Kezébe vette - Lövöldözés a kiskunhalasi járási ügyészségen

Március 16-án kora délelőtt egy férfi automata fegyverrel lövöldözött a kiskunhalasi ügyészség épületében. A járási ügyészség vezetőjét akarta lelőni, de idejében lefegyverezték. Kiskunhalason és Kiskunmajsán jártunk utána, mi késztethette e végletes tettre a középkorú férfit.

Kiskunmajsa csendes kisváros a Duna–Tisza köze és Bács-Kiskun megye déli részén, Kecskemét és a vajdasági Szabadka közt félúton. A bő tízezres lakosú, a régióra jellemző nagy tanyás térséggel rendelkező település elsősorban az ottani élményfürdőről, illetve a Corvin-közi forradalmi fegyveres csoport néhai parancsnoka, Pongrátz Gergely alapította 56-os Múzeumról ismert.

Innen, a város peremén álló házukból származik B. János is, aki az édesanyjának írt búcsúlevél és a későbbi események tanúsága szerint le akarta lőni a Kiskunhalasi Járási Ügyészség vezetőjét. A férfi – egy papírdobozban bevitt AMD 65 típusú lőfegyverrel és mintegy 100 lőszerrel – merényletet akart elkövetni Téglás Péter ellen, mert úgy érezte, hogy Téglás jogellenesen és igazságtalanul bánt vele és az ügyeivel. (Téglás Péter, a Kiskunhalasi Járási Ügyészség vezetője 1977. március 1-jén kezdett dolgozni a szervezetnél, és 26 éve látja el a vezetői teendőket. Már a 90-es évek első felében érték támadások: egy helyi újgazdag nagytőkés kezdeményezésére az akkor még létező Új Magyarország című napilappal az élen kampányszerű támadásokat intéztek ellene; ezek egyik oka az volt, hogy fellépett az akkor virágzó gázolaj-hamisításokkal, az „olajszőkítőkkel” szemben. Téglás később azzal vált ismertté, hogy vizsgálatot indított a Zuschlag János nevéhez köthető civil szervezetek működése miatt; utóbb épp ez alapozta meg a Zuschlag-pert is, amelynek eredményeként a volt szocialista képviselő börtönbe került.)

B. Jánosnak nemcsak az igazságszolgáltatással, hanem – mint több majsai forrásunk fogalmazott – „az egész világgal baja volt”. A főút melletti rendezett kis tanya környékén talán éppen ezért szűkszavúak a szomszédok: ha egyáltalán válaszolnak, azt elintézik annyival, hogy „csak összeintegettünk, amikor találkoztunk, amúgy itt csendesen élt”.

Helyszínelés Kiskunhalason

Fotó: Kelemen Zoltán Gergely / MTI

Mások viszont tudni vélik – és ezt a számos jogi ügy, panasz is igazolni látszik –, hogy B. azonnal kész volt perlekedni vélt vagy valós igazáért. „Igazság szerint összeférhetetlen, kibékíthetetlen figura, akinek sokakkal baja volt. Ha felvették dolgozni, összeveszett a kollégákkal, ha elbocsátották, fenyegette a munkaadót” – mondja egy helyi forrásunk.

A célpont

Tény, hogy 2003-ban zsarolta a kiskunmajsai fürdő vezetőségét. Ma már nem tudni pontosan, mi állt a konfliktus hátterében azon túl, hogy B. néhány hétig kőművesként dolgozott a strandnak, de B. János több millió forintot követelt a fürdőtől, és úgy tudjuk, követelésének azzal is súlyt adott, hogy borítékban fegyverlövedéket küldött postán. Az ügyből azért nem lett eljárás – értesültünk nem hivatalos, de megbízható forrásból –, mert a nyomozó hatóságok egymást félreértve akcióztak, és végül nem sikerült lebuktatni a zsarolót. Értesülésünk szerint a mostani merénylő és Téglás Péter akkor – vagyis tizenhárom éve – találkoztak egymással utoljára, ám az ügyet nem a vezető ügyész vizsgálta.

