Az úgy hagyott Magyarország: Mátraverebély

Mária sem segít

  • Matkovich Ilona
  • 2015. március 26.

Riport

Két éve még a lehetséges kiemelkedés mintafalvaként emlegették, nemrég egy gyerekéhezésről forgatott film helyszínéül szolgált. Mátraverebély nagy esélytől esett el azzal, hogy nem került be az uniós pénzből elindított Mátraverebély-Szentkút zarándokközpont fejlesztési programba, amelyre 2,5 milliárdot szánt a kormány.

Mátraverebély gyönyörű fekvésű falu Nógrád megyében, de környezeti adottságai mindeddig kihasználatlanok. A kétezer lelkes település félúton fekszik Hatvan és Salgótarján között, a 21-es út mentén. A falutól alig 3 km-re található Magyarország második leglátogatottabb búcsújáró helye, Mátraverebély-Szentkút, amelyet a nyári hétvégéken „egyházi turisták ezrei” keresnek fel (pontos számok híján az itt élő négy ferences szerzetes egyikének a becslését közöljük). A Szentkút-forrásnak tulajdonított csodatévő hatásról, „mely nem összetevőiben, hanem Isten erejében rejlik”, hálaadó táblácskák tanúskodnak.

Október óta tart a barokk épületegyüttes felújítása, amelynek része a templom és a rendház renoválása, valamint nagyszámú szálláshely kialakítása. A kegyhely teljes felújítására – a vonatkozó kormányhatározat szavaival „egy XXI. századi igényeket kielégítő zarándokközpont létrehozására” – a kabinet 2,5 milliárd forintot hagyott jóvá tavaly a Regionális Operatív Programok keretében, európai uniós pénzek felhasználásával. (A zarándoklatok júniustól októberig tartanak; kérdés, mit kezdenek a többi hónapban a sok száz szálláshellyel.)

Arculcsapás

Mátraverebély mélyszegénységben élő lakói nem vagy alig profitálnak a tőlük karnyújtásnyira lévő uniós megaberuházásból, amelynek alapkövét Áder János köztársasági elnök helyezte el. Pedig a falu Rózsadombján vezet keresztül az egyik zarándokút, továbbá az országos kéktúra útvonala is. Csakhogy az itteni Rózsadomb Mátraverebély legnyomorúságosabb része. A 21-es főút kettévágja a falut, az egyik oldalon a polgármesteri hivatal, művelődési ház, általános iskola, óvoda, családsegítő központ, orvosi rendelő, és itt él a nem roma lakosság túlnyomó többsége. A Rózsadombot is magába foglaló másik oldalt cigányok lakják, akik közül az idősebb korosztály a nógrádi bányákban és a helyi termelőszövetkezetben húzott le évtizedeket. A férfiak az építőipar összeomlásáig mikrobuszokkal jártak budapesti és más építkezésekre, mostanra azonban közmunka nélkül a munkaképes lakosság úgy 70 százaléka munkanélküli volna. Egy építőipari vállalkozó szerint „munka lenne, de a fiataloknak egyszerűen nincs munkakultúrája. Ritka, aki nyolc órát képes végigdolgozni egy gépen, vagy megmarkolni a lapátnyelet, viszont azért ne én fizessek, hogy megtanítom őket dolgozni.”

Hiába vezet a falun keresztül a jelzett út, a zarándokok egyre gyakrabban másikat választanak helyette, hogy kikerüljék a romatelepet. A településen ráadásul nincs olyan vendég­látóhely sem, amely hosszabb tartózkodásra késztetné a látogatót, a Vasút utca végén a valamikor húsboltnak, zöldségesnek, kocsmának és mozinak is helyet adó boltíves épületnek csupán a romjai éktelenkednek. Az omladozó házak mögött szeméthalmok és kóbor kutyák. „Eddig a kutyákkal nem volt soha probléma, a telepi gyerekek pedig egész nyáron nagyon várják a zarándokokat” – magyarázza Csemer Tiborné, a helyi cigánypasztorációs műhely egyik tagja, aki tagja volt a helyi Boldog Ceferino közösségnek, amelynek saját épülete is van a faluban. Korábban sok roma gyerek járt ide a tanoda után azért, hogy este se legyenek az utcán. A ház átmenetileg zárva tart, és bár egy pályázat segítségével újra megnyithatták volna, kiderült, hogy gázcsőtörés miatt nem lehet benne fűteni.

