Tüntetések után gyakran felmerül, hogy mennyien is voltak az adott rendezvényen, főleg mióta erről nem közöl adatokat a rendőrség. A résztvevők száma életbevágó a tüntetés szervezői számára, hiszen az hivatkozási alapot jelent, képet ad az ügy társadalmi támogatottságáról és figyelmezteti a döntéshozókat, hogy a demonstrációnak akár választási konzekvenciái is lehetnek. Nem kell tehát azon csodálkozni, hogy a szervezők gyakran hajlamosak túlzó megállapításokat tenni a tüntetők számát illetően. A túlzott elvárások elkerülése érdekében érdemes azonban egzakt módszert találni a tömeg megmérésére, amit az általános alaposság is megkíván.
Objektív tömegbecslési eljárást Herbert Jacobs, a University of California professzora alkotott meg. A módszer lényege, hogy a teret különböző szekciókra osztja, majd megnézi, hogy mekkora a tömeg az egyes területeken. A módszert Jacobs akkor dolgozta ki, amikor a dolgozószobája ablakából látta a vietnami háború ellen tüntető diákokat a Berkley egyetemen. A téren, ahol a diákok tüntettek négyzethálós minta volt a betonon, innen jött az ötlet, hogy az egyes négyzetekben vizsgálja külön-külön a diákok számát. Módszere három fokozatot különböztet meg sűrűség szerint. A formula szerint laza tömegben az emberek kartávolságra állnak egymástól, így egy négyzetméteren 0,93 ember fér el. A közepesen sűrű tömegben az emberek közelebb állnak, de nem érnek még egymáshoz, ekkor 2,38 fő található egy négyzetméreten. A sűrű tömegben egy négyzetméterre 4,35 ember jut, ekkor már egymáshoz is érnek a tüntetők.
A módszer alkalmazásához meg kell határozni még az egyes szegmenseket. A múlt vasárnapi tüntetésen a tömeg a beszédek második felére, tehát amikor már mindenki átért, megérkezett, délről indulva a 2-es villamos sínpárjától északon a Kossuth-szoborcsoportig tartott. Nyugatról keletre az Országház épületétől a Földművelésügyi Minisztérium, ill. a Kúria épületéig álltak, valamint belógott a tömeg az Alkotmány utcába is. Egy internetes alkamazásnak hála kiszámolható, hogy mekkora szegmensekről is van szó. A szóban forgó terület, ami tulajdonképpen az egész Kossuth teret lefedi, beleértve az északon lévő füves rétet és délebbre a medencét, összesen mintegy 26 ezer négyzetméter. Ezen a területen természetesen nem egyenletesen oszlott el a tömeg. A színpad a tér közepén helyezkedett el, előtte észak-dél irányban található 10 ezer négyzetméter, ahol közepesen sűrű volt a tömeg. Ennek a sávnak volt azonban egy magja az Alkotmány utca magasságában, ahol sűrűnek volt nevezhető a tömeg, ez 2 ezer négyzetmétert tett ki. A fennmaradó 16 ezer négyzetmétert laza tömeg foglalta el, itt fennakadás nélkül lehetett közlekedni, kerékpárt, babakocsit tolni.
Az adatok alapján, a Jacobs módszert szerint 42 620 fő jelent meg a vasárnapi tüntetésen, azaz 40-45 ezres demonstrációról beszélhetünk. Természetesen pontosabb becslést is lehetne adni pl. levegőből készített felvételek segítségével, de ezzel a módszerrel is meg lehet közelíteni a tömeg valós nagyságát. Ez a szám jóval alatta van a 70-80-85 ezres, elsőre is túlzónak tűnő bemondásoknak, azonban korántsem alacsony, nem ad okot a szégyenkezésre, magyar viszonylatban igenis kiemelkedő. A 2000-es években megkezdődött egy tüntető-licit, így gyorsan felkúsztak számok, amik szintén nem voltak reálisak. Nem érdemes tehát azokhoz hasonlítani sem a kérdésben lévő, sem az elkövetkező tüntetéseket. Ki lehet jelenteni, hogy a netadós mellett a vasárnapi tüntetés az elmúlt hét év legnagyobb ellenzéki megmozdulása volt.
