Botka László szombati miniszterelnök-jelölti debütáló beszédében élesen baloldali programot fogalmazott meg, miközben deklarálta azt is, hogy nem lehet a 2010 előtti kormányok politikájával azonosulnia a 2010 utáni urizálást leváltani igyekvő baloldalnak. A híradásokban persze leggyakrabban az szerepelt, miszerint Botka - nevét ki nem mondva - felszólította Gyurcsány Ferencet is, mint Orbán Viktor mellett a másik “gyűlölve szeretett” politikust, hogy vonuljon vissza a politizálástól. Gyurcsányt azonban nem csak hitelessége, megosztó személyisége miatt támadta Botka, de a volt miniszterelnök szerinte a tévedésnek bizonyult harmadikutas baloldali politizálásnak is a jelképe. Botka itt a Tony Blair és Gerhard Schröder nevéhez köthető harmadik útra utalt, ami a gazdasági egyenlőség helyett az esélyek és az identitások elismerésének egyenlőségét hirdette.
| ||
Botka és számos baloldali kritikus szerint a harmadik út miatt nem találja helyét, veszíti el választóit a kortárs baloldal, noha az 1990-es évek végén úgy látszott, hogy ez az új baloldal hosszú időre domináns lehet Európában és Észak-Amerikában. Legkésőbb azonban a 2008-as gazdasági válság tette egyértelművé, hogy a fundamentumaitól megfosztott baloldaltól elpártoltak hagyományos választói. A gazdasági dereguláció bizonyos, mobilis középrétegek számára valódi gyarapodást hozott, de közben a neoliberalizmus bizonytalanságba taszította a hagyományos termelési, foglalkoztatási keretekhez szokott munkásokat. A Botka által is említett esélyegyenlőség ugyanakkor patologizálta a társadalmi elégedetlenségeket. Az esélyek deklarált egyenlősége miatt ugyanis az egyént kezdte el hibáztatni környezete és saját maga, ha megélhetési, érvényesülési gondja akadt. Biztos ő a hibás, hiszen az esélyek egyenlők. Messze van ez a baloldal közösségen és szolidaritáson nyugvó érdekérvényesítési hagyományaitól.
A harmadik utasság másik eleme, az identitások elismerésének egyenlősége is eltávolította a baloldalt a gazdasági egyenlőség követelésétől és a kapitalizmus kritikájától. Az egyéni önmeghatározás szabadsága, ami leggyakrabban a nemi identitás választásának szabadságára vonatkozik, valójában zavarba hozza a hagyományos dolgozó rétegeket. Az elismerés egyenlőségéhez kapcsolódóan a katedra-baloldal felfutása – elsősorban az Egyesült Államok egyetemi kampuszain – pedig olyan vitákat generált, amellyel a munkások nem tudtak azonosulni, nem értettek és nem is érdekelte őket. Sokan a baloldaltól elforduló és a bevándorlásban egzisztenciális kockázatot látó szavazók közül végül a Botka által is populistának nevezett politikai erők mögött sorakoztak fel. A Brexit és Donald Trump megválasztása kapcsán így egyre gyakrabban esik szó a hagyományos munkásosztály helyzetéről Európában és Észak-Amerikában.
Magyarországon - ahogyan arra Botka is utalt - valóban szétvált a társadalom a globális gazdaságba betagozódni képes és az abból kieső egyénekre, vállalkozásokra. A közbeszerzési hálózatok megszervezésével a Fidesz képes volt egy meghatározott támogatói körét megóvni az ilyen kihívásoktól, míg másokat a bizonytalanságok menedzselésével köt magához. A 2010 előtti politikusokkal és a harmadik utas baloldali politikával való szakítás lehetőséget adhat arra, hogy új választói tábort építsen az MSZP is. A néha kritikus, de világos nyugatos elköteleződés, a befogadó hazafiság, a gazdasági igazságtalanságok kezelése és az egészségügy, oktatás rendbetétele megmozgathat és egybe terelhet egymástól különböző társadalmi csoportokat is. A baloldali politikát „osztogatásként” láttató technokrata és liberális véleményvezéreknek pedig mára sokat csökkent a nyilvánosságban való befolyásuk. Az új baloldali politika azonban nyílt konfliktusokat is felvállal a “perverz elosztást”, tehát a szegényektől a módosabbak irányába történő társadalmi újraelosztást élvező csoportokkal. Ez élesen különbözik a Fidesz stratégiájától, amely olyan ellenfelekkel vállal ütközést, amely nem a magyar társadalom meghatározó csoportját alkotják (menekültek, Brüsszel).
Botka politikájában ugyanakkor nem látszik még az általa is hangsúlyozott demokratikus elem. Az állampolgári részvétel bővítése, az alulról szerveződő kezdeményezések támogatása ugyanúgy a baloldali követelésekhez tartozik, mint az egyenlőtlenségek csökkentése. Ebből a szempontból az is további magyarázatot érdemelne, hogy miért nem támogatja az MSZP miniszterelnök-jelöltje az előválasztást. Botka mellett szól azonban, hogy Magyarországon az általános politikai passzivitás arra enged következtetni, hogy sokan a pártoktól várják el a politikai cselekvést.
Botka programjának a megvalósítása ugyanakkor nem csak a választók akaratán múlik. Egyrészt a töredezett baloldalon a sikeres indulás feltétele a többi, kevésbé egyértelműen baloldali párttal való megegyezés. Másrészt az sem tudható jelenleg, hogy mekkora támogatottsága van ennek a programnak a szocialista párton belül, továbbá rendelkezésre állnak-e azok a tudások, intellektuális kapacitások, amelyek annak képviseletéhez szükségeltetnek.
