A Párbeszéd által kezdeményezett előválasztási egyeztetésről kiszivárgott információk szerint a Demokratikus Koalíció megvétózta a Liberálisok és a Balpárt további részvételét az előválasztásról szóló tárgyalásokon. A DK nem kívánta kommentálni később ennek részleteit arra hivatkozva, hogy az egyeztetések végéig egyetlen résztvevő sem nyilatkozik a részletekről. Úgy hírlik azonban, hogy a Liberálisok kizárásának alapja az volt, hogy a DK szerint a kvótanépszavazásban az igen melletti kampányukkal az Orbán-rendszert legitimálták, a Balpártot pedig túlságosan radikálisnak vélték Gyurcsányék. Ezek a fejlemények azt vetítik előre, hogy nem kerül majd sor valódi előválasztásra, hanem bújtatott koordinált jelöltállítás fog megtörténni a felek közötti nyílt versengés nélkül.
Az előválasztás nem csupán bázisdemokratikus hóbort, hanem olyan politikai eszköz, amely esélyt adhat a bal és liberális ellenzék problémáinak kezelésére. A szóban forgó pártok ugyanis nem véletlenül nem politizálnak egyazon szervezetben. Valódi világnézeti, szakpolitikai és végső soron személyi ellentétek szerint töredezik az ellenzéknek ez a szelete közepes és kisebb formációkra. Mivel az országgyűlési választások egyfordulósak, nem adódik arra lehetőség, hogy a társadalmi támogatottságuknak megfelelően léphessenek egy második forduló előtt szövetségre az adott pártok, így rákényszerülnek már a választások előtt az együttműködésre. Az előválasztás révén létrejöhet demokratikus módon az együttműködés úgy, hogy a politikai ellentétek ne hátrányt, hanem akár előnyt is jelentsenek. Az előválasztás során ugyanis meg lehet mutatni az eltérő politikai véleményeket, szakpolitikákat, elképzeléseket, politikusi kvalitásokat, mindazt, amelyek izgalmassá tehetnek egy politikai vetélkedést. A Republikon Intézet előválasztási javaslata éppen ezért azzal számol, hogy bármilyen párt, szervezet, akár magánszemély megmérettetheti magát az előválasztáson. Az egyetlen feltétel, hogy az előválasztáson indulók elkötelezzék magukat egy értéknyilatkozat mellett. Elképzelésünk szerint tehát a bemeneti oldalon minimális a szűkítés, így végső soron a kimeneti oldalon a választók akarata érvényesülhet.
Az előválasztás természetesen nem mentes a kockázatoktól. Elképzelhető, hogy egy aktívabb támogatókkal rendelkező ellenzéki párt több jelöltet tud majd állítani. Azt is gyakori érv az előválasztás ellen, hogy az ellenzék ezzel az éles kampány előtt használná fel erőforrásait, valamint a kampányban súlyos sebeket ejtenének egymáson az ellenzéki politikusok. Az előválasztás azonban olyan médiafigyelmet garantálna a liberális és baloldali ellenzéknek, amely megéri az árát, az indulók közötti feszültségek pedig semmi esetre sem lennének súlyosabbak, mint az éles kampányban a kormánypártoktól érkező támadások. A kockázatok végsőkig kerülése ugyanakkor nem lehetséges a politikában. Aki nem tudatosítja a politikai veszteség, a sikertelenség lehetőségét, az nem való a demokratikus politikába, noha még a diktátoroknak is számolniuk kell a bukás lehetőségével. A valódi, átlátható, nyitott előválasztás olyan politikai innováció lehetne, amely segíthetne a liberális és baloldali pártoknak a választói bizalom visszaszerzésében. Minden más csak a puszta túlélésre törekvés, ami egyes ellenzéki politikusok motivációjaként még érhető is, azonban a választók számára nem méltányolható.
Az agresszív helyezkedést, az önmaguk árnyéken túllépni képtelen politikusokat és a látványos belső feszültségeket nem díjazzák a választók. Az előválasztás olyan eszköz, amely a belső ellentéteknek, a természetes vetélkedésnek ad demokratikus formát. Önmagában az sem probléma, ha az eddig is ismert tárgyalásos, megegyezéses úton döntenek a szóban forgó pártok a közös jelöltállításról, bár kérdéses, hogy miért lenne eredményesebb, mint 2014-ben. Ebben az esetben azonban jobb lenne az egész folyamatot inkább előválogatásnak, mintsem előválasztásnak nevezni. Ezzel meg lehet kímélni az előválasztás intézményét, amelynek helyes alkalmazása esélyt jelenthet arra, hogy akár csak egy fokkal erősödjön a bizalom a politikában és csökkenjen a mindent elárasztó közéleti apátia.
