Botka és a múlt eltörlése

  • Mikecz Dániel
  • 2017. február 22.

Liberális szemmel – Republikon

Botka László szombati miniszterelnök-jelölti debütáló beszédében élesen baloldali programot fogalmazott meg, miközben deklarálta azt is, hogy nem lehet a 2010 előtti kormányok politikájával azonosulnia a 2010 utáni urizálást leváltani igyekvő baloldalnak. A híradásokban persze leggyakrabban az szerepelt, miszerint Botka - nevét ki nem mondva - felszólította Gyurcsány Ferencet is, mint Orbán Viktor mellett a másik “gyűlölve szeretett” politikust, hogy vonuljon vissza a politizálástól. Gyurcsányt azonban nem csak hitelessége, megosztó személyisége miatt támadta Botka, de a volt miniszterelnök szerinte a tévedésnek bizonyult harmadikutas baloldali politizálásnak is a jelképe. Botka itt a Tony Blair és Gerhard Schröder nevéhez köthető harmadik útra utalt, ami a gazdasági egyenlőség helyett az esélyek és az identitások elismerésének egyenlőségét hirdette.

Jujj, új!

Jujj, új!

Fotó: MTI

Botka és számos baloldali kritikus szerint a harmadik út miatt nem találja helyét, veszíti el választóit a kortárs baloldal, noha az 1990-es évek végén úgy látszott, hogy ez az új baloldal hosszú időre domináns lehet Európában és Észak-Amerikában. Legkésőbb azonban a 2008-as gazdasági válság tette egyértelművé, hogy a fundamentumaitól megfosztott baloldaltól elpártoltak hagyományos választói. A gazdasági dereguláció bizonyos, mobilis középrétegek számára valódi gyarapodást hozott, de közben a neoliberalizmus bizonytalanságba taszította a hagyományos termelési, foglalkoztatási keretekhez szokott munkásokat. A Botka által is említett esélyegyenlőség ugyanakkor patologizálta a társadalmi elégedetlenségeket. Az esélyek deklarált egyenlősége miatt ugyanis az egyént kezdte el hibáztatni környezete és saját maga, ha megélhetési, érvényesülési gondja akadt. Biztos ő a hibás, hiszen az esélyek egyenlők. Messze van ez a baloldal közösségen és szolidaritáson nyugvó érdekérvényesítési hagyományaitól.

A harmadik utasság másik eleme, az identitások elismerésének egyenlősége is eltávolította a baloldalt a gazdasági egyenlőség követelésétől és a kapitalizmus kritikájától. Az egyéni önmeghatározás szabadsága, ami leggyakrabban a nemi identitás választásának szabadságára vonatkozik, valójában zavarba hozza a hagyományos dolgozó rétegeket. Az elismerés egyenlőségéhez kapcsolódóan a katedra-baloldal felfutása – elsősorban az Egyesült Államok egyetemi kampuszain – pedig olyan vitákat generált, amellyel a munkások nem tudtak azonosulni, nem értettek és nem is érdekelte őket. Sokan a baloldaltól elforduló és a bevándorlásban egzisztenciális kockázatot látó szavazók közül végül a Botka által is populistának nevezett politikai erők mögött sorakoztak fel. A Brexit és Donald Trump megválasztása kapcsán így egyre gyakrabban esik szó a hagyományos munkásosztály helyzetéről Európában és Észak-Amerikában.

Magyarországon - ahogyan arra Botka is utalt - valóban szétvált a társadalom a globális gazdaságba betagozódni képes és az abból kieső egyénekre, vállalkozásokra. A közbeszerzési hálózatok megszervezésével a Fidesz képes volt egy meghatározott támogatói körét megóvni az ilyen kihívásoktól, míg másokat a bizonytalanságok menedzselésével köt magához. A 2010 előtti politikusokkal és a harmadik utas baloldali politikával való szakítás lehetőséget adhat arra, hogy új választói tábort építsen az MSZP is. A néha kritikus, de világos nyugatos elköteleződés, a befogadó hazafiság, a gazdasági igazságtalanságok kezelése és az egészségügy, oktatás rendbetétele megmozgathat és egybe terelhet egymástól különböző társadalmi csoportokat is. A baloldali politikát „osztogatásként” láttató technokrata és liberális véleményvezéreknek pedig mára sokat csökkent a nyilvánosságban való befolyásuk. Az új baloldali politika azonban nyílt konfliktusokat is felvállal a “perverz elosztást”, tehát a szegényektől a módosabbak irányába történő társadalmi újraelosztást élvező csoportokkal. Ez élesen különbözik a Fidesz stratégiájától, amely olyan ellenfelekkel vállal ütközést, amely nem a magyar társadalom meghatározó csoportját alkotják (menekültek, Brüsszel).

Botka politikájában ugyanakkor nem látszik még az általa is hangsúlyozott demokratikus elem. Az állampolgári részvétel bővítése, az alulról szerveződő kezdeményezések támogatása ugyanúgy a baloldali követelésekhez tartozik, mint az egyenlőtlenségek csökkentése. Ebből a szempontból az is további magyarázatot érdemelne, hogy miért nem támogatja az MSZP miniszterelnök-jelöltje az előválasztást. Botka mellett szól azonban, hogy Magyarországon az általános politikai passzivitás arra enged következtetni, hogy sokan a pártoktól várják el a politikai cselekvést.

Botka programjának a megvalósítása ugyanakkor nem csak a választók akaratán múlik. Egyrészt a töredezett baloldalon a sikeres indulás feltétele a többi, kevésbé egyértelműen baloldali párttal való megegyezés. Másrészt az sem tudható jelenleg, hogy mekkora támogatottsága van ennek a programnak a szocialista párton belül, továbbá rendelkezésre állnak-e azok a tudások, intellektuális kapacitások, amelyek annak képviseletéhez szükségeltetnek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.