Publicisztika

Tavaly szeptember 11-e után okkal jósolhatták a politikai elemzők, hogy növekedni fog a lakosság szimpátiája az Orbán-kabinettel szemben. A merényleteket követő nemzetközi káosz és a közel-keleti háborús előkészületek világszerte megtették hatásukat: a stabilitásigény felverte azok árfolyamát, akikre a kollektív biztonság megteremtésének feladata hárult.

n Miniszterelnök: Hel-lou, Miszter Prezident. Áj em Prime Minister.Elnök: Oh...Min.eln.: Áj em call from Bjudöpeszt.

Ezután minden hiába: az újoncok hozhatják a hamis papírt az öröklött elmebajról, a súlyos krumplihéj- és Wim-allergiáról, a krónikus társadalmi beilleszkedési zavarokról (klasszikus idióma, túlélte a Kádár-kort), mindnek megtalálják a helyét a seregben - akinek meg mégsem, az örülhet, ha jogosítványa elvesztése nyomán legalább a szavazati joga megmarad. Nem véletlen a legfelsőbb szintről sugalmazott kormányzati akarat: hazánk fiatalsága mostanában nem rajong túlzottan a katonáskodásért, ami kevéssé érthető, hiszen mi is lehetne szebb e hazában, mint eltölteni 6-8 hónapot kannásboros katatóniában, gyakorló elmebetegek társaságában, s közben hozzászokni a gondolathoz, hogy hátralévő életünkben is ezekhez hasonló pszichopaták fognak parancsolgatni. Mindez persze korántsem véletlen: a civilizációs betegségként jelentkező puhányság mellett joggal hibáztatható a defetista, uszító propaganda és a deheroizáló történeti iskola is, melyek folyton csak az elvesztett háborúkkal jönnek, pedig, ahogy a megszállott totózók is tudják, egyszer minden rossz sorozat megszakad (előbb-utóbb valaki biztosan beleszalad majd a nyitott késbe).

Amúlt héten publikálták a nagy közvélemény-kutató cégek februári adatfelvételeik eredményét - a következőt már csak nyolc nappal a szavazás előtt hozzák majd nyilvánosságra. Az utóbbi hetek nem éppen ingerszegény időszakát a kampány legkeményebb napjai követik majd. Ebben a hátralévő negyven-egynéhány napban, vagyis ezer óra alatt fog eldőlni, ki kormányozza a köztársaságot a negyedik parlamenti ciklusban. Az olvasó joggal várhatja, hogy a közvélemény mostani állapotából a politikai elemzők következtessenek arra, milyen eredmény várható áprilisban. Erre teszek kísérletet az alábbiakban.

Szemét dolog volt-e 1945-ben a Benes-dekrétumok meghozatala?

"Úgy végződött, ahogy elkezdődött." "A nemzetközi sportba visszatért a hidegháború" - hallani sokfelől, utóbbiban lehet is valami, végtére egy téli olimpiának a hideg úgyszólván alapfeltétele. A fentiek közül az első megjegyzés a helyszín kijelölése körüli baksisbotrányra utal, míg utóbbi a rúdra, mely a rendezvénysorozat ideje alatt kétségtelenül sűrűn járt az oroszokra.

Argentína neve a latin ezüst szóból származik. A korai spanyol hódítóktól kapta nevét, akik nemesfém után kutatva szálltak partra a Rio de la Plata torkolatvidékén. (Rio de la Plata spanyolul Ezüstfolyót jelent.) A sors különös tréfája, hogy nemesfémeket ugyan ezen a mérsékelt égövi tájon igen keveset találtak - az Dél-Amerikában mindenekelőtt Peru és Bolívia (Felső-Peru) bányáiból került ki -, de a vidék hamarosan Amerika és Európa egyik éléskamrája lett. Természeti adottságai és a főleg olasz és spanyol bevándorlók szorgos keze munkája nyomán Argentína a huszadik század elejére a világ egyik leggazdagabb országává vált.

