A 3-as metró felújításának uniós finanszírozására mondott brüsszeli nem Tarlós István politikai karrierjének mélypontja. Budapest és az ország legnagyobb forgalmú vasútvonalának ügye – kiváltképp a főpolgármester számára – már azt megelőzően kudarcba fulladt, hogy a rekonstrukció elkezdődött volna.
| ||
Az, hogy az óriásberuházás sokkal inkább szolgálja majd a Fidesz, a kormány és barátai, mintsem a metrón utazók érdekeit, már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor a kabinet letiltotta a főváros vezetését új, korszerű metrószerelvények vásárlásáról, és belekényszerítette Tarlósékat az évtizedekkel ezelőtti technológiát képviselő orosz szerelvények felújításnak hazudott, az ilyenkor minimálisan elvárható közbeszerzést is nélkülöző megvásárlásába – rendkívül drága hitelből. Tarlós–kormány: 0-1.
Ugyancsak alulmaradt a főpolgármester a 3-as metró pótlóbuszainak ügyében. Hiába lett volna olcsóbb a BKV számára vadonatúj járműveket vásárolni, az ehhez szükséges kormányzati hitelgarancia megvonásával a városvezetés arra kényszerült, hogy 150 busz üzemeltetését szervezze ki magánvállalkozásoknak, ami túl azon, hogy évente több mint kétmilliárd forinttal drágább, mint a vásárlás, a buszparkjának elöregedésével küzdő, a Fővárosi Önkormányzat saját tulajdonában lévő BKV versenyképességét is tovább csökkenti az ágazatban. Tarlós–kormány: 0-2.
Aki ismeri Brüsszel döntési mechanizmusát közlekedésfejlesztési ügyekben, az tudja, hogy az Európai Unió nem támogat vonalfelújítást. Bármely uniós város akkor pályázik sikerrel uniós pénzekre, ha a tervezett beruházás a település közlekedési hálózatának fejlesztését szolgálja. Ilyen volt Budapesten a 4-es metró megépítése, a budai fonódó villamoshálózat kialakítása vagy az 1-es villamos fejlesztése és felújítása – mindegyik jórészt uniós pénzből valósulhatott meg, hiszen hatékonyabbá és elérhetőbbé tette Budapest közösségi közlekedését.
| ||
A 3-as metró évtizedek óta tervezett és a felújítással párhuzamosan megvalósítható káposztásmegyeri meghosszabbítása azonban ugyanúgy lekerült a napirendről, mint a metróvonal legtöbb állomásának érdemi akadálymentesítése. Ekkor már nemcsak azt lehetett sejteni, hogy a 3-as metró felújítása a Széll Kálmán tér rendezéséhez hasonlóan nem lesz több, mint fapados, karbantartó jellegű rekonstrukció, de az is egyértelmű volt, hogy Brüsszel beint az innovációt nem tartalmazó, ráadásul a szerelvények ügyében tipikus fideszes trükközéssel terhelt óriásberuházásnak. Tarlós–EU: 0-1.
Három vesztett meccs után a főpolgármester aligha jut tovább a következő fordulóba, ami különösen annak tükrében kínos, hogy Tarlós Istvánra főpolgármesteri megbízatásának 4+5 éve során egyetlen nagy beruházás megvalósítása várt – igen, a 3-as metró felújítása. Noha a főpolgármester előszeretettel kéri számon elődjén a kék metró rekonstrukcióját, ha figyelembe vesszük, hogy a 90-es évektől kezdődően 2010-ig megújult a Millenniumi Földalatti, a 2-es metró, valamint erős fideszes ellenszélben javarészt megépült a 4-es metró is, Tarlós István próbálkozása a munkától és a vele járó felelősségtől való szabadulásra inkább szánalmas, mintsem ésszerű.
| ||
Annál is inkább, mivel 2010-ben Tarlós elsősorban azzal kampányolt a baloldali-liberális városvezetés ellen, hogy az felelőtlenül eladósította Budapestet. Ehhez képest az általa vezetett főváros most mintegy 140 milliárd forintnyi hitelért áll sorba (immár nem először), a 3-as metró felújítását ugyanis a kormány gáncsaitól és az uniós finanszírozás korántsem meglepő brüsszeli vétójától függetlenül meg kell kezdeni. Ha nem uniós vagy állami pénzből, akkor – saját forrás híján – hitelből. Amelyhez persze a fővárosnak állami garanciára lesz szüksége – nyilván valamilyen szívességért cserébe.
A projekt mielőbbi megkezdése nem azért fontos, mert – mint azt a főpolgármester egy sajtótájékoztatóján állította – a metró rekonstrukciójának elmaradása a Fidesz 2018-as választási győzelmét veszélyezteti, hanem mert a működőképessége határán billegő járattal naponta félmillióan utaznak – és nem kellene bennégniük. Ugyanakkor ha már itt tartunk: a metrófelújítás körüli huzavona nemcsak a 2018-as parlamenti, hanem a 2019-es önkormányzati választásra is hatással lesz, amelynek időpontjára a munkálatok – a tervezettel ellentétben – biztosan nem fejeződnek be.
Hiszen a beruházás megkezdésének eredetileg tervezett, 2016. novemberi időpontja előtt négy hónappal még mindig nem tudjuk, mikor indulhat meg valójában a munka, csak azt, hogy több hónapot már biztosan késik. Illetve még azt, hogy ha megvalósul is ez a már most ezer sebből vérző beruházás, annak végeredménye egy horribilis (hitel)összegbe kerülő, de korszerűtlen, a rég elavult technológiát évtizedekre konzerváló, nem mindenki által használható és a mainál egy centivel sem hosszabb metróvonal lesz. Amit Tarlós – jó eséllyel – még csak át sem tud majd adni.
Nehéz lenne most bármi biztatót mondani a főpolgármester számára.
