A 12 ezer négyzetméter területű, hatalmas budai kert a Svábhegy utolsó jelentősebb zöld foltjainak egyike. Az idillikusan szép arborétumot a Mexikói úti Mozgásjavító Általános Iskola helyi kollégiumának diákjai tartják rendben. A terület a kirándulók és a helyi lakosok előtt is nyitva áll, mivel a lejtős telek alsó részén faiskola működik. A telekárak ezen a környéken - a fogaskerekű megállójától öt percre - az elmúlt évtizedben csillagászati magasságokba emelkedtek, de a helyiek joggal remélhették, hogy az iskolai funkció biztos védelmet jelent egy újabb lakópark építése ellen. Tévedtek.
A kertbúcsúztatóra Nádas Pál iskolaigazgató meghívta az összes diákot, aki az arborétum megnyitása, vagyis 1961 óta itt tanult. A kis kollégiumban általában 10-11 gyerek lakott, így körülbelül 300 vendégre lehetett számítani - több mint a felük el is jött. A pihenőkertbe összegyűlt öregdiákoknak Nádas szívhez szóló beszédet tartott: "Megértem az érzelmi kötődést a területhez, hiszen magam is a közelben laktam gyerekként, itt voltam pályakezdő kertészszakoktató, 17 éve vagyok az iskola igazgatója. Tudom, hogy számotokra ez a kert emlékekkel van tele, az első csók, az első kézfogás, az első cigaretta emlékével. Azért szerveztük ezt a találkozót, mivel az új tulajdonos ide minket már úgysem fog beengedni, tehát ez az utolsó alkalom, hogy elbúcsúzzunk az arborétumtól. A kert eladásáról szóló döntést már meghozta a főváros képviselő-testülete, de nem titkolom, hogy az ötlet az enyém." Ezután kifejtette, milyen kényszerek hatására kereste meg a fővárosi önkormányzatot elképzelésével, és milyen fejlesztéseket valósíthatnak meg a befolyó összegből az iskola Mexikói úti központjában.
A volt tanulók ezután lehetőséget kaptak, hogy elmondják véleményüket, de ezzel végül csak az 1965-ös első évfolyam diákja, Ecseri Imre élt: "Bármilyen szépnek tűnnek is a fejlesztési tervek, mégis úgy érzem, a fogyatékos emberek megint kaptak egy nagy maflást - mondta. - Én csak gyászolni tudok, hogy ez történik."
Okok és okozatok
Nádas a Narancsnak elmondta, hogy elsősorban intézményvezetőként döntött, a környezetvédelmi szempontokat megérti, de csak remélni tudja, hogy a kert nem pusztul el teljesen. Igazgatóként viszont azt kellett mérlegelnie, hogy a Mexikói úton szorongó kb. 200 súlyosan mozgássérült gyerek érdeke áll szemben az itteni 11 kollégistáéval. "Amikor a kertet megalapították, még mások voltak a pedagógiai elvek. Ide, már csak a terepviszonyok miatt is, csak enyhén sérült gyerekek járhatnak fel, akiket a mai felfogás szerint integrálni kell. A Mexikói úti diákok viszont hosszú távon sem integrálhatók, ezért részükre létre kell hozni egy nagy oktatási központot a mai általános iskola továbbfejlesztésével. 4,5 milliárdos fejlesztést tervezünk a Mexikói úti iskola és a szomszédos, már bezárt kórház - 1945 előtt a Nyomorék Gyerekek Otthona - területén. Létrehozunk egy óvodát, egy új középiskolát, ahol két szakmában számítástechnikai képzést fogunk folytatni, és egy gyermekotthont az állami gondozott mozgássérülteknek - ilyen jelenleg egyáltalán nem létezik."
Az igazgató a tervet évek óta próbálta elfogadtatni a fővárossal, de pénz hiányában mindig elutasították. Az áttörést az jelentette, amikor felajánlotta tárgyalópartnereinek - Schiffer János főpolgármester-helyettesnek és Ifi István oktatási ügyosztályvezetőnek -, hogy az iskola maga is "hoz" 1 milliárd forint önerőt. Az állam így már ad 1,5 milliárd támogatást, a maradékra pedig a főváros hitelt vesz fel. Mivel a terület értékét pár évvel ezelőtt egy ingatlanszakértő 700 millió forintra becsülte, az ár reálisnak tűnik. Nádas még hozzáteszi: "Ha mégsem tudjuk eladni az arborétumot, akkor valamit kell kezdenünk vele. A mai viszonyok között ezen a helyen ez a terület alulhasznosított, de az eddigi kollégiumbővítési terveink soha nem valósultak meg."
Az arborétumért felelős igazgatóhelyettes, Deák Péter szívesebben beszél a kert környezeti értékeiről, mint magáról az ügyről, de annyit azért hozzátett az igazgató által elmondottakhoz, hogy a kertet valójában nem 11 gyerek használja, mivel a bentlakókon kívül körülbelül negyven, családban élő mozgáskorlátozott diák jár fel nap mint nap kertészkedni, és az integráció is részben megvalósult, mivel a gyerekeknek több órájuk van a velük szoros "szimbiózisban" működő Maglódi úti általános iskolában.
