Mátraverebély gyönyörű fekvésű falu Nógrád megyében, de környezeti adottságai mindeddig kihasználatlanok. A kétezer lelkes település félúton fekszik Hatvan és Salgótarján között, a 21-es út mentén. A falutól alig 3 km-re található Magyarország második leglátogatottabb búcsújáró helye, Mátraverebély-Szentkút, amelyet a nyári hétvégéken „egyházi turisták ezrei” keresnek fel (pontos számok híján az itt élő négy ferences szerzetes egyikének a becslését közöljük). A Szentkút-forrásnak tulajdonított csodatévő hatásról, „mely nem összetevőiben, hanem Isten erejében rejlik”, hálaadó táblácskák tanúskodnak.
Október óta tart a barokk épületegyüttes felújítása, amelynek része a templom és a rendház renoválása, valamint nagyszámú szálláshely kialakítása. A kegyhely teljes felújítására – a vonatkozó kormányhatározat szavaival „egy XXI. századi igényeket kielégítő zarándokközpont létrehozására” – a kabinet 2,5 milliárd forintot hagyott jóvá tavaly a Regionális Operatív Programok keretében, európai uniós pénzek felhasználásával. (A zarándoklatok júniustól októberig tartanak; kérdés, mit kezdenek a többi hónapban a sok száz szálláshellyel.)
Arculcsapás
Mátraverebély mélyszegénységben élő lakói nem vagy alig profitálnak a tőlük karnyújtásnyira lévő uniós megaberuházásból, amelynek alapkövét Áder János köztársasági elnök helyezte el. Pedig a falu Rózsadombján vezet keresztül az egyik zarándokút, továbbá az országos kéktúra útvonala is. Csakhogy az itteni Rózsadomb Mátraverebély legnyomorúságosabb része. A 21-es főút kettévágja a falut, az egyik oldalon a polgármesteri hivatal, művelődési ház, általános iskola, óvoda, családsegítő központ, orvosi rendelő, és itt él a nem roma lakosság túlnyomó többsége. A Rózsadombot is magába foglaló másik oldalt cigányok lakják, akik közül az idősebb korosztály a nógrádi bányákban és a helyi termelőszövetkezetben húzott le évtizedeket. A férfiak az építőipar összeomlásáig mikrobuszokkal jártak budapesti és más építkezésekre, mostanra azonban közmunka nélkül a munkaképes lakosság úgy 70 százaléka munkanélküli volna. Egy építőipari vállalkozó szerint „munka lenne, de a fiataloknak egyszerűen nincs munkakultúrája. Ritka, aki nyolc órát képes végigdolgozni egy gépen, vagy megmarkolni a lapátnyelet, viszont azért ne én fizessek, hogy megtanítom őket dolgozni.”
Hiába vezet a falun keresztül a jelzett út, a zarándokok egyre gyakrabban másikat választanak helyette, hogy kikerüljék a romatelepet. A településen ráadásul nincs olyan vendéglátóhely sem, amely hosszabb tartózkodásra késztetné a látogatót, a Vasút utca végén a valamikor húsboltnak, zöldségesnek, kocsmának és mozinak is helyet adó boltíves épületnek csupán a romjai éktelenkednek. Az omladozó házak mögött szeméthalmok és kóbor kutyák. „Eddig a kutyákkal nem volt soha probléma, a telepi gyerekek pedig egész nyáron nagyon várják a zarándokokat” – magyarázza Csemer Tiborné, a helyi cigánypasztorációs műhely egyik tagja, aki tagja volt a helyi Boldog Ceferino közösségnek, amelynek saját épülete is van a faluban. Korábban sok roma gyerek járt ide a tanoda után azért, hogy este se legyenek az utcán. A ház átmenetileg zárva tart, és bár egy pályázat segítségével újra megnyithatták volna, kiderült, hogy gázcsőtörés miatt nem lehet benne fűteni.
Az utcákon sok a csellengő fiatal. Berki Judit, a helyi felzárkóztatási munka irányítója és tanodavezető szerint a helyzet azóta javult valamelyest, amióta a sajókazai székhelyű Dr. Ámbédkar Iskola telephelyet létesített Mátraverebélyen. Nappalira a jó napokon 19-en, a rosszabbakon 12-en, estire nyolcan járnak. Emellett a Komplex Telepprogram keretében hat felnőtt húsipari feldolgozó képzése zajlik a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetségének tanodaépületében.
