„Mi is emberek vagyunk” – Aktivista nőnap hajléktalanoknak

Riport

Helyzetük többszörösen nehezebb férfi sorstársaikénál, a társadalom megvetése is nagyobb irántuk. Pedig ugyanúgy vágynak figyelmességre, törődésre, mint bárki más. Ha néhány órára is, de szombaton megkapták.

Nőnapi programot szervezett A Város Mindenkié (AVM) női csoportja, a Hajléktalan Nők Egymásért Mozgalom (HaNEM) szombat délután Budapesten, a Dankó utcában. A Wesley János Lelkészképző Főiskola nagyterme március 8-án hajléktalan nők és „szövetségeseik” szolid mulatozásának helyszíne lett: volt versmondás, vetélkedő, zene, egy kis harapnivaló, és némi meglepetés.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A rendszerváltáskor a nők aránya az otthontalan emberek között 10 százalék volt, míg napjainkra ez a szám 25-30 százalékra emelkedett, miközben kizárólag nők számára elérhető éjjeli menedékhely Budapesten összesen kettő van – és az országban máshol sem jobb a helyzet –, márpedig nők és férfiak együtt nem aludhatnak egyik ilyen helyen sem. Az otthon nélküli nők többsége így közterületen él. Legtöbbjük különféle családi problémák – állami gondozás után, válás vagy családon belüli erőszak – miatt került az utcára, de a nők nagy része ennek ellenére is élettársi kapcsolatban él; viszont 77 százalékuknak nincs szakmája. Fontos adatokra rávilágító totó, témába vágó mutogatós activity, zene, na meg az elengedhetetlen információs segítség várta az érintetteket nőnap alkalmából a HaNEM szervezésében.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A szervezők arra törekedtek, hogy a résztvevők legalább rövid időre feledkezzenek meg gondjaikról. Az esemény egyben figyelemfelhívó gesztus is volt, hiszen ezúttal (is) több otthontalant ismertettek meg az AVM tevékenységével. A szervezet női csoportja a hajléktalan nők érdekvédelmére alakult; és azért is hiánypótló a tevékenysége, mert nincs kifejezetten a hajléktalan nők problémáival foglalkozó szociális vagy pszichés segítséget nyújtó intézmény. A HaNEM célja „az otthontalan nők személyes megerősítése, érdekeik képviselete és az őket ért problémák megoldása”, mindezt olyan módon, hogy az érintetteket személyes részvételre ösztönzik. A csoport megpróbál minél több otthon nélküli nőt elérni, akiknek képzéseket szerveznek, valamint felhívják a nyilvánosság figyelmét a hajléktalan nők speciális helyzetére.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A nők a hajléktalanságban is ki vannak téve az erőszak különböző formáinak: napi szinten éri őket szexuális zaklatás, élelemért vagy védelemért kényszerítik őket szexuális kapcsolat létesítésére. De nagyon sok nőt használnak ki gazdasági értelemben is – elveszik a pénzüket, vagy a társuk eleve nem engedi, hogy saját pénzük legyen, esetleg még dolgozni sem hagyják őket –, ráadásul a hajléktalan nők iránt a többségi társadalom részéről is nagyobb a megvetés, mint férfi sorstársaik iránt. Az otthontalan nőknek gyakorlatilag nincs esélyük gyereket nevelni, így fokozott a rájuk nehezedő lelki teher a gyermekeik, családjuk elvesztése miatt.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Mindezt tudva egyszerre volt furcsa és felemelő látni azt a már-már gyermeki jókedvet, ami a nőnapi játékot uralta; azt, ahogyan középkorú nők activityznek, közösen töltik ki a róluk szóló totót, vagy épp jóízűen eszik a szendvicseket, isszák a málna- vagy narancsízű szörpöt, miközben a jelen lévő néhány férfi egy-egy szál virággal lepte meg a résztvevőket. Ha csak egy délutánra is, de az aktivista nőnapon részt vevő hajléktalan nők igazi figyelmet kaptak, néhány órára ők voltak a legfontosabbak, félelem nélküli kikapcsolódásban lehetett részük.

Neked ajánljuk