Történetünk első részében (Menj délre, cimborám!, Magyar Narancs, 2013. szeptember 19.) azt meséltük el, hogy Vitézy Tamás nagyvállalkozó, illetve cége, a Diamant Marina d.o.o. (vagyis kft.) hogyan tett szert a festői közép-dalmáciai kisváros, Primosten turisztikai célú ingatlanjaira, illetve az azokat birtokló Primosten d.d.-re (azaz rt.-re) 2002-ben. Beszámoltunk arról is, hogy a kedvező vételár fejében beígért fejlesztések hogyan nem valósultak meg máig, s a portfólió két fontos eleme, a Hotel Raduca és a Hotel Marina Lucica jelenleg is romhalmazként várja a szebb időket. A fonalat ott hagytuk el, s ott vesszük fel most, hogy a helyiek - s velük a horvát sajtó nem kis része - azt nehezményezik: Vitézy és cégvezető partnere, Kerekes László a vételárat jócskán meghaladó mértékű pénzszerzésre használta az épületeket. Hogyan történhetett mindez?
Az eredeti, 2002 augusztusában aláírt privatizációs szerződés az ingatlanok jelzáloggal terhelését vagy eladását az első három évben a Horvát Privatizációs Alap (Hrvatski Fond za Privatizaciju, HFP) beleegyezéséhez kötötte. Ám később ezt a HFP és a Diamant Marina közötti szerződést a felek módosították. Egyrészt a szállodák rekonstrukciójára, illetve építésére vonatkozó kötelmek hároméves időhatárát kitolták, mégpedig oly módon, hogy ne a szerződés megkötésétől ketyegjen az óra, hanem a megfelelő területrendezési tervek megszületésétől. Vitézyék szempontjából - akik épp e tervek hiányára hivatkoznak a felújítások elmaradásának okaként - ez érthető törekvés volt. Ugyanakkor a módosítás kitért arra is, hogy a vásárló (vagyis Vitézyék) elzálogosíthatja a társaság ingatlanjait, de csak akkor, ha az ezzel szerzett kölcsönt az épületek felújítására, illetve újjáépítésére költi.
Forrásfakasztás
Ez a módosítás úgy tűnik, szabad kezet adott a hitelfelvételre, amivel Vitézyék éltek is - jóllehet a területrendezési terv, legalábbis abban a formában, ahogy Vitézyék szerették volna, sem ekkor, sem később nem készült el. Pontos információink nincsenek a hitelek nagyságáról: egyes horvát sajtóértesülések szerint a pénzforrás már 2003-ban buzogni kezdett; a Narancs birtokában lévő tulajdoni lap szerint 2007-ben a Primosten d.d. két ingatlanán megjelenik a magyarországi CIB Bank 24 millió eurós jelzáloga. (Ez az összeg nagyjából a kétszerese a privatizációs szerződés aláírásakor "megszerzett" 12 millió eurós, 70 millió kunás tartozásnak.) Úgy tudjuk, nemcsak a CIB finanszírozta Vitézyék adriai vállalkozásait, a Raiffeisen Bank is hasonló nagyságrendű hitelezőjük lett - információink szerint a bank jelenleg éppen e rossz követeléscsomagtól igyekszik szabadulni. A CIB a Narancs megkeresésére banktitokra hivatkozva nem adott információt arról, hogy a felvett hitelből mennyit törlesztettek, vagy hogy a törlesztés elmaradása miatt került-e valamely ingatlan a bank ellenőrzése alá vagy tulajdonába. A válaszadást Kerekes és Vitézy is - üzleti titokra hivatkozva - elhárította; a Raiffeisen Bank egyáltalán nem reagált. Ugyanakkor a cég által a Jutarnji list című horvát lapnak adott tájékoztatás szerint - amit szerkesztőségünkbe is eljuttattak - a teljes, 23 céget és rajtuk keresztül még több adriai szállodát magába foglaló vállalatcsoport adósságállománya 370 millió kuna, azaz közel 50 millió euró, azaz 14,6 milliárd forint. (A cégcsoport idei teljesítményéről lásd Nem kifejezetten szárnyal című keretes anyagunkat.)
