A varsói gettófelkelés évfordulója

Nemcsak a hősök arcai

Riport

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

A parkokban krókusz nyílik; sok fehér, néhol lilák, ahol csak füves tér akad, ott csomókban virít, nem ágyásokba ültetik, hanem csak úgy, szabadon, a gyep közé. Először járok tavasszal Varsóban. Megszoktam, ahova utazom, a járdát figyelem, botlókövet keres a szemem, s ahol gettó állt, ott a határait jelölő elemeket. A díszterecske, a keresetlen természetességgel növekvő virágok mellett – amint a városban számos helyen – éppen egy ilyen aszfaltba öntött emlékmű szalagja fut. Ha az itt élők talán hozzá is szoktak ezekhez a feliratos csíkokhoz, s a városuk része lett, mégis valami olyanra figyelmeztetnek, amit könnyebb volna elfelejteni. Hogy itt valamikor fallal vettek körül egy, a városból kihasított részt, a fal mögé kényszerítettek, majd megöltek embe­re­ket. A II. világháború előtt Varsó minden harmadik lakosa zsidó volt. Itt, ebben a városban élt Európa legnagyobb zsidó közössége, több mint 350 ezer ember.

Érkezésem és a virágos séta másnapján találkozom a gettómúzeum, a Muzeum Getta Warszawskiego igazgatójával. A felkelést megidézve, magát a gettót idézzük meg, aminek külön intézményt szenteltek a lengyelek. Pontosabban még csak az intézményi háttér létezik, a múzeum jelenleg is épül. A hajdani Bersohn és Bauman Gyermekkórház épületében kap majd helyet, a Świętojerska utca 60. szám alatt, a mai Muranów városrészben, amely egykor a gettó része volt. Az intézményt még az előző kormány égisze alatt alapították 2018-ban, és a szakmai munka súlya mellett politikai viták is terhelték eddigi történetét. A gettómúzeum tervezett narratívája körüli polémia néhány évvel ezelőtt vált kiélezetté, amikor a túlélők leszármazottai aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az intézmény nem megfelelően mutatja be, elhallgatja vagy minimalizálja a lengyel társadalom szerepét a zsidó közösség üldöztetésében és elpusztításában a holokauszt idején. A múzeum igazgatója, Katarzyna Person ottjártamkor mindössze két hete töltötte be e pozícióját.

El nem mesélt történetek

„A varsói gettóban – vázolja az igazgató a gettólázadás mai, aktuális olvasatát – körülbelül 50 ezer ember élt a lázadás idején. Azok, akik a lázadásban, a harcokban aktívan részt vettek, és akik különféle mozgalmak aktivistái voltak, rendelkeztek némi katonai képzettséggel, csupán néhány százan. Ők viszonylag homogén csoportot alkottak, meglehet némileg eltérő politikai nézetekkel, ám együtt nőttek fel, többségük fiatal volt, és hasonló élmények vezették el őket a lázadásig. De ott volt 50 ezer ember, aki nem tudott harcolni. Idősek, nők, anyák és gyerekek sokasága. Rájuk, a többségre helyeztük most a hangsúlyt, hogy megmutassuk, a gettólázadás nem csupán a harcot jelentette. Ezeknek az embereknek nem a fegyveres harc volt az elsődleges élményük; pincékben, különböző búvóhelyeken rejtőzködtek, és rendkívül nehéz körülmények között éltek. Elfogyott a víz, ostrom alatt voltak, égett a város fölöttük, körülöttük, s mindez fokozatosan felemésztette őket. Meg kell szólaltatnunk az ő nagyon is sokszínű hangjukat, felfedni szenvedéseiket. Nagyon fontos, hogy ezeknek az embereknek az élményeit és halálát egyenrangúnak tekintsük azokéval, akik fegyverrel harcoltak.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.