Clinton, Orbán, Putyin, Trump

  • Tóth Csaba
  • 2016. május 20.

Liberális szemmel – Republikon

Bill Clinton minapi nyilatkozata – amelyben Orbán és Putyin között vont párhuzamot – ismét felveti a kérdést: miért kerül Orbán Viktor újra és újra nyugat-európai és amerikai politikusok bírálatának kereszttüzébe?

A magyar kormány válasza egyértelmű: e politikusoknak nem tetszik a magyar kormány, ezért a leváltására törekszenek. A kormányzati értelmezésben motivációikat a „brüsszeli bürokraták” természetes ellenszenve, a „liberális média” befolyása és legfőképpen Soros György pénzének egyvelege alakítja.

E jobboldali érvrendszer annyira abszurd, hogy tételes cáfolata alig-alig hangzik el. Már csak ezért is érdemes pontosan rögzíteni, miért nincs igaza a Fidesznek, amikor Clinton nyilatkozatai mögött a Magyarországgal szembeni ellenszenvet vagy Soros György általi motivációt lát.

false

A kormányoldal egy dologban nem téved: Bill Clinton vélhetően tényleg nem kedveli a magyar miniszterelnököt; megkockáztatható, hogy személy szerint jobban örülne, ha nem Orbán lenne Magyarország kormányfője. Ám nincs az a nyugati politikus, aki ne tudná: a felületes vagy túlzó Orbán-ellenes nyilatkozatok csak segítik a magyar miniszterelnököt. Nagyon kevés olyan magyar választó van, aki külföldi politikusoknak jobban hinne, mint a magyar miniszterelnöknek. Sokaknak nem tetszik, hogy Orbán politikája árt hazánk nemzetközi megítélésének, ám közülük is csak kevesen gondolnák, hogy Magyarország Amerikának köszönhetné a szabadságát. Clinton nyilatkozata belpolitikailag nem gyengítette, sőt talán némileg erősítette is Orbánt.

Ennek pedig nem az az oka, hogy Clinton – vagy bárki más – ne tudná, hogyan olvassák nyilatkozatát Magyarországon; ez a szempont egyszerűen nem érdekli.

Nyilatkozatát valójában két elem motiválta. Az első: sok nyugat-európai és amerikai politikus, így vélhetően Clinton is aggódik a magyar kormányfő által épített „illiberális demokrácia” miatt. Az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok liberális demokráciák – gyakran alkotmányos alapelveik szintjén. Ha valaki deklaráltan illiberális demokráciát épít – annak minden kellékével: az alkotmányos intézmények manipulálásával, intoleranciával és Putyin-barátsággal –, az aggodalmat kelt a liberális demokráciát védeni igyekvők körében.

Talán ennél is fontosabb az amerikai belpolitikai magyarázat. Orbán Viktort – és az általa képviselt politikát – Brüsszelben jól ismerik. Talán még az is elmondható, hogy az európai véleményformálók többsége és a választók nem elhanyagolható része is tisztában van azzal, mit jelent az „illiberális demokrácia”; hogy milyen politikára lehet számítani egy Orbán-szerű politikustól.

false

Az amerikai választók számára azonban Orbán nem ismert személy – ellenben Putyin az. Puytin mint az Egyesült Államok egyik geopolitikai riválisának vezetője és az autokratikus berendezkedések legfontosabb nemzetközi megjelenítője, kifejezetten népszerűtlen az USA-ban. Csakhogy Billl Clinton Putyin-barátsággal ugyan vádolhatja feleségének ellenfelét, Donald Trumpot – azt azonban aligha tudná elhitetni, hogy Trump a politikáját akarná másolni.

Itt jön a képbe Orbán Viktor: miközben ugyanis Putyin és Trump között kevés a hasonlóság, Orbán és Trump között annál több. Mindkét politikus déli határzárról, a muszlimok befogadásának veszélyeiről beszél; ellenséges a liberálisokkal szemben, kifejezetten konzervatív ideológiai kérdésekben és jó véleménnyel van Putyinról. Márpedig ha sikerül megépíteni azt a képet, hogy az amerikai választók Trumppal a saját Orbánjukat kapnák meg, az fontos eredmény lenne a Clinton kampány számára. Trump egyelőre egyfajta „mumus” a liberálisok számára: sok Trump-hívő szerint a liberálisok csak ijesztgetnek Trumppal és a trumpi retorika valójában sokkal óvatosabb és józanabb politikát jelentene, mint amit nyilatkozatai sugallnak. Orbán lassan hatéves magyarországi kormányfősége arra példa, hogy létezik populizmus és intolerancia kormányzati szinten is; e tekintetben Orbán rendszere élő bizonyítéka annak, hogy mi történhet az USA-ban, ha a republikánusok győznek az elnökválasztáson. Márpedig az amerikai választók többsége – ha pontosan ismerné az Orbán-rendszer jellemzőit – biztosan nemet mondana annak amerikai adoptálására.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.