Városi séta és beszélgetés George Eisen történésszel

Miért van szükség még egy könyvre a holokausztról?

Riport

Budapesten született, csecsemőként élte túl a holokausztot. 1963-ban Bécsbe disszidált, ahonnan Izraelbe költözött; ma az Egyesült Államokban él. Volt utcagyerek, bokszoló, katona. A minap jelent meg magyarul az 1941-es kamenyec-podolszkiji tömeggyilkosságot feldolgozó könyve. Bejártuk vele egykori budapesti életének legfontosabb helyszíneit.

A Dunapark Kávéházban találkozunk először. Hogy tegeződünk, mindjárt természetes.

– Mikor érkeztél? – kérdezem, és szerencsére félreért, így megspórol további kérdéseket.

– Romániából jövök, egy konferenciáról. Résztvevő kevés volt, előadó sok. Jószerével egymásnak adtak elő, egymást hallgatták. Ezért fontos nekem a könyv, hogy az emberek elolvassák. Nekik írok, nem a történészeknek. Jó a szakmai elismerés, de már más a lényeges, eléggé bejártam már az életet. (Ezt az utolsó félmondatot nem szépítem magyarra, amerikai-magyar marad.)

Egy este ültem a delaware-i házam gyönyörű teraszán, mellettem egy jó barát, olasz származású építési vállalkozó, New Yorkból érkezett látogatóba. Néztük a lemenő napot. Arról kérdezett, min dolgozom éppen. Befejeztem a legújabb könyvemet, válaszoltam neki. Érdekelte, miről szól. A holokausztról, mondtam. Rám nézett, s megkérdezte, miért van szükség még egy könyvre arról?

Itt, Budapesten, most Zuglóban lakom, barátoknál. Van arrafele egy lebuj, imádom az ilyen kocsmákat; angyalföldi gyerek vagyok. A pultnál ült egy borostás férfi. Azt hittem, utcaseprő. Mellé telepedtem, beszélgetni kezdtünk. Kiderült, középiskolai tanár. Ivott egy sört, ivott egy pálinkát. Bemutatkoztam én is, ki vagyok. Könyvet írtam, Magyarországra emiatt jöttem. Miről szól? A holokausztról. A középiskolai tanár akkor azt kérdezte: miért van szükség még egy könyvre arról?

– Hát a szerelemről lehet olyan sokat írni? – kérdem feleletként, és mivel nevet, vele nevetek.

Frangepán utca 71/B

Magyarországra rendszeresen visszajár.

Angyalföldre nem látogatott ama nap óta, hogy megszökött.

Az Újpesti Dózsa pehelysúlyú bokszolójaként utazott 1963-ban a csapattal Bécsbe, és pontosan tudta, hogy visszajönni velük nem fog. Izrael bécsi nagykövetségére titokban ment el, leszakadva a csapattól. Három nappal később már az El-Al tel-avivi járatán ült.

– Ne menjél tovább, itt lesz a ház, ettől a saroktól pár méterre, megismerem. Ez itt a Jász utca, le is tudsz parkolni. Nagyon érdekes. A Jász utcában nem könnyű parkolóhelyet találni.

Hatvankét évnyi változás – aztán végre felszabadul egy hely.

– Itt egy kovácsműhely volt, most műkörömkellékes. Remek – vigyorog.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.

Elvesztette készpénz jellegét

Idősebb Matolcsy György rajzfilmműhelyt alapított Kecskeméten, a fia pedig jegybankelnökként egye­temet. A kormány az itteni minta alapján bízta alapítványokra a felsőoktatást. Ma már azt vizsgálja az ÁSZ nyomán a rendőrség, miért kellett az államtól az egyetem céljaira kapott 150 milliárdból 127 és felet rögtön tíz évre befektetni.