Két éve foglalkoztunk a főváros XI. kerületében, a Kamaraerdő-Péterhegy és a Budaörsi-dombság által határolt völgyben elkezdett, de felébe-harmadába hagyott városrész történetével (lásd: Túl nagyot álmodtak, Magyar Narancs, 2012. május 24.). Az ott lakók már akkor is két dolgot kifogásoltak különösen: az igénytelen kivitelezési munkákat és a tavak felől áradó rettenetes csatornaszagot. Az utóbbinak a tavaszi, nyári melegedés ad ismét aktualitást. A Tóváros lakópark II. ütemének társasházai idővel besokalltak, és pert indítottak: a terület gazdáját, a XI. kerületi önkormányzatot, a tavakat kezelő és a beruházást végző társaságokat akarják arra kötelezni, hogy szüntessék meg a bűzt. Biztosítékot is kérnek, hogy a bepereltek anyagi felelősséget vállaljanak az ügy rendezéséért. Az első tárgyalás júliusban lesz a Budakörnyéki Központi Kerületi Bíróságon.
Várják azóta is
"Az enyhe, déli lejtőn a házak között belső park és mesterségesen kialakított látványtó szolgálja a Tóvárosban élők kényelmét, komfortérzetét" - többek között erre a vízióra alapozták a 2000- 2500 lakásosra tervezett projektet a 2000-es évek elején. Az Újbuda Tóváros projektsorozat Buda legnagyobb lakópark-építési vállalkozásaként indult, az I. ütem a Demján Sándor érdekeltségében lévő MAC Ingatlanhasznosító és Forgalmazó Kft., a II. ütem az Újbuda Tóváros Ingatlanberuházó Kft. beruházásában, a szintén a Demján-csoporthoz tartozó Arcadom Zrt. kivitelezésében. A terveket a Finta-stúdió a "Több idő marad élni" szlogen jegyében készítette.
Az önkormányzat és a MAC Kft. között 2002. február 6-án született megállapodás a 291 746 ezer négyzetméteres terület és több, a környéken lévő kisebb alapterületű ingatlan fejlesztéséről: a területen sport- és szabadidőpark, valamint lakópark létesítését tervezte a beruházó. A lakóparknak alkalmas területeket a cég 1,1 milliárd forintért megvásárolta, a sportlétesítmény létrehozására alkalmas terület maradt az önkormányzat tulajdonában, földhasználati jog biztosításával: itt húzták föl a Sportmax 2-t, az MLSZ székházát és több sportpályát. Muzbek András, a MAC Kft. 2005 elején elhunyt ügyvezetője 2002. februárban arról számolt be, hogy több mint 1500 lakást építenek 25 milliárd forint ráfordítással. Az ügyvezető ekkor a sport- és szabadidőpark átadását 2004-re, a lakásokét 2007-re várta. A nagyobb lakásokba fiatal középosztálybelieket, a kisebbekbe tehetős vidéki családok Budapesten tanuló gyerekeit várták - és várják azóta is.
Még 2008 nyarán belefogtak a második ütem építésébe - aztán többe már nem, holott eredetileg hat ütemet terveztek. Eddig kettőt adtak át, az elsőben 49 ezer, a másodikban 25 ezer négyzetmétert építettek be. Az Arcadom tájékoztatása szerint a 25 milliárdból 6,5 + 2,5 milliárd forint értékű beruházás valósult meg, a tervezett 1500 helyett 315+251 lakást építettek. A MAC által megvásárolt 30 hektárnyi föld többsége közművesítve, gazzal gazdagon benőve terül el a lakópark szomszédságában. A kereskedelmi és szolgáltató épületegyüttes, a pláza nem jött létre, ahogyan a 115 ágyas, háromcsillagos szálloda se. Az itt lakóknak meg kellett elégedniük a lakóépületek földszintjén nyitva tartó szolgáltatókkal - egy ideig, mert ezek jó része időközben megszüntette üzletét, elköltözött vagy hosszabb ideje zárva tart.