Nem csak a szentkúti kegyhelyfejlesztéssel nem volt szerencséjük a mátraverebélyieknek. A felzárkózást a tanodai programból való kiesésük is bénítja. Berki Judit az 1996-ban alakult Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége alapítójaként 2010 óta van jelen a településen. Egy, a leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatásáért létrejött program keretében három évig vezette a tanodát nemcsak Mátraverebélyen, hanem a szomszédos Nagybátonyban, Lucfalván és Kisterenyén is. A korábbi tanodaprogram 2013 februárjában fejeződött be, azóta a térségben működtetett négy tanoda közül egyik sem kap támogatást. Jelenleg „csak a tanáraink önkéntességében és a magánadományokban bízhatunk”, hogy valamilyen szolgáltatást mégis biztosítsanak az ide járó mintegy 180 gyereknek. Arra a kérdésre, hogyan maradhatott ki a szegregátumban oktató közösség az országos tanodaprogramból, Berki Judit azt válaszolja: „Arculcsapásként éltük meg, hogy a TÁMOP 3.3.9-es tanodapályázatába nem kerültünk be, és hogy minden pályázatunk tartalék listás lett. A probléma az volt, hogy mi működő tanodaként nem egy szakmai koncepciót, hanem pedagógiai programot adtunk be, amit nulla pontra értékeltek csupán azért, mert azt írtuk rá, hogy szakmai koncepció. Ezután kértünk felülvizsgálatot, írtunk a miniszter úrnak (Balog Zoltánnak – M. I.), a szülők aláírást gyűjtöttek, de nem jártunk sikerrel. Viszont a gyerekeknek nem mondhattuk, hogy nincs pénz, és nem jöhetsz többet. Ezért a Facebookon kampányt indítottunk. A befolyt összegből a tavalyi év működési költségeit biztosítottuk, de az ideire már sokkal kevesebb volt a támogatónk.” (Mindeközben az Országos Roma Önkormányzat 300 millióért vett gellérthegyi irodaházat abból az EU-s pénzből, amit a leghátrányosabb helyzetűek érdekében kellene felhasználni – lásd: Ameddig a keze elér, Magyar Narancs, 2015. február 19.)
Berki Judit szerint nagy baj, hogy egyre differenciáltabb az iskolarendszer, és e tendencia az egyházi iskolák megjelenésével felerősödött: kiemelt normatívához juttatásuk felgyorsította a szegregációs folyamatot. „Miért kell az egyik gyereknek alapnormatívát adni, míg a másik emelt normatívát kap, miközben arról beszélünk, hogy a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés esélye biztosított. Egyáltalán nem biztosított. A gyerekek a szegregált otthoni környezetből egy jó állapotú, de szegregált iskolába mennek tanulni. Pedig fontos, hogy a gyerek látja-e a lehetőséget, hogy ha tanulok, akkor több leszek. Amikor pár évvel ezelőtt megkérdeztük a gyerekeket, hogy ki mi akar lenni, akkor mindenki közmunkás akart lenni. Ha a szocializációs folyamataiban azt látja, hogy a szülei közmunkán tudnak dolgozni, akkor fel sem vetődik benne, hogy pék vagy orvos lehet. Vidéken általánossá vált, hogy az elit iskolákból, amelyekbe a középosztálybeli szülők gyerekei és az intézményvezetők gyerekei jártak, egyházi iskolák lettek. Sok helyen megengedték, hogy fiktív címre bejelentkezzenek, hogy a gyerek bekerüljön abba az iskolába, amelyet megfelelőnek tartottak. Mátraverebélyen az óvodába is alig jár nem roma gyerek. Nagyon szép, felújított óvodánk van, kedvesek az óvó nénik, mégis, aki megteheti, utaztatja a gyerekeket már hároméves korukban. Mátraverebélyen minden létezik, ami egy gettósodó településen létezhet. A telepi gyerekek ötvenszeres hátránnyal indulnak a felemelkedésért folytatott küzdelemben, hiszen nem látnak mást maguk körül, csak lecsúszottakat. Számomra mindig az a kérdés: tényleg ezt akarja támogatni az állam?”
