A 2015 decemberében megtartott Fidesz-kongresszus az egység demonstrálásának iskolapéldája volt: az egész napos rendezvény alatt a kormánypárt felvonultatta legismertebb politikusait. Főpolgármester, miniszterek, európai parlamenti képviselő, házelnök, frakcióvezető, volt köztársasági elnök, EU-biztos, régi és új alelnökök beszéltek Orbán Viktor előtt. A felfokozott uniós és menekülthangulat alapján talán a seregszemle kifejezés sem túlzó: azon a vasárnapon a Fidesz egyértelműen demonstrálta, hogy a legfontosabb döntéshozói pozíciókban az ő emberei ülnek. Figyelemre méltó továbbá, hogy a kongresszuson a várakozásokhoz képest a korábban hangosabb kritikusok, mint Lázár János vagy Tarlós István, mennyire visszafogottak voltak. Gesztusértékű volt továbbá Orbán Viktor beszéde, amelyben kiállt a párttól eltávolodott (mint Pokorni Zoltán), a Fidesszel olykor harsányan kritikus (Deutsch Tamás) vagy épp aktuálisan támadás alatt álló (Farkas Flórián) képviselők, szövetségesek mellett is.
A Fidesz egyik – ha nem legfőbb – erőssége az a nagyon tudatosan szervezett és erős szövetségi rendszer, aminek köszönhetően a párt valódi néppártként tud működni, és a jobboldali kötődésű szervezeteken keresztül a társadalom különböző (érdek)csoportjait eléri. Ez a fajta politikai közösségszervezés a 2000-es években indult és ellenzékben folytatódott – kézzel fogható jelszava az „egy a tábor, egy a zászló”. A 2010-es kormányra kerülést követően a Fidesz ezt a fajta szövetségi politizálást folytatta: miután baráti politikusok kerültek a független intézmények élére, tagságába, a Fidesz más, szakmai vagy érdekvédelmi szervezeteket is elfoglalt – vagy ha ez nem ment, átszervezett, újat kreált. Így alakult át a cigány önkormányzat (mely később nevében a cigány szót romára cserélte), így lett újra erősebb a kamarai szemlélet, és ezért került elő a Nemzeti Pedagógus Kar ötlete is.
Az elmúlt néhány hét ugyanakkor több olyan példával is szolgált, ahol ez a szövetségi rendszer működési hibákat jelez. A kongresszusi – némiképp váratlan – megjelenést követően éles vita alakult ki Tarlós István és a kormány (illetve annak néhány minisztere, minisztériuma) között, amiben a főpolgármester nagyon kritikus szavakkal illette a politikai szövetséget, és úgy fogalmazott, hogy kést vágtak a hátába, mikor távollétében döntöttek Budapest bizonyos ügyeiről. Bár a szerdai fővárosi közgyűlés végül döntött az agglomerációs közlekedés átadásáról – és így az egyik konfliktus megoldódni látszik –, úgy tűnik, hogy Tarlós decemberi közeledését korántsem veheti biztosra Orbán. Ráadásul a főpolgármester személyeskedő stílusa, illetve az a tény, hogy a rendszerváltás óta először az önkormányzati választás csak másfél évvel később követi a parlamentit – ezáltal a két kampány valamelyest különválik –, azt jelenti, hogy Tarlós István konfliktusai még okozhatnak gondot a miniszterelnök-pártelnök Orbánnak.
| ||
A fővárosi harc mellett két lemondás jelzi, hogy a Fidesz tágabb környezetében nem minden alakul a tervek szerint – mindkét lemondás esetén joggal merül fel, hogy lemondatásról van inkább szó. Az egyik ilyen Gaskó István távozása a LIGA szakszervezetek éléről: annak a Gaskónak, aki a leginkább érezhető sztrájkokat szervezte Magyarországon, olyan időszakban, amikor a baloldali kormány amúgy is nehéz helyzetben volt. Gaskó István és Orbán Viktor viszonyát illetően nem kell találgatásokba bocsátkoznunk, hiszen 2012-ben maga a miniszterelnök jellemezte viszonyukat úgy, hogy más azokkal találkozni, akikkel „az ember együtt szagolt puskaport”, Gaskót pedig „rendszerváltozás utáni bölényként” azonosította. Függetlenül attól, mennyire volt aktív a LIGA az utóbbi években és hogy ki követi Gaskót, a Fidesz számára a szakszervezeti világból egy erős, kimozdíthatatlannak tűnt potenciális szövetséges veszett el.
| ||
A másik lemondás Farkas Flóriánhoz kötődik: a roma politikust és az Országos Roma Önkormányzatot hónapok óta hozzák összefüggésbe korrupciós ügyekkel – nem volt véletlen, hogy a decemberi kongresszuson Orbán Viktor névvel kiemelve állt ki Farkas mellett, akivel évtizedes szövetséget ápol. Az egyébként miniszterelnöki megbízottként dolgozó Farkas Flórián volt a Híd a munkába nevű program vezetője, erről mondott le egy hete – ezzel szoros összefüggésben egyébként az egész Országos Roma Önkormányzat munkája körül kaotikus a helyzet. Egyelőre megjósolhatatlan, milyen politikai vagy épp büntetőjogi következményekkel kell szembenéznie Farkasnak, az ugyanakkor az elmúlt évek viszonylagos nyugalma a roma önkormányzatiságban felborulni látszik. Márpedig az ezzel járó politikai kockázat igen jelentős – mind társadalmi, mind szavazói szempontból nagyon komoly csoportról van szó.
Mindez önmagában nem fogja megrengetni a Fidesz körüli szövetséget, ám ha újabb területeken látnánk azt, hogy akár egyéni kiállás, akár a képviselt csoport belső nyilvánosságának következtében megbuknának szereplők, akkor olyan köztes szinten indulhatna el változás, ami a jelenleg erőtlennek látszó szavazók és pozíciójukat féltő felsőbb vezetők között is mobilizálni tudna. Jöhet egy ilyen kiállás akár az oktatásirányításból – egy lemondott Klik-vezetőn már túl vagyunk –, de akár a mostani alkotmánymódosítás is generálhat olyan kiállást, mint amit Franciaországban látunk az igazságügyi minisztertől egy alkotmánymódosítás okán.