Ugyancsak nehezen követhető, miféle sérelmeket okozott a férfinak Téglás abban az ügyben, amely a 2012-ben B. kezében felrobbant csőbombáról szólt. B. János verziója szerint valaki ártó szándékkal bedobott a kertjébe egy ilyen szerkezetet, ami akkor lépett működésbe, amikor ő azt a garázs satupadján fűrészelni kezdte, és súlyosan megsérült. A férfi azt akarta elérni, hogy ismeretlen tettes ellen induljon nyomozás a szerinte ellene irányult kísérlet miatt. Ugyanakkor nem volt kizárható, hogy a robbanásban teljesen megsemmisült tárgyat B. szerezte-készítette (ő maga minősítette „csőbombának” is), ezért a Téglás vezette járási ügyészség megtagadta a nyomozást. Ezt 2013-ban B. János – és a búcsúlevelében vázolt gondolatmenete is erre utal – értékelhette „a hatóság által eltussolt bűncselekménynek” is.

Végül 2015-ben szintén nem Téglás – ráadásul nem is a kiskunhalasi, hanem a Kiskőrösi Járási Ügyészség – vizsgálata után ítélték B. Jánost felfüggesztett börtönbüntetésre önbíráskodás miatt. Ez az ügy szintén egy volt munkaadójával szembeni követeléséhez köthető: munkaügyi pert indított vélt járandóságok miatt, és az épületek felgyújtásával fenyegetőzött. (Úgy tudjuk, korábban Szolnokon indult ellene zaklatási per.)

Az ügyészség nem nyilatkozik, így a részletek nem ismertek; nem hivatalos, de megbízható igazságszolgáltatási forrásaink szerint B. az évek során folyamatosan támadta, fenyegette az ügyészséget és az igazságszolgáltatás más testületeit vélt sérelmei miatt, mert munkájukban a személye ellen irányuló összeesküvést gyanított.

Túl a jogon

A férfi paranoid viselkedésére korábbi periratok és szakértői megállapítások is utalnak – értesültünk. Az viszont, hogy a férfi múlt szerdán dobozban vitte be a fegyvert és alaposan felszerelkezett töltényekkel, arra utalhat, hogy tisztában volt a tervezett cselekmény súlyosságával.

„Harmincöt éves kor után az egészséges személyiségben is kialakulnak bizonyos paranoid személyiségjegyek, gondolatok, de azért nem kezdjük figyelni a szomszédot, és nem kezdünk az újságban a sorok között olvasni: megtanuljuk kordában tartani ezeket. Ám egy érzékenyebb, instabil személyiségben erősödhetnek az ilyen tendenciák, és az illető egyre sértődékenyebb lesz. Miközben a külső világot látja igazságtalannak és félelmetesnek, ő válik fenyegetővé a szorongásai, vélelmezései következtében” – mondja Végh József kriminálpszichológus. A szakértő szerint ha az ilyen személyiséget győzködni kezdik vélelmei alaptalanságáról, annak ugyanolyan téveszme-erősítő hatása lesz, mint ha direkt erősítenék az irracionális gondolatokat. Végh általánosságban megjegyzi, „agyi folyamatok, azaz organikus okok is állhatnak annak hátterében, hogy valaki úgynevezett »pereskedő paranoid« személyiséggé válik”.

Egy éveken át szociálisan hátrányos helyzetűekkel foglalkozó tanár forrásunk szerint a „vidéki, tanyai világban gyakorta előfordul, hogy az érdekeiket, vélt és valós igazságaikat nem vagy csak nagyon nehezen érvényesítők előbb-utóbb elszakadnak a hétköznapi valóságtól. Izolálódnak, kommunikációs és kapcsolatteremtési nehézségekkel küszködnek, és ez az elszigetelődés – ha a gondok nem enyhülnek – frusztrált, kétségbeesett, néha önmaguk vagy mások elleni erőszakos, pusztító cselekményekhez vezethet”.

