Szerdán, szeptember 9-én Jean-Claude Juncker megtartotta az Európai Unió első évértékelőjét. A State of the European Union címen beharangozott beszédet nyugodtan nevezhetjük politikai mérföldkőnek: szimbolikus értelemben az EU egy lépéssel közelebb került az Európai Egyesült Államok gondolatához. Egyértelmű ugyanis az áthallás az amerikai elnök évértékelőjéhez (State of the Union), melyet az USA vezetője minden év elején tart, és amely beszédben „tájékoztatja a Kongresszust az unió helyzetéről s a Kongresszusnak megfontolásra ajánlhat olyan intézkedéseket, amelyeket szükségesnek és hasznosnak ítél”. Juncker beszéde kifejezetten és hangsúlyozottan politikai beszéd volt: miközben érdemi bejelentéseket tett a menekültkrízis kezelésével kapcsolatban, illetve gazdasági téren, témaválasztásaival és a szöveg felépítésével egyértelműen és visszatérően tett hitet a szorosabb együttműködés mellett. A beszéd visszatérő gondolata a „több Európa(iság), több unió” – azaz annak kifejezése, hogy megerősített értékközösségre és mélyebb integrációra van szükség.
| ||
Mivel jogi vagy politikai értelemben Junckernek messze nincs olyan hatásköre és politikai legitimációja, mint az amerikai elnöknek, a beszéd sokkal inkább retorikai és szimbolikus szempontból fontos, a konkrét intézkedések meghozatala még későbbi tárgyalások függvénye. Ha viszont folyamatában nézzük, merre tart az Európai Unió, akkor Juncker szerdai beszéde jól beleilleszkedik abba a trendbe, amely a minél politikaibb EU megteremtését célozza, de úgy, hogy az EU vezető politikusai ne bürokratákként, hanem felelősséget viselő, legitim politikai szereplőként lépjenek fel. Ez volt a célja a 2014-es Európai Parlamenti választás előtt megrendezett bizottsági elnökjelöltek vitájának: ebben Jean-Claude Juncker, az Európai Néppárt jelöltje, a szocialista Martin Schulz, Guy Verhofstadt, a Liberálisok képviselője és a Zöldek jelöltje, Ska Keller vett részt. Bár az EP-választáson nem személyekre vagy a jelöltek mögött álló európai pártcsaládra, frakcióra szavaztak az európai állampolgárok, az e politikusok mögött álló nemzeti pártok főszabályként elfogadták, hogy a választáson nyertes frakció adja majd a bizottsági elnököt – így került megválasztásra Juncker. Ezt a legitimációt egyébként Juncker maga is felhasználta: beszédében úgy fogalmazott, hogy ő az első bizottsági elnök, akinek a jelölése és megválasztása az Európai Parlamenti választások eredményének közvetlen következménye.
Juncker szándéka tehát egyértelmű, kérdéses ugyanakkor, hogy a tagállamok vezetői és az európai polgárok szeretnének-e több Európát és több uniót. A menekültkérdés kezelése láthatóan a legtöbb országban egyre inkább a szorosabb együttműködés irányába hat: sokan sürgetik a közös, uniós szintű megoldást és a schengeni eredmények megőrzését, azaz a határok nélküli EU fennmaradását. A nyári görög pénzügyi tárgyalások is végül az ország eurozónában maradásával értek véget – igaz, a belpolitikai következményekre az időközi választás ad majd választ. Mindeközben az Európai Unióba vetett bizalom javuló trendet mutat, akárcsak a jövőbeli kilátásoké: 2011 óta nem volt ilyen magas az optimisták aránya.
Az EU működése ugyanakkor bőven kap kritikát jobb- és baloldalról egyaránt. A jobboldal problémáit jól mutatja, ahogy Orbán Viktor beszél az EU-ról: egyrészt gyengének tartja az Uniót, amely nem képes a valódi, kézzelfogható kihívásokra valódi megoldást kínálni, másrészt viszont elzárkózik attól, hogy tagállami hatásköröket adjon át neki – amin keresztül az EU lehetőségei bővülnének. Baloldali kritikák ezzel szemben sokszor azért érik az Uniót, mert nem lép fel elég erélyesen a demokrácia, a demokratikus értékek védelmében – ám abban már a fellépést sürgetők között sincs mindig megegyezés, hogy pontosan mikor is beszélhetünk egy demokratikus alapjog sérüléséről, és hogy kik jogosultak arról dönteni, hogy mik is ezek az alapértékek.
| ||
Juncker beszédében mindkét félnek üzent. A több Európa üzenete az értékekről szólt: békéről, biztonságról, szolidaritásról, és arról, hogy az Európai Unió ezen értékek szerint reagál. A több unió gondolat pedig a szorosabb, hatékonyabb fellépésről, amely azonban nem egyszerűen több hatalmat jelent, hanem annak a lehetőségét, hogy az EU gyorsabb és hatékonyabb döntéseket tudjon hozni. Bár a menekültkrízis kapcsán sokan beszélnek Európai Erődről, az unió jelenleg nem az: koránt sincs belül olyan egység és egyetértés, noha kétségtelen, hogy alapvetően különbözik a „kinti” világtól. Ahhoz viszont, hogy az EU egységesebb legyen, hogy valóban erődként lehessen rá tekinteni, még komoly politikai és állampolgári döntésekre van szükség – a Juncker által most felvázolt út erre alkalmas lehet.