"Harminc éve dolgozom a kertben, ez Budapest harmadik legjelentősebb oktatási célú növénygyűjteménye a Kertészeti Egyetem és a Füvészkert után. A 12 ezer m2-es területen kb. 60-féle fafaj, 100-150 cserje él. Az 1990-es években épült modern üvegházakban 600-féle egyéb növényt (virágot és kaktuszt) nevelünk. Ezeket mind a diákok szaporítják, gondozzák és értékesítik. Bár a park célja a kertészeti szakoktatás és a mozgásfejlesztés, évente 2,5-3 millió forint bevételünk van, ami nagyjából fedezi a villanyszámlát. A park legidősebb fája egy védett, 100-120 éves törökmogyoró. A Sváb-hegy lejtőjének egykori tölgyerdőiből megmaradt hagyásfák - öreg tölgyek - szintén értékesek. Az 1960-as évek óta folyamatosan telepítünk újabb növényeket a parkba, ültettünk például mamutfenyőt, atlaszcédrust és liliomfát" - mutogatja a kivágásra ítélt arborétum díszeit.
A telek nyilvánvalóan csak abban az esetben ér 1 milliárdot, ha felparcellázható és beépíthető. Az arborétum nem védett, és az újonnan készült kerületi szabályozási terv sem biztat semmi jóval. Várhatóan a hónap végén fogják elfogadni a tervezet, mely a jelenlegi szabályoknál sokkal "engedékenyebb". A Hegyvidéki Önkormányzat főépítészi irodájának tájékoztatása szerint a Gyöngyvirág utca 18. rekreációs célú intézményi-zöld területnek fog számítani (IZ-12/RE 2). A mostani 5 százalékos beépíthetőség 10 százalékra nő, a szintterületi mutató 0,1-ről 0,3-ra, a terepszint alatti beépíthetőség 10-ről 20 százalékra, az épületmagasság pedig 7-ről 7,5 m-re (a jelenlegi kollégium földszintesÉ). Kara Sándor, a főépítész-iroda területért felelős munkatársa elismerte, hogy az új terv szerint a telek 5 parcellára osztható, így a lakóparkos beépítést hatékonyan meggátolni nem lehet.
A pedagógiai és környezetvédelmi problémák mellett a projektet etikailag is erősen kérdésessé teszi, hogy a telket egykori tulajdonosa, a Streibig család kifejezetten a mozgássérült gyerekek részére hagyta örökül. A Gyöngyvirág utca 17.-ben lakó Berczik Árpádné jól ismeri a terület múltját: "Itt egy sváb család gazdálkodott a 30-as években, a mai kollégium az ő házuk és istállójuk volt. 'k hagyták a kertet a sérült gyerekekre, de azok csak a 60-as években vehették birtokba, mert addig haszonélvezet alatt állt. Jogilag persze az egykori alapítvány már megszűnt, mert 1961-ben az állam elkobozta a kertet, de funkciója máig megfelel az örökhagyó akaratának." 1992-ben már történt egy kísérlet a telek egy részének eladására (akkor még Nádas is ellenezte az ötletet), de Berczikné önkormányzati képviselőként kikérte a tulajdoni lapot, és bemutatta a fővárosnak a bejegyzést a Streibig-hagyatékról. "Akkoriban ez még elég volt" - mondja. Az etikai kérdések felvetését az igazgató ma azzal hárítja el, hogy a telekből befolyó összeget így is a mozgássérültekre fordítják, tehát az örökhagyó akarata végső soron nem sérül. Berczikné ezt cáfolja: "Én már nem ismerhettem őket, mivel 50 évvel ezelőtt költöztem ide, de akkoriban sokat beszélgettem egy szomszédos sváb famíliával, amelynek tagjai határozottan állították, hogy Streibigék célja az volt, hogy a gyerekek az itteni egészséges környezetben valamilyen hasznos mesterséget tanulhassanak."
Nem csak a szomszédság ellenzi a kert felszámolását. A kollégiumot 5-6 éve támogatja a jótékonykodással foglalkozó Buda Lions Club. "Jó kapcsolatban vagyunk a gyerekekkel és a tanárokkal, személyesen is ismerjük őket. Az elmúlt években fedeztük a gyerekek étkeztetési költségeit, bútorokat, függönyöket, ágyneműket vettünk, olaszországi nyaralást szerveztünk a részükre. Egyszerűen nem tudok mást mondani: fel vagyunk háborodva! Nem hittük volna, hogy ilyesmi megtörténhet. Meg fog szűnni egy családias kisközösség, a gyerekeket pedig integráció címen berakják a 800 fős Maglódi úti általános iskolába. Itt mindig lehetett tudni, hogy konkrétan kinek és mire adtuk a támogatást, tudtuk, hogy a pénz jó helyre megy, és együtt örültünk a sikereknek. De úgy látszik, a dolgok rossz irányba változnak."