Rég fogadott rossz hírt akkora megkönnyebbülés, mint hétfőn, amikor a Magyar Nemzeti Bank (MNB) azzal állt elő, hogy az eredetileg közöltnél kétszer nagyobb a folyó fizetési mérleg tavalyi hiánya. A hazai piacokat természetesen megtépázta a "magyar csoda" viszonylag gyors kimúlása (illetve az, hogy a "csoda" mindössze egy téves adatközlés következménye volt), elvégre a befektetők árgus szemmel lesik a makrogazdasági információkat, hogy azok alapján végre úgy lehessen viselkedni, ahogyan a tankönyvek szerint kell: rossz hírek hallatán hanyatt-homlok menekülni, kedvezőek esetén emelni a tétet (miközben a fordítva gondolkodók jól megszedik magukat).

Szemben a napi politika világával, ahol néhány megszállott emlékeztetési kísérletei ellenére is mindennapos az öntudatlan vagy tudatos, a totális vagy részleges amnézia, a színházi világ nem felejt, nem felejthet. Évtizedekre visszamenőleg tudják a szerepeket, a sajátjukat és a többiekét, generációkon keresztül emlékeznek minden szóra és gesztusra, minden csókra és hátba szúrásra. A Nemzeti Színház egyszerre politika (ahol a közjó érdekében nem lenne szabad felejteni), s színház (ahol nem is lehet).

AMagyarországi Református Egyházban a lelkészi és képviselői hivatás összeegyeztethetőségéről szóló vita kirobbanásával, valamint Horn Gyulának a Fidesz mellett kampányoló katolikus papok tevékenysége fölött érzett felháborodásának minapi túlcsordulásával új svungot vett a magyarországi felekezetek közéleti szerepvállalásáról szóló polémia.

Mádl Ferenc, mert idestova már egy hónapja növekvő elégedetlenséggel figyeli a választási kampány eldurvulását, egyeztetésre hívja a parlamenti pártok képviselőit - tudjuk meg az államelnök leveléből, melyet hétfőn, postafordultával küldött Kuncze Gábornak, aki múlt pénteken kérte őt fel közvetítésre.

Ha másra nem is volt jó a magyar kedvezménytörvény, arra mindenképpen, hogy a magyarellenesség talaján egyesítse a szlovákiai politikai közéletet. Esetleg még egy helyre kis szlovák kormányválságot szülhet; elképzelhető ugyanis, hogy lapszámunk megjelenéséig mégis leváltják Ivan Miklos miniszterelnök-helyettest, az ottani gazdasági reform atyját, akit újabban már a szlovákiai magyar honatyáknak sincs nagy kedvük megmenteni, miután koalíciós szlovák kollégáik a státustörvényről folytatott múlt heti parlamenti vitában olyan dolgokat is a fejükhöz vágtak, amiről még nem is hallottak.

A szólásszabadság alapvető jogunk. Nem korlátozhatatlan ugyan, ám csak különlegesen erős érdekek korlátozhatják. Ezeket a téziseket a rendszerváltás utáni Magyarországon nem szokás vitatni.

n Kormány (bárkihez): Aggyá pénzt!EU: Hm.Kormány: Pénzt aggyá!EU: Hm.Kormány: Aggyá má´!Ellenzék: Hülye vagy, még asse´ tudod rendesen mondani,hogy aggyá pénzt!Kormány: Ne mongyad ezt, mer´ akkor lefagyok tisztára,begörcsölök, és tényleg nem fogom tudni rendesen mon-dani, hogy aggyá pénzt!Ellenzék: Adnának pénzt, de neked nem adnak, te olyanhülye vagy! Inkább ne is kérted volna, úgy többet adnak.Kormány: Miattad nem adnak, az anyád ne sirasson, hátbatámadsz, semmibe veszed a magyar népet, és nem is értedazt a mondatot, hogy "a magyar búzának szokatlanul magasa sikértartalma".Ellenzék: A magyar búzának szokatlanul magas a sikér-tartalma!EU: Na mars mind a kettő. Hinaus.