Az utcákon sok a csellengő fiatal. Berki Judit, a helyi felzárkóztatási munka irányítója és tanodavezető szerint a helyzet azóta javult valamelyest, amióta a sajókazai székhelyű Dr. Ámbédkar Iskola telephelyet létesített Mátraverebélyen. Nappalira a jó napokon 19-en, a rosszabbakon 12-en, estire nyolcan járnak. Emellett a Komplex Telepprogram keretében hat felnőtt húsipari feldolgozó képzése zajlik a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetségének tanodaépületében.

Nem csak a szentkúti kegyhelyfejlesztéssel nem volt szerencséjük a mátraverebélyieknek. A felzárkózást a tanodai programból való ki­esésük is bénítja. Berki Judit az 1996-ban alakult Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége alapítójaként 2010 óta van jelen a településen. Egy, a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatásáért létrejött program keretében három évig vezette a tanodát nemcsak Mátraverebélyen, hanem a szomszédos Nagybátonyban, Lucfalván és Kisterenyén is. A korábbi tanodaprogram 2013 februárjában fejeződött be, azóta a térségben működtetett négy tanoda közül egyik sem kap támogatást. Jelenleg „csak a tanáraink önkéntességében és a magánadományokban bízhatunk”, hogy valamilyen szolgáltatást mégis biztosítsanak az ide járó mintegy 180 gyereknek. Arra a kérdésre, hogyan maradhatott ki a szegregátumban oktató közösség az országos tanodaprogramból, Berki Judit azt válaszolja: „Arculcsapásként éltük meg, hogy a TÁMOP 3.3.9-es tanodapályázatába nem kerültünk be, és hogy minden pályázatunk tartalék listás lett. A probléma az volt, hogy mi működő tanodaként nem egy szakmai koncepciót, hanem pedagógiai programot adtunk be, amit nulla pontra értékeltek csupán azért, mert azt írtuk rá, hogy szakmai koncepció. Ezután kértünk felülvizsgálatot, írtunk a miniszter úrnak (Balog Zoltánnak – M. I.), a szülők aláírást gyűjtöttek, de nem jártunk sikerrel. Viszont a gyerekeknek nem mondhattuk, hogy nincs pénz, és nem jöhetsz többet. Ezért a Facebookon kampányt indítottunk. A befolyt összegből a tavalyi év működési költségeit biztosítottuk, de az ideire már sokkal kevesebb volt a támogatónk.” (Mindeközben az Országos Roma Önkormányzat 300 millióért vett gellérthegyi irodaházat abból az EU-s pénzből, amit a leghátrányosabb helyzetűek érdekében kellene felhasználni – lásd: Ameddig a keze elér, Magyar Narancs, 2015. február 19.)

Berki Judit szerint nagy baj, hogy egyre differenciáltabb az iskolarendszer, és e tendencia az egyházi iskolák megjelenésével felerősödött: kiemelt normatívához juttatásuk felgyorsította a szegregációs folyamatot. „Miért kell az egyik gyereknek alapnormatívát adni, míg a másik emelt normatívát kap, miközben arról beszélünk, hogy a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés esélye biztosított. Egyáltalán nem biztosított. A gyerekek a szegregált otthoni környezetből egy jó állapotú, de szegregált iskolába mennek tanulni. Pedig fontos, hogy a gyerek látja-e a lehetőséget, hogy ha tanulok, akkor több leszek. Amikor pár évvel ezelőtt megkérdeztük a gyerekeket, hogy ki mi akar lenni, akkor mindenki közmunkás akart lenni. Ha a szocializációs folyamataiban azt látja, hogy a szülei közmunkán tudnak dolgozni, akkor fel sem vetődik benne, hogy pék vagy orvos lehet. Vidéken általánossá vált, hogy az elit iskolákból, amelyekbe a középosztálybeli szülők gyerekei és az intézményvezetők gyerekei jártak, egyházi iskolák lettek. Sok helyen megengedték, hogy fiktív címre bejelentkezzenek, hogy a gyerek bekerüljön abba az iskolába, amelyet megfelelőnek tartottak. Mátraverebélyen az óvodába is alig jár nem roma gyerek. Nagyon szép, felújított óvodánk van, kedvesek az óvó nénik, mégis, aki megteheti, utaz­tatja a gyerekeket már hároméves korukban. Mátraverebélyen minden létezik, ami egy gettósodó településen létezhet. A telepi gyerekek ötvenszeres hátránnyal indulnak a felemelkedésért folytatott küzdelemben, hiszen nem látnak mást maguk körül, csak lecsúszottakat. Számomra mindig az a kérdés: tényleg ezt akarja támogatni az állam?”