Azt tehát, hogy ebből mennyi érinti a primosteni ingatlanokat, nem tudjuk; miként arról sem lehetnek biztos információink, hogy ezt a pénzt vajon mire költötték el. (A cégvezetéstől kapott információ szerint a teljes, két kikötőből, egy kempingből, hat szállodából álló ingatlanállományra összesen 60-70 millió eurót költöttek.) A primosteni vagyon ma is üzemelő elemei közül a felújított Marina Kremik kikötőt 2003-ban, a Hotel Zorát 2006-ban adták át: ezek nagyobb beruházást később nem igényelhettek.
A helyiek mindenesetre kisemmizve érzik magukat. Stipe Petrina primosteni polgármester az idei szezon kezdete előtt lehangoltan nyilatkozott a kilátásokról a Slobodna Dalmacijának. Mint fogalmazott, mára a turisztikai vállalat szinte mindegyik ingatlana valamelyik hitelező, bank kezére került, a cég ma egy rom, és az is marad, ha nem lesz változás a tulajdonosi szerkezetben. Az egykori cél - az egymillió primosteni vendégéjszaka - ma már illúzió. A környék idegenforgalomból élő kisvállalkozóit, termelőit, beszállítóit, szolgáltatóit érzékenyen érinti, hogy a szálláskapacitás továbbra is a korábbi harmadára zsugorodva stagnál. A polgármester júliusban lapunkat úgy informálta, hogy a Primosten d.d. jelentős helyi tartozásokat is felhalmozott; idén februárban ugyanő a spliti Slobodna Dalmacija tudósítása szerint a képviselő-testület ülésén a be nem fizetett közszolgáltatói számlák, helyi adók ösz-szegét 10 millió kunában jelölte meg - Lidia Deme Deze, a cég képviselője szerint a tartozás ekkor nem volt több 3 millió kunánál (kb. 400, illetve 120 millió forint).
Vitézyék primosteni érdekeltségeivel kapcsolatban több rendőrségi és ügyészségi vizsgálat indult: ezeket az időközben kivásárolt kisrészvényesek, illetve névtelen feljelentések nyomán indították. Kerekes érdeklődésünkre megerősítette e vizsgálatok tényét, és azt sem cáfolta, hogy kihallgatták. A cég negyvennél több esetről tud - jóllehet egyikben sem marasztalták el őket: "Az elmúlt tíz évben általam nem ismert számú, de több mint száz névtelen feljelentés érkezett ellenem és az általam vezetett cégek ellen. Az eddigi feljelentések sohasem jutottak nyomozási szakaszba, általam gyakran nem is észlelt előzetes információgyűjtés után lezárták vagy elutasították őket. Vitézy Tamást soha nem hallgatták ki sem gyanúsítottként, sem tanúként. Engem hallgattak ki nyomozást megelőző információgyűjtés során, de gyanúsítottként nem" - nyilatkozta lapunknak Kerekes. "Az ellenünk esetlegesen folyó bármilyen vizsgálatról nagykövetségünket minden esetben értesítettük" - tette hozzá, amihez szerkesztőségünk teszi hozzá, hogy a velük kapcsolatban indított eljárások híréről a zágrábi nagykövet a Narancstól értesült elsőként. Lapunk megkereste mind a horvát korrupcióellenes ügyészségi nyomozócsoportot, az USKOK-ot, mind a sibeniki rendőrséget, de egyikük sem adott felvilágosítást arról, hogy mely ügyekben folyt vagy folyik vizsgálat. Annyi biztos, hogy a Primosten d.d. egy vitatott áfa-visszaigénylése miatt a sibeniki rendőrség átfogó nyomozást folytatott; a gyanú szerint a cég emiatt zárolt bankszámlájáról ekkoriban is történtek kifizetések, s 11 millió kunával károsította meg a horvát államot. Kerekes tájékoztatása szerint "2008-2009-ben volt a Primosten d.d.-nek köztartozása. Az adóhivatal másodfokon lezárt egy azóta is vitatott áfa-visszaigénylési ügyet, így az behajtható követeléssé vált, amit be is fizettünk. Jelen pillanatban perelünk a nekünk járó visszatérítéséért a Legfelsőbb Bíróságon."