Arról, hogy a Nyíregyházán lakó Seres Mária, a Civil Mozgalom elnöke miként került 2010-ben a mátraverebélyi polgármesteri székbe, majd 2014-ben hogyan került ki belőle, a falusiak szűkszavúan nyilatkoznak. Általános vélemény szerint felvilágosult ember volt, aki jó irányba indította el a falut, és észrevette, hogy Mátraverebély jövője azon múlik, mi történik a 21-es út másik, romák lakta oldalán. Ugyanakkor visszatetszést keltett, hogy hetente csak kétszer jött a faluba, és hogy a férjét alpolgármesterré választatta a testülettel. Abban bíztak, az építészmérnök végzettségű Seres eléri, hogy a szentkúti kegyhely felújítására szánt pénzből jusson az oda vezető mátraverebélyi út rehabilitálásához kapcsolódó turizmusfejlesztésre is. „Sokan csodát vártak a Máriától, de a csoda itt mindig elmarad” – magyarázza egy asszony, miért erősödött meg 2014-re a településen az a szándék, hogy ismét helyi ember legyen a polgármester. Így aztán az októberi választáson a függetlenként indult Nagy Attila győzött, aki Seres Mária előtt 11 évig irányította a falut.
Seres Mária négy évéről Nagy Attila azt mondja, „ami jó volt, nem szabad eldobni, de az új képviselő-testület új célokat is kitűzött, amit szeretne végigvinni. A gombatermesztést folytatjuk, de a kecskesajtkészítést nem, mert összesen tizenöt kecskénk van, és Szuhán ezt nagy mennyiségben készítik. Folytatjuk a csirkekeltetést és a nyúltenyésztést, mert a környéken ezzel nem nagyon foglalkozik egyetlen önkormányzat sem. Két nagy fóliasátrat fogunk felállítani a falu ellátása érdekében, a fennmaradó zöldséget pedig helyben, olcsón értékesítjük. Azt gondolom, hogy a falut erről, és nem a bűnügyekről kellene ismernie az országnak, hiszen életellenes bűncselekményre nem is emlékszem az elmúlt évtizedekből – válaszolja, amikor felvetjük, hogy Mátraverebélyt bűnügyi fertőzöttség szempontjából súlyponti településként tartja számon az illetékes bátonyterenyei rendőrkapitányság. – Tavaly nyár óta a kapitányság munkatársai 24 órában járőröznek a faluban a helyi polgárőrséggel együttműködve, én magam is hetente egy alkalommal vállalok polgárőrként szolgálatot.”
Nagy Attila nem gondolja, hogy Mátraverebély kirívóan elmaradott falu volna, hiszen van vezetékes ivóvizük, csatornahálózatuk, széles sávú internet, kábeltévé, vezetékes gáz, felújított iskola, óvoda, orvosi rendelő. „A munkanélküliség miatt vagyunk nehéz helyzetben. A segélyezettek 250 körül vannak, vitathatatlan, hogy ez a szám nagyon magas egy 2000 lakosú településen. Bízom benne, hogy a hátrányos helyzetű önkormányzatokat, ahol még munkahelyteremtésre sincs mód, és csak a közmunkaprogram keretében tudnak az emberek elhelyezkedni, nem hagyja magára a kormányzat.
A Mátraverebély-Szentkút kegyhelyberuházásról azt mondja, a nagy lehetőség már elment, az önkormányzat csak annyit tehet, hogy folyamatosan tárgyal, és jó kapcsolatra törekszik a ferencesekkel. A turizmusból befolyt adó és az árusító pavilonok bérleti díja az önkormányzatot illeti, ennyi hasznuk biztosan lesz a fejlesztésből. „De én nem ilyen kicsiben gondolkodom. Remélhetőleg lesz olyan pályázat a közeljövőben, ami a kegyhelyet megközelítő mátraverebélyi út helyreállítását támogatja, és erre közösen szeretnénk pályázni az egyházzal.”
