Városi séta és beszélgetés George Eisen történésszel

Miért van szükség még egy könyvre a holokausztról?

Riport

Budapesten született, csecsemőként élte túl a holokausztot. 1963-ban Bécsbe disszidált, ahonnan Izraelbe költözött; ma az Egyesült Államokban él. Volt utcagyerek, bokszoló, katona. A minap jelent meg magyarul az 1941-es kamenyec-podolszkiji tömeggyilkosságot feldolgozó könyve. Bejártuk vele egykori budapesti életének legfontosabb helyszíneit.

A Dunapark Kávéházban találkozunk először. Hogy tegeződünk, mindjárt természetes.

– Mikor érkeztél? – kérdezem, és szerencsére félreért, így megspórol további kérdéseket.

– Romániából jövök, egy konferenciáról. Résztvevő kevés volt, előadó sok. Jószerével egymásnak adtak elő, egymást hallgatták. Ezért fontos nekem a könyv, hogy az emberek elolvassák. Nekik írok, nem a történészeknek. Jó a szakmai elismerés, de már más a lényeges, eléggé bejártam már az életet. (Ezt az utolsó félmondatot nem szépítem magyarra, amerikai-magyar marad.)

Egy este ültem a delaware-i házam gyönyörű teraszán, mellettem egy jó barát, olasz származású építési vállalkozó, New Yorkból érkezett látogatóba. Néztük a lemenő napot. Arról kérdezett, min dolgozom éppen. Befejeztem a legújabb könyvemet, válaszoltam neki. Érdekelte, miről szól. A holokausztról, mondtam. Rám nézett, s megkérdezte, miért van szükség még egy könyvre arról?

Itt, Budapesten, most Zuglóban lakom, barátoknál. Van arrafele egy lebuj, imádom az ilyen kocsmákat; angyalföldi gyerek vagyok. A pultnál ült egy borostás férfi. Azt hittem, utcaseprő. Mellé telepedtem, beszélgetni kezdtünk. Kiderült, középiskolai tanár. Ivott egy sört, ivott egy pálinkát. Bemutatkoztam én is, ki vagyok. Könyvet írtam, Magyarországra emiatt jöttem. Miről szól? A holokausztról. A középiskolai tanár akkor azt kérdezte: miért van szükség még egy könyvre arról?

– Hát a szerelemről lehet olyan sokat írni? – kérdem feleletként, és mivel nevet, vele nevetek.

Frangepán utca 71/B

Magyarországra rendszeresen visszajár.

Angyalföldre nem látogatott ama nap óta, hogy megszökött.

Az Újpesti Dózsa pehelysúlyú bokszolójaként utazott 1963-ban a csapattal Bécsbe, és pontosan tudta, hogy visszajönni velük nem fog. Izrael bécsi nagykövetségére titokban ment el, leszakadva a csapattól. Három nappal később már az El-Al tel-avivi járatán ült.

– Ne menjél tovább, itt lesz a ház, ettől a saroktól pár méterre, megismerem. Ez itt a Jász utca, le is tudsz parkolni. Nagyon érdekes. A Jász utcában nem könnyű parkolóhelyet találni.

Hatvankét évnyi változás – aztán végre felszabadul egy hely.

– Itt egy kovácsműhely volt, most műkörömkellékes. Remek – vigyorog.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.