A projektet nem kizárólag a hitel- és ingatlanpiaci válság tette tönkre. Az átadási határidők előtte is megcsúsztak, a II. ütemet 2006 tavaszára, a III.-at 2007 tavaszára tervezték átadni. Információink szerint az I. ütem lakásait mind megvásárolták, a II.-ban viszont a 250-ből legalább 100 nem talált vevőre. Az értékesítést már nem Demján-érdekeltségek végzik, mivel az Erste Bank a tartozás fejében lefoglalta az üres lakásokat, és maga keresi a vevőket. A lakások értéke változatlanul esik, a kezdeti négyzetméterenkénti 500-600 ezer forintos ár ma 300-360 ezernél jár. Az egyik lakó azt mondta, a kiinduláshoz képest 3 millió forinttal olcsóbban jutott szerkezetkész lakásához.
A Tóváros-projekt esszenciája a Hosszúréti-patak eltereléséből, felduzzasztásából kialakított négy mesterséges tó, amelyek 2005-ben működni kezdtek. Ám a befuccsolt fejlesztés a tavakra is hatással volt. A lakóknak ez az első nyáron világos lett, amikor helyesebbnek látták bezárva tartani az ablakokat a vizek felől áradó, mindent beborító csatornaszag miatt. A mesterséges tavaknál nem csak az erjedő iszap a probléma: a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (KDKTVF) által 2004-ben kiadott vízjogi létesítési engedélytől ugyanis eltért a MAC Kft. a tórendszer kiépítésekor, így a hivatal a vízjogi üzemeltetési engedélyezési eljárást nem is tudta lefolytatni - azaz a tórendszerre nincs hatályos engedély.
Halódó élővilág
A Biatorbágytól 17 kilométeren át tekergő Hosszúréti-patak a közelmúltban része lett a dél-budapesti régió vízrendezési projektjének. Az EU által támogatott egymilliárd forint értékű munkálatok az Irhás-árok és a Gyáli-patak mellett a Hosszúréti-patak rekonstrukcióját célozták, ám e beavatkozás is kevés volt, mivel a beépített területek, a csapadékot levezető burkolt utak aránya oly mértékben nőtt, hogy a patak korábbi mederszelvénye a nagyobb záporok levezetésére sem képes. Ez pedig érinti a Tóváros lakóparkot, hiszen ott a patak leszűkített medrét mesterségesen felduzzasztották, ami a hordalék felgyülemléséhez vezet.
A KDKTVF a közérdekű bejelentés nyomán tavaly júniusban tartott helyszíni bejárásán megállapította: a tórendszer "feliszapolódott", környezete elhanyagolt. A Duna Kör munkatársai idén januárban jártak ott, mondta a Narancsnak a lakóparkban élő egyik tulajdonos. "'k is szembesültek azzal, hogy a panaszaink nem alaptalanok, a terület szemetes, a tó gazdátlan. A tavak közötti lépcsőket jó megoldásnak találták, de a felsőbb tavaknál hiányolták, hogy nem építettek kanyarulatokat, szigeteket, nem telepítettek part menti, a víz szűrésére alkalmas növényzetet. A beépített műtárgyak számát egyértelműen eltúlzottnak ítélték." Az utóbbiak hiába próbálják utánozni a természetes vízfolyásokat, a patak természetes részeinek aránya mesze elmarad a mesterséges, halódó tószakaszokkal szemben. A tavak vízminőségét ellenőrző, nemzetközileg elismert, akkreditált laboratórium mérései szerint a cink, a higany és több szénhidrogén esetében határérték-túllépést mutattak ki még a relatíve legtisztább alsó tóban is. A többiben például a PH-érték, a klorid-, a nitrát-, az ösz-szes nitrogén-, az összes foszfor-, foszfáttartalom jelentősen meghaladja a határértéket, olykor tízszeres mértékben. Ráadásul e mérések télen történtek - nyáron ennél jóval kedvezőtlenebb eredmények valószínűsíthetők.
Árvízi időszakban a patak hordalékszállítási kapacitása a sokszorosára nő, és semmi sem gátolja az iszap lerakódását; ami fokozatosan felfalja a tavakat. Így töltődött fel a két felső tó. A helyszínen egyértelműen látható, hogy a környezet lényegében mocsárrá alakult, de egy terebélyes sziget is keletkezett. Az ott élő emberek szerint a horgászásra még alkalmas tó fenekét is 10- 100 centiméter iszap boríthatja. "A tópartok állapotát siralmasnak látták a szemét miatt, de szennyvízbefolyások jeleit is felfedezték - osztotta meg a Naranccsal egy másik lakó a bejárással kapcsolatos ismereteit.