Talán sosem derül ki, hogy mennyiben volt igaza B. Jánosnak az általa kezdeményezett ügyekben. Az őt ismerők minden­esetre nem csodálkoznak tettén, sem búcsúlevele összeszedett, a kisebb helyesírási hibákkal együtt is átgondolt szövegén. „Szorgalmas volt, de zűrös és kötekedő” – jellemzi őt egy majsai forrásunk. A sajtójelentések szerint édesanyja – akit Majsán és Halason is csendes, rokonszenves, piacra is termelő, dolgos asszonynak ismernek – mindenesetre büszke rá; állítólag most azon van, hogy ő is beszerezzen egy „kalasnyikovot”, mert most már egyedül kell megvédenie magát.

Fegyver a piacról

B. János egy korábban a magyar hadseregben is rendszeresített AMD 65-össel lépett be az ügyészségi-bírósági épületbe. Dél-Bács-Kiskunban, Csongrád megyében kétségtelenül tartja magát a szóbeszéd, hogy könnyedén, 60-70 ezer forintért fegyverhez lehet jutni. „Lemész a szerb határra, vagy lemész a szabadkai piacra, és előbb-utóbb találsz valakit. Kicsit nehezebb, mint hamisított Levi’s-farmert venni, de azért hamar megy ez is. Persze, könnyebb, ha vannak kapcsolatok, de a tompai (határváros Kiskunhalas és Szabadka között – K. Z.) boltosok és piacozók, a környék kereskedői a háború óta tudják, hogy megy ez” – mondja egy a délvidéki viszonyokat közelről ismerő forrásunk.

Fegyvert egyébként nem csak a feketepiacon lehet szerezni. Miután a környéken (Kiskőrösön, Kiskunhalason, Jánoshalmán) nagy szovjet laktanyák működtek a megszállás idején, nyílt titok, hogy számos ház padlásán-pincéjében előfordulnak kéz alatt vett egykori fegyverek, lőszerek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akikről nem esik szó

Március 16-án a biztonsági őrök lélekjelenléte miatt nem történt tragédia. Igaz, ennek megelőzéséhez véletlenekre is szükség volt. Amikor B. János megpróbált feljutni a vezető ügyészhez, a fegyverrel kényszerített biztonsági őr az ügyészségre bevezető kódpanel helyett tévedésből a lépcsőházi lámpakapcsolót nyomta meg, és a fal mellett haladó, a géppisztolyt a fegyvertelen őrre szegező B. ettől megijedt. Ez a pillanatnyi zavar adott lehetőséget a gondnoknak arra, hogy gumibotjával rátámadjon B. Jánosra és végül lefegyverezze. Szerencsés véletlen volt az is – tudtuk meg egy a helyszínen tartózkodó, az eseménysort végignéző bírósági forrásunktól –, hogy B. a fal mellett haladva nem tudott ráfordulni a gondnokra: a fegyvere csöve elakadt az általa kényszerített biztonsági őr és a fal szorításában.

Fődi István, az ügyészségi épületet évek óta őrző Halas-Pajzs nevű biztonságtechnikai és vagyonvédelmi cég vezetője lapunk kérdésére cáfolta, hogy a biztonsági őrök fegyvertelensége biztonsági kockázat lenne. „Minden ilyen esemény önállóan értékelendő, fegyveres támadással szemben aligha lehetne protokollt kidolgozni: sokszor sem idő, sem helyzet nincs rá, hogy egy őr elővegye a fegyverét, ha lenne is nála. Lefegyverzést célzó manővernek csak akkor van esélye, ha a támadó testközelben van: ez, ebben az esetben, a fémérzékelő áteresztő kapu miatt szóba sem jöhetett. Az őr mást sem tehetett, követte az utasításokat, és minden pillanatban várta az adódó lehetőséget” – mondta lapunknak.

Végh József, aki 1989 óta oktat és készít fel vagyonőröket, szintén helyesnek ítéli a vagyonőr magatartását. „Ha egy támadónál már fegyver van, akkor jobb követni az utasításait, de persze amikor lehetőség adódik a lefegyverzésére, különösen, ha a támadó emberre céloz és lőni kezd, azonnal be kell avatkozni. De nem volna jó fegyverrel ellátni a vagyon­őröket: a legtöbb sérülést vagy a fegyveres őrök helytelen fellépése okozta, vagy az, hogy elvették tőlük a lőfegyverüket.”