Városi séta és beszélgetés George Eisen történésszel

Miért van szükség még egy könyvre a holokausztról?

Riport

Budapesten született, csecsemőként élte túl a holokausztot. 1963-ban Bécsbe disszidált, ahonnan Izraelbe költözött; ma az Egyesült Államokban él. Volt utcagyerek, bokszoló, katona. A minap jelent meg magyarul az 1941-es kamenyec-podolszkiji tömeggyilkosságot feldolgozó könyve. Bejártuk vele egykori budapesti életének legfontosabb helyszíneit.

A Dunapark Kávéházban találkozunk először. Hogy tegeződünk, mindjárt természetes.

– Mikor érkeztél? – kérdezem, és szerencsére félreért, így megspórol további kérdéseket.

– Romániából jövök, egy konferenciáról. Résztvevő kevés volt, előadó sok. Jószerével egymásnak adtak elő, egymást hallgatták. Ezért fontos nekem a könyv, hogy az emberek elolvassák. Nekik írok, nem a történészeknek. Jó a szakmai elismerés, de már más a lényeges, eléggé bejártam már az életet. (Ezt az utolsó félmondatot nem szépítem magyarra, amerikai-magyar marad.)

Egy este ültem a delaware-i házam gyönyörű teraszán, mellettem egy jó barát, olasz származású építési vállalkozó, New Yorkból érkezett látogatóba. Néztük a lemenő napot. Arról kérdezett, min dolgozom éppen. Befejeztem a legújabb könyvemet, válaszoltam neki. Érdekelte, miről szól. A holokausztról, mondtam. Rám nézett, s megkérdezte, miért van szükség még egy könyvre arról?

Itt, Budapesten, most Zuglóban lakom, barátoknál. Van arrafele egy lebuj, imádom az ilyen kocsmákat; angyalföldi gyerek vagyok. A pultnál ült egy borostás férfi. Azt hittem, utcaseprő. Mellé telepedtem, beszélgetni kezdtünk. Kiderült, középiskolai tanár. Ivott egy sört, ivott egy pálinkát. Bemutatkoztam én is, ki vagyok. Könyvet írtam, Magyarországra emiatt jöttem. Miről szól? A holokausztról. A középiskolai tanár akkor azt kérdezte: miért van szükség még egy könyvre arról?

– Hát a szerelemről lehet olyan sokat írni? – kérdem feleletként, és mivel nevet, vele nevetek.

Frangepán utca 71/B

Magyarországra rendszeresen visszajár.

Angyalföldre nem látogatott ama nap óta, hogy megszökött.

Az Újpesti Dózsa pehelysúlyú bokszolójaként utazott 1963-ban a csapattal Bécsbe, és pontosan tudta, hogy visszajönni velük nem fog. Izrael bécsi nagykövetségére titokban ment el, leszakadva a csapattól. Három nappal később már az El-Al tel-avivi járatán ült.

– Ne menjél tovább, itt lesz a ház, ettől a saroktól pár méterre, megismerem. Ez itt a Jász utca, le is tudsz parkolni. Nagyon érdekes. A Jász utcában nem könnyű parkolóhelyet találni.

Hatvankét évnyi változás – aztán végre felszabadul egy hely.

– Itt egy kovácsműhely volt, most műkörömkellékes. Remek – vigyorog.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.