Mitől jó egy reklám?

  • Lendvai Dávid
  • 2014. január 14.

ReklámBlokk

Január van, és januárban reklám-uborkaszezon, ilyenkor olcsóbb a tévé, ilyenkor kéklenek az óriásplakátok, és ilyenkor nem kell megőrülni a felugró, kinyíló, oldalra dobó bannerektől. A hirdetők jól elköltötték a pénzüket decemberben, és most azt számolgatják, megérte-e.

Itt a remek lehetőség tehát arra, hogy elidőzzünk annál az egyszerű kérdésnél, hogy mi a fenétől is jó egy reklám. Mert a reklámokat utálják az emberek, a jó reklámokat viszont szeretik. (Nekem speciel kiskoromban a REKLÁM volt a kedvenc tévéműsorom, külön jelölve volt a műsorújságban, a szilveszteri reklámokért pedig egyenesen megőrültem, azt csinálták, hogy összekeverték a narrációkat a képekkel, nagyon vicces volt.)

Hogy honnan az ellentmondás, arra viszonylag egyszerű a válasz. Az emberek azokat a reklámokat szeretik, amelyek megérintik, megnevettetik vagy elgondolkodtatják őket, azokat pedig nem, amelyek idegesítők, tolakodók vagy egyszerűen csak semmilyenek. A „Melyik a kedvenc reklámod?” kérdésre szinte mindenkinek van válasza, de sokszor még a szakma iránt érdeklődők sem tudják felidézni, hogy az adott reklám melyik márkát is hirdette. Attól, hogy a nézők jó reklámnak tartanak valamit, még nem biztos, hogy a reklám szakmailag is rendben van.

Vegyük például a „gerappát”. Pár éve ez sokak kedvence volt, ám nemhogy most, visszagondolva, hanem még a kampány ideje alatt sem tudták biztosan beazonosítani, hogy melyik autómárkát is reklámozta. (Tippeljen, mielőtt kattint!) A legtöbb kreatív (díjnyertes, vicces, szofisztikált) reklámmal (legyen az film vagy print) pont az a baj, hogy nem márka-, hanem kategóriareleváns, tehát nyugodtan lehetne cserélgetni rajtuk a logót.

Ez speciel most jött szembe a neten.

false


Nagyon jó a vizuális ötlet, aha!-élmény is van, de valójában nem a márkát hirdeti, hanem a kávézást magát. Én rögvest ittam is egy Nespressót, ahogy megláttam. Akkor meg miért is jó? A fogyasztó szereti ugyan, de a hirdető kevéssé fogja érezni a hatékonyságát, mert minden kategóriareklám főként a mindenkori piacvezető brandet erősíti. Ezernyi ilyen példát sorolhatnék, de játszhatjuk azt is, hogy a kedves olvasó felidézi néhány kedvenc reklámját, és próbál emlékezni rá, ki is volt a hirdető.

false


Az ilyen reklámot viszont nem nagyon szeretik az emberek, mégis pontosan tudják, melyik márkáról van szó. Mert hiába idegesít (emlékezz Pocakra), a jó reklám ott kezdődik, hogy a márkának tiszta a pozíciója. Sokszor írtam már, a pozíció nem más, mint az az egy dolog, ami a fogyasztónak az adott márkáról eszébe jut. Ha ez olyasmi, ami releváns, tehát amire szüksége is van az embereknek, és senki más nem mondja ugyanazt, akkor a márka jó, lehet foglalkozni a kreatív megvalósítással. Ha nincs rá igény, vagy a termék csak követni akarja a piacvezetőt, akkor lehet a legzseniálisabb, legszellemesebb, legérzelmesebb a világon, a fogyasztó nem fog emlékezni a hirdetőre.

A jó reklám tehát az, amely a termék pozícióját erősíti, mert hatékony. A rossz reklám pedig az, amely a kategóriát hirdeti. És lehetséges a kettő együtt? Van olyan márka, amelynek tiszta a pozíciója és még a reklámjai is jók? Naná. Elég sok, szerencsére. Itt van mondjuk az Axe, hogy ne mindig a Coca-Colát emlegessük.

Az Axe a csajozás pozícióját foglalta el az emberek fejében. Releváns a márkára nézve, releváns a célcsoportra, tiszta a pozíció, nem mondja más. Ezt sokféleképp lehetne dramatizálni, szerencsénkre az Axe viccesen teszi. Nem előtte-utána spotokkal, nem a termékelőnyre fókuszálva, hanem a csajozás területét lefoglalva.

Ráadásul ezt elég bátran teszi, kinek jutna eszébe például ez.

false

Ha valaki még a spotra is emlékszik, abban a lányok letépték csokoládéemberünk karját. Ez aztán minden, csak nem előny. Annyira erős a pozíció, hogy még szegmentálni is képes – azaz egy adott almárkára újabb és újabb alpozíciót épít – tényleg bravúros. Ez a tavalyi film pedig teljesen más, és mégis ugyanazt a márkát építi. Ha bármelyik konkurens olyan reklámot készítene, amiben a termék használója becsajozik, akkor Axe-reklámot csinálna a saját pénzén. (Elfoglalhatta volna ezt a pozíciót a Derby dezodor is, kár hogy nem lett világmárka.)

A baj az, hogy itthon a legismertebb márkák még odáig sem jutnak el, hogy megteremtsék a pozíciót. Azok meg, akiknek mégis van, gyakran módszeresen tönkreteszik.

Még több reklámblokkra vágysz? Lájkold a blog Facebook-oldalát!

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.