Mindenki vádol, mindenki aggódik
Az tehát, hogy a primosteni fejlesztés sikertörténet lenne, még jelentős optimizmussal sem állítható. Mindenki vádol valakit. Vitézyék - például a Jutarnji listnek adott, fentebb már citált válaszukban - a Horvát Privatizációs Alapot (HFP) teszik felelőssé azért, mert megtévesztő tartalmú szerződést írtak velük alá: hiszen a HFP nem tájékoztatta őket arról a kormánydöntésről, amely az eredeti területrendezési terveket visszavonta. A cég úgy véli, a horvát hatóságok hozzáállása teszi lehetetlenné a további fejlesztéseket; s e levélben némiképp sértődött hangon azt is szóvá teszik, hogy így bizony gondjai lesznek Horvátországnak a külföldiek befektetésre csábításával.
Horvát oldalon viszont nincs olyan szereplője - helyi politikus, tisztviselő, polgár vagy országos sajtómunkás - ennek a történetnek, aki ezt elhinné. Nemcsak az eredeti vételárat keveslik, de kétségbe vonják Vitézyék jóhiszeműségét is. Úgy vélik, nem is akartak építkezni, komoly befektetéseket eszközölni: a primosteni ingatlanok eleve csak hitelfedezetként vagy más spekulációs céllal kellettek nekik. Ennek érdekében vagy kijátszották az eredeti szerződést, vagy görbe utakon a saját javukra módosíttatták. Annak okát, hogy egyetlen rendőrségi vagy ügyészségi vizsgálat sem talált rajtuk fogást, a magyar vállalkozók erőteljes korrupciós potenciáljában vélelmezik - akárcsak a Mol- INA-ügyben. Mint ahogy a volt kisrészvényesek sem csak Vitézyékre hárítják a felelősséget. Kárhoztatják a Horvát Privatizációs Alapot is, amiért - meggyőződésük szerint - az új tulajdonosok érdekeit szem előtt tartva adták el Primosten ékköveit. Tény, hogy az adásvételi szerződést és módosításait a Horvát Privatizációs Alap részéről az a Kresimir Starcevic nevű hivatalnok írta alá, aki 2004-től a Hypo Alpe-Adrie Bank igazgatósági tagja lett; a bank pedig a Primosten d.d. finanszírozásában is szerepet vállalt.
A polgármester pedig aggódik a társaság szerinte közelgő csődje miatt, amely még jobban leránthatja a kistérséget. Ezért már-már fantasztikus ötletekben is képes hinni: például a Hotel Raduca visszavásárlásában, hogy aztán az önkormányzat vagy 25 millió eurós befektetéssel ismét négycsillagos szállodát varázsoljon belőle. A februárban elhangzott, komolyan aligha vehető javaslatra Lidija Deme Deze nemet mondott. Ugyanakkor a Dalmacija News már tavaly nyáron arról adott hírt, hogy a Primosten d.d.-ért tavaly nyáron bejelentkezett egy orosz cég, de sokallották a kért 120 millió eurós vételárat. Ennyit nem fizetnek egy több tízmillió euróval eladósodott társaságért, amelynek, írta a lap, szinte nincs olyan ingatlana, amit ne terhelne jelzálog, s ami köztartozásokat, nehezen kezelhető adósságtömeget görget maga előtt. Ez az adósság, mint láttuk, a cég szerint is közel 50 millió euró, azaz majd' 15 milliárd forint; 90 százalékban banki tartozás - miként azt is láttuk (keretes anyagunkban), hogy a cégcsoport tavaly csak halmozta veszteségeit. Még szerencse, hogy Vitézyék szerint viszont "az ilyen méretű banktartozás egy ekkora cégcsoportnál - a pénzügyi válság okozta helyzetben is - elfogadható és arányos". Különben is: úgy kalkulálnak, hogy a cégcsoport 2014-re 2010-hez képest 15 százalékkal, 30 millió euróra növeli az árbevételét.
Ahogy mondani szokták: innen szép nyerni.
