Albert Hirschman közkeletű elmélete szerint, ha egy közösség tagjai úgy érzékelik, hogy hibásan működik az a szervezet, aminek ők is részesei, akkor két választásuk van: az exit, azaz kilépnek a rendszerből, vagy a voice, azaz kifejezik nemtetszésüket. Így van ez a politikában is, kivonulhat a közéletből, a politikai közösségből, az országból az, akit sérelem ér, vagy felemeli a hangját, tehát tiltakozik. A tüntetések sikere azonban azon is múlik, hogy meghallja-e valaki a demonstrálók hangját. A mozgalmak ugyanis a nyilvánosságon keresztül keresnek támogatókat, gyűjtenek erőforrásokat, kommunikálnak a többi politikai szereplővel, más mozgalmakkal, hatóságokkal, ahogyan ők is a médián keresztül üzennek vissza. Az állam emberei nem hívják fel telefonon a mozgalmi vezetőket, amennyiben tájékoztatni akarják őket, hanem sajtótájékoztatót tartanak. A média az elsődleges közvetítő az egyes aktorok között. Nem véletlen, hogy a modern nyilvánosság megjelenésével egy időben, a civil társadalom kialakulásával jelentek meg a modern értelemben vett társadalmi mozgalmak.
| ||
Talán többek figyelmét elkerülte, de a menekültválság közepén is folytak tüntetések, nyáron többször is tüntettek a Quaestor-károsultak és a Corvinus Egyetem hallgatói, oktatói a budai karok elcsatolása ellen, azonban olyan erős a „zaj”, hogy kevésbé lehetett meghallani a hangjukat. A mozgalmak megjelenését a médiában ugyanis erősen befolyásolja a sajtó szelekciója. Jelenleg a menekültkérdésnek van hírértéke. A hírérték mutatja meg, hogy mennyire alkalmas a hír a figyelem felkeltésére, mivel ezzel lehet a példányszámot, illetve a nézettséget növelni. Egy hír annál értékesebb, minél ismertebb a történés alanya, minél súlyosabb következményekkel jár és minél szokatlanabb. Kulturális szempontból akkor jelentős az esemény, ha a szereplők, az esemény és a cselekmény ismert. Bár a sajtónak már nincs akkora hatalma a hírek szelektálásában, hiszen nagyon sok alternatív hírforrás áll rendelkezésre, a menekültkérdéssel minden szinten és minden csatornán szembesülhetünk. A nagy médiumokban, mint a kereskedelmi és a közszolgálati televízió és rádió, az országos napi és hetilapokban, az elektronikus gonzómédiában, a mikroblogokban, a civil szervezetek beszámolóiban és az egyéni megosztásokban is folyamatosan a menekültkérdésről van szó.
Fontos továbbá, hogy ebben a kérdésben mindenki véleményt nyilvánít. Barátok, ismerősök tiltják le egymást a menekültkérdés kapcsán a közösségi médiában, a közvélemény polarizálódása a 2002-es választásokat idézi. A hétköznapi kormány-ellenzék vitákon felül lehet emelkedni az egész politikai elit elutasításával, az „egyik kutya másik eb” stratégia azonban most hatástalan, ebben a konfliktusban nehezebb közömbösnek lenni.
| ||
Még az ilyen „hangzavarban” sem lehetetlen azonban hatásos tüntetést szervezni. Ha sikerül elég támogatót mozgósítani, sikeres lehet a tüntetés, hiszen ha már ezer fő megjelenik egy demonstráción, akkor arról biztosan beszámol a sajtó. A média figyelmét fel lehet még kelteni látványos tiltakozási elemekkel, performansszal. Ha a tüntetés erőszakos, vagy éppen csak jogellenes, az is növeli hírértékét. A velencei biennálén a kormány menekültpolitikája ellen tüntetők a magyar pavilon köré húztak szögesdrótot és a kormányzati plakátok angol fordítását mutatták be az ottani közönségnek. Az ilyen akcióknak ugyanakkor magasabb a költsége, ami nem feltétlenül pénzben nyilvánul meg, de több kreativitást, időt és szervezést igényel. Egy másik lehetőség az, ha a tiltakozók megpróbálnak a mindenkit foglalkoztató ügy farvizén némi nyilvánossághoz jutni. A menekültkérdés kapcsán kritizálható a kormány más irányú szakpolitikája is.
Nincs azonban minden esetben szükség a nagy médiumok figyelmére ahhoz, hogy sikereket érjen el a tiltakozó. Ha közvetlenül a saját közösségünkhöz címezzük az üzenetet, és sikerül őket meggyőzni az ellenállás helyességéről, az később sikerre viheti az ügyet. A Corvinus Egyetem szenátusa végül fölényes többséggel elítélte a budai karok elcsatolását, így teljes összhang mutatkozott meg az egyetemi vezetés és a tüntető hallgatók, oktatók között. Érdemes tehát hangzavarban, szembeszélben is hangot adni igazunknak, jogos sérelmeinknek.
