Clinton, Fiorina és a feminizmus

  • Csaba Réka
  • 2015. szeptember 22.

Liberális szemmel – Republikon

Hillary Clinton és Carly Fiorina – az amerikai elnökválasztási kampányt újabban egyre inkább két női jelölt határozza meg. Bár kérdésfeltevéseik és megoldási javaslataik eltérnek, a nők helyzetének központi kampánytémává válása jó hír mindenkinek, aki a nők esélyegyenlőségének előmozdításáért dolgozik.

Az amerikai előválasztások számos tanulsággal szolgálhatnak más demokráciák számára, így a magyar pártoknak is érdemes lehet tanulmányozni az ottani módszertant. (Az előválasztási rendszer ugyanis alapvetően azt hivatott elérni, hogy az adott politikai táboron belül legnagyobb támogatottsággal rendelkező, és már az előválasztások során legnagyobb mozgósítási képességről tanúbizonyságot tevő jelölt indulhasson az országos választásokon. A Republikon Intézet magyar ellenzéki pártok számára készített előválasztási koncepciója ITT érhető el.) A korábban esélytelennek gondolt, eddigi politikai konszenzust elutasító, ún. antiestablishment jelöltek feltűnése mindkét oldalon, az egyre ellentmondásosabb (akár a nyílt rasszizmus és szexizmus fogalmát is kimerítő) üzeneteket megfogalmazó, dúsgazdag üzletember, Donald Trump töretlen népszerűsége a republikánusok között, a demokratáknál az erős indulás után jelenleg gyengébben szereplő Hillary Clinton teljesítménye mind olyan fejlemények, amelyek külön tanulmányozást is megérnek. Én most egy olyan dologra szeretném felhívni a figyelmet, amely ugyan önmagában nem fogja eldönteni az elnökség sorsát, azonban úgy tűnik, mindkét párt szempontjából egyaránt fontos – és hazai szemmel meglehetősen szokatlannak számít.

false

Az utóbbi napokban ugyanis egyértelművé vált, hogy nemcsak a demokrata Hillary Clinton fogja kampányának egyik fő témájává tenni a női kérdést, és zászlajára tűzni az amerikai nők helyzetének jobbítását, hanem az ebben a kérdésben is jóval konzervatívabb jobboldal számára is megkerülhetetlenné vált a téma. A múlt szerdai republikánus elnökjelölti vitát ugyanis többek egybehangzó véleménye (és republikánus szavazók körében végzett közvélemény-kutatások) szerint a korábbi Hewlett-Packard vezérigazgató, Carly Fiorina, a mezőny egyetlen női jelöltje nyerte. Ráadásul részben annak köszönhetően, hogy bátran és következetesen kiállt az őt kinézete miatt és nőiességével kapcsolatban támadó Trumppal szemben. Aki kicsit régebben követte Fiorina kampányát, annak talán nem volt váratlan ez a kiállás, azonban a tény, hogy a republikánus szavazók is ilyen pozitívan értékelték azt, sokakat meglepett az elemzők közül. (Fiorina korábban csak a republikánus elnökjelölti vita matinéjában kapott helyett, ahol a közvélemény-kutatási adatok szerint „futottak még” kategóriába tartozó jelöltek mutatkozhattak be a Fox televízió nézőinek. Az általános népszerűségi kutatásokban jelenleg is jóval Trump, Jeb Bush, Ben Carson és Marco Rubio mögött szerepel.)

false

Június elején lehetőségem volt meghallgatni Carly Fiorina egyik első, hivatalos republikánus jelöltként konzervatív támogatóknak tartott beszédét Washingtonban. Akkor az amerikai nők helyzetéről beszélt – konzervatív, az üzleti életben sikeres, vezetői tapasztalattal rendelkező nőként, de azokat a nehézségeket is elismerve, amellyel szakmai és magánéletében kellett megküzdenie nőként. Egyben felszólította az amerikai jobboldalt, hogy ne hagyja, hogy egy olyan fontos kérdésben, mint a nők helyzete, csak a demokrata oldal fogalmazzon meg politikai üzeneteket. Mindez és a konzervatív közeg egyértelműen pozitív reakciója számomra is az újdonság erejével hatott, hiszen az amerikai republikánus elnökjelöltek eddig legkevésbé sem arról voltak ismertek, hogy női kérdésekkel (vagy szavazókkal) foglalkoztak volna. Ha pedig megszólaltak, akkor gyakran teljes értetlenségről és érzéketlenségről tanúskodó megjegyzéseket tettek az amerikai nőket – politikai hovatartozástól függetlenül – érintő kérdésekben, mint amilyen például a szexuális erőszak.

Fiorina konzervatív feminista üzenetei és megoldási javaslatai természetesen nagyon különböznek a demokrata oldalon eddig megfogalmazottaktól, hiszen alapvetően más politikai közeghez szólnak: az állam minél kisebb szerepvállalását, a vállalkozások szabályozási környezetének egyszerűsítését, az általa rossz ösztönzőnek tartott szociális juttatások rendszerének leépítését, az egyéni teljesítmény elismerésének fontosságát hangsúlyozza, valamint szigorúbb abortuszszabályozást tartana ideálisnak. Az amerikai jobboldali választók számára hagyományosan vonzónak tartott elemeket kombinál tehát stratégiájában a női kérdéssel, és egyelőre úgy tűnik, hogy van fogadókészség arra, amit képvisel.

Az, hogy valójában milyenek az esélyei a republikánus mezőnyben, hogy az általa eddig képviselt stratégia mennyiben pusztán az „anti-Hillary-ségben” merül ki, és mennyiben tudná hatékonyan segíteni a nők helyzetét az Egyesült Államokban, és főleg mennyire képes megszólítani a konzervatív választókat az egyre élesebbé váló versenyben, nem egyértelmű. Ahogyan az sem, hogy a korábban szinte biztos demokrata befutónak számító Hillary Clinton meg tudja-e tartani (vagy vissza tudja-e szerezni) korábbi előnyét, és ő lesz-e az első női elnök az Egyesült Államok történetében.

Azonban pusztán a tény, hogy a választói igényekre reagálva a demokrata oldal nagy esélyesének számító Clinton kampányának egyik központi eleme a feminizmus, valamint hogy az amerikai konzervatív oldal is elbír, sőt a jelen állás szerint az élmezőnyben tud tartani egy női jelöltet, aki kiemelten foglalkozik a nők helyzetével, jól jelzi: a női esélyegyenlőség, a nőket érintő problémák és a helyzet javítására tett javaslatok az amerikai (párt)politikai élet meghatározó témájává váltak. Ez pedig minden, a téma iránt érdeklődő, a nők helyzetének javulásában reménykedő számára pozitív fejlemény – akkor is, ha ők maguk az ottani konkrét jelöltektől eltérő módon küzdenek ugyanazért az ügyért.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.