssel. Ha a bankok felhívnák az ügyfelek figyelmét a helyzet bizonytalanságára, az a kormányzati propaganda sikerességét veszélyeztetné. Nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy a PSZÁF - amelynek a mindenkori kormány napi politikai megfontolásaitól függetlenül kellene ellátnia törvényben meghatározott feladatait - ezért tiltotta meg a tájékoztatást.

A szerző joghallgató.

Neked ajánljuk