Arról, hogy a Nyíregyházán lakó Seres Mária, a Civil Mozgalom elnöke miként került 2010-ben a mátraverebélyi polgármesteri székbe, majd 2014-ben hogyan került ki belőle, a falusiak szűkszavúan nyilatkoznak. Általános vélemény szerint felvilágosult ember volt, aki jó irányba indította el a falut, és észrevette, hogy Mátraverebély jövője azon múlik, mi történik a 21-es út másik, romák lakta oldalán. Ugyanakkor visszatetszést keltett, hogy hetente csak kétszer jött a faluba, és hogy a férjét alpolgármesterré választatta a testülettel. Abban bíztak, az építészmérnök végzettségű Seres eléri, hogy a szentkúti kegyhely felújítására szánt pénzből jusson az oda vezető mátraverebélyi út rehabilitálásához kapcsolódó turizmusfejlesztésre is. „Sokan csodát vártak a Máriától, de a csoda itt mindig elmarad” – magyarázza egy asszony, miért erősödött meg 2014-re a településen az a szándék, hogy ismét helyi ember legyen a polgármester. Így aztán az októberi választáson a függetlenként indult Nagy Attila győzött, aki Seres Mária előtt 11 évig irányította a falut.

Seres Mária négy évéről Nagy Attila azt mondja, „ami jó volt, nem szabad eldobni, de az új képviselő-testület új célokat is kitűzött, amit szeretne végigvinni. A gombatermesztést folytatjuk, de a kecskesajtkészítést nem, mert összesen tizenöt kecskénk van, és Szuhán ezt nagy mennyiségben készítik. Folytatjuk a csirkekeltetést és a nyúltenyésztést, mert a környéken ezzel nem nagyon foglalkozik egyetlen önkormányzat sem. Két nagy fóliasátrat fogunk felállítani a falu ellátása érdekében, a fennmaradó zöldséget pedig helyben, olcsón értékesítjük. Azt gondolom, hogy a falut erről, és nem a bűnügyekről kellene ismernie az országnak, hiszen életellenes bűncselekményre nem is emlékszem az elmúlt évtizedekből – válaszolja, amikor felvetjük, hogy Mátraverebélyt bűnügyi fertőzöttség szempontjából súlyponti településként tartja számon az illetékes bátonyterenyei rendőrkapitányság. – Tavaly nyár óta a kapitányság munkatársai 24 órában jár­őröznek a faluban a helyi polgárőrséggel együttműködve, én magam is hetente egy alkalommal vállalok polgárőrként szolgálatot.”

Nagy Attila nem gondolja, hogy Mátraverebély kirívóan elmaradott falu volna, hiszen van vezetékes ivóvizük, csatornahálózatuk, széles sávú internet, kábeltévé, vezetékes gáz, felújított iskola, óvoda, orvosi rendelő. „A munkanélküliség miatt vagyunk nehéz helyzetben. A segélyezettek 250 körül vannak, vitathatatlan, hogy ez a szám nagyon magas egy 2000 lakosú településen. Bízom benne, hogy a hátrányos helyzetű önkormányzatokat, ahol még munkahelyteremtésre sincs mód, és csak a közmunkaprogram keretében tudnak az emberek elhelyezkedni, nem hagyja magára a kormányzat.

A Mátraverebély-Szentkút kegyhelyberuházásról azt mondja, a nagy lehetőség már elment, az önkormányzat csak annyit tehet, hogy folyamatosan tárgyal, és jó kapcsolatra törekszik a ferencesekkel. A turizmusból befolyt adó és az árusító pavilonok bérleti díja az önkormányzatot illeti, ennyi hasznuk biztosan lesz a fejlesztésből. „De én nem ilyen kicsiben gondolkodom. Remélhetőleg lesz olyan pályázat a közeljövőben, ami a kegyhelyet megközelítő mátraverebélyi út helyreállítását támogatja, és erre közösen szeretnénk pályázni az egyházzal.”

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást” – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor.

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, Jean-Marie Le Pen mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.