Nem kifejezetten szárnyalA Poslovna Hrvatska (poslovna.hr) céginformációs rendszerből kigyűjtöttük a Vitézy Tamás és Kerekes László által jegyzett cégbirodalom fő gazdasági adatait. A szeptember 11-én zárult adatbázis szerint 34 cégből 27 működött 2012-ben is, ezek közül mindössze három produkált nettó profitot. A tribunji és primosteni kikötőt üzemeltető Danuvius Marina d.o.o., Marina Kremik d.d., illetve a primosteni kempinget működtető Adriatiq Autocamp d.d összesen 9,7 millió kuna (388 millió forint) adózott eredményt ért el. Ezzel a bevétellel áll szemben az összes többi cég által termelt 97 millió kunás, azaz 3,8 milliárd forintos negatív nettó bevételi eredmény. A cégcsoport nettó működő tőkéjét tekintve - ami egy vállalkozás rövid távú finanszírozását, fenntarthatóságát mutatja - is riasztó helyzetben van. A negatív csúcsot a Dalmacija Holiday d.o.o. tartotta, amely 2012-ben mínusz 152 millió kunás negatív tőkével, vagyis 6 milliárdos adóssággal rendelkezett. A cégcsoporti szinten 456 millió kuna, 18,2 milliárd forint negatív tőkét számoltunk össze. Csak az említett három nyereséges cég, valamint a Diamant Marina d.o.o. és az Aquamarine d.o.o. rendelkezett pozitív működő tőkével, 59 millió kunával, 2,3 milliárd forinttal. A működő cégek közül nyolc - így a cégcsoport zászlóshajója, az Adriatiq Island Group d.d. - bénult állapotba került, miután számláikat zárolták, azaz pénzügyi műveletet nem végezhetnek. Erre a korlátozásra leggyakrabban akkor kerül sor, amikor az adós a hitelhez kapcsolódó óvadéki szerződésben vállalja, hogy bizonyos pénzügyi, befektetési eszközeit fedezetként zárolják a bankot illető követelések és előjegyzett költségek biztosítására. |
A feledékeny Zogaj fivérekVitézyék nemcsak hitellel jutottak pénzhez a portfólió használaton kívüli elemeiből, hanem eladással is. A legerősebb visszhangot a Primosten központjában működő Mala Raduca étterem eladása váltotta ki, amelyről 2006. május 29-én kötöttek adásvételi szerződést az Iming d.o.o. (azaz kft.) társasággal. A megállapodás szerint a vevőnek a szerződéskötéskor az 1,7 millió eurós vételárból 100 ezer eurót kellett fizetni, további 1,6 milliót 15 napon belül. Augusztus 22-én azonban módosították a szerződést: a vevőnek engedélyezték, hogy a teljes vételár kifizetését igazoló tanúsítvány nélkül bejegyeztesse tulajdonát a földhivatalban. Ami meg is történt, mivel az Iming immár az étterem gazdájaként vett fel rá annyi jelzáloghitelt, amennyit csak bírt - többszörösen átugorva a vételár értékét. Információink szerint a hiteleket az adós nem vagy csak részben fizette vissza. Ottjártunkkor kiürített, használaton kívüli, szebb napokat látott épülettel találkoztunk. A Mala Raduca vásárlója élénken foglalkoztatta a helyi sajtót. Az Iming a gyümölcs- és fegyverkereskedelemmel foglalkozó albán Zogaj fivérek érdekeltségében állt, ők húsz évvel korábban költöztek Kosovóból Horvátországba. Az 1999-ben kirobbant kosovói háború idején nyomozás indult velük szemben, miután Atlantis nevű cégük sibeniki raktárában jelentős mennyiségű csempészett fegyverre bukkantak. Egyiküket távollétében elítélték, aki aztán perújrafelvételt kezdeményezett. Vitézy Tamás kérdésünkre nem emlékezett arra, hogy üzleti kapcsolatba került volna a Zogaj fivérekkel. "A közelmúltban még háborút viselő Horvátországban bizonyára sok 'fegyverkereskedő' van. Tudomásom szerint ilyennel nincs kapcsolatom." Az adásvételi szerződést Kerekes és Rustam Zogaj írta alá. Kerekes László kérdésünkre elismerte, hogy 2004-2007 között több ingatlant is eladtak nekik. Tételesen nem sorolta fel, de információink szerint az átvett régi iskola épülete és a turisztikai hivatal is közéjük tartozik. Kerekes elismerte, hogy az étterem vételárának egy része nem folyt be a számlájukra, ahogy fogalmazott: "elfelejtették kifizetni", emiatt jelenleg is pereskednek. A Zogaj fivérek korábbi fegyverkereskedési profiljáról Kerekes a Narancstól értesült először, de eligazításul megjegyezte: "Horvátországban nem sokkal bonyolultabb fegyvert venni, mint halat." |
A cikksorozat a Göbölyös Soma Alapítvány támogatásával valósult meg.