A környezetvédő szervezet szerint nemcsak esztétikai, hanem ökológiai károkozásról is szó van. A tavakat nem körültekintően alakították ki, a patak az öntisztulást nem bírja elvégezni, a télen is rothadó organizmusok miatt halódik az élővilág. A magas nitrogén- és foszfortartalom gyorsítja az eliszapolódást, az algaképződést, a halállomány pusztulását. A Duna Kör a megoldást az iszap kikotrásában látja, a tavak víz- és oxigénellátásának javításához csobogókat, szökőkutakat, áramlást javító berendezéseket használna, és mindezt a szennyező források feltárásával, majd megszüntetésével egészítené ki.
Pontyot, kárászt
Kérdés, ennek elvégzéséből a tulajdonos XI. kerületi önkormányzat kiveszi-e a részét, és ha igen, milyen mértékben. A tavak területét a MAC Kft. nem vásárolta meg, az a földhivatal nyilvántartásában a XI. kerület tulajdonában lévő "mocsár" megjelöléssel szerepel. Az önkormányzat álláspontját nem ismerjük, a polgármesteri hivatal ugyanis nem reagált megkeresésünkre. Kérdés továbbá, mekkora potenciállal rendelkezik a tó kezelését átvevő, félmillió forintos törzstőkéjű, alig egy éve működő Essex Tókezelő Kft., amelynek főtevékenysége az ingatlan-adásvétel. A tó gondozása a MAC feladata volt, a KDKTVF vízügyi létesítési engedélye a MAC nevére szólt. A MAC azonban - amely parkerdő létesítését is vállalta az önkormányzattal kötött megállapodásban, de ennek sincs nyoma - már kiszállt a buliból: a Demján-cég előbb a lakásépítést, aztán a tavat hagyta ott. A tavak kezelését átruházta a tavaly februárban maga alapította Essexre, majd májusban már túl is adott a cégen, amelyet egy magánszemély, Hajas Tamás vett meg - aki szintén nem reagált kérdéseinkre.
Az Essex Kft.-re, valamint az újbudai önkormányzatra nem kevés feladat várhat tóügyben, amiket nem kevés pénzből kellene kivitelezni. Hajas Tamás érdekeltségei viszont nem a prosperitás jeleit mutatják: Hedison 2 (H2) Vállalkozó és Szolgáltató nevű társaságát tavaly törölte a cégbíróság, mivel a székhelyén - ugyanabban a pesti belvárosi lakásban, ahol az Essex Kft. is működik - nem találták, a cégjegyzésre jogosultak tartózkodási helye ugyancsak ismeretlennek bizonyult. A néhai H2-ben érdekelt Kritom Kft.-vel szemben az adóhatóság (NAV) rendelt el tavaly végrehajtást. E három cég gazdálkodásáról, illetve a szintén az Essex székhelyére bejegyzett Koncér Gazdasági Tanácsadó Kft. működéséről semmi sem tudható. Hasonló a helyzet a szintén Hajashoz köthető Kána-tó Természet- és Környezetvédelmi Kft.-vel: 2011-es eredménye a legfrissebb adat (12 milliós bevétel, 4 millió forintos adózott eredmény), az azt követő működéséről annyi ismert, hogy a NAV tavaly előbb törölte, majd visszaadta az adószámát. Jelenleg az sem ismert, az Essex miként került a MAC helyébe mint a mocsár kezelője.
A tókezelő cég tulajdonosaitól ugyanakkor nem lehet elvitatni a cselekvési szándékot: tavaly megalapították a szennyeződésmentesítéssel, hulladékkezeléssel foglalkozó Hosszúréti-patak Környezetvédelmi Nonprofit Kft.-t. Az aktív tókezelő tevékenységnek egy vitathatatlan jele van eddig: az alsó tavon működő horgászparadicsom, ahol még sátrazni, kempingezni is lehet, sőt az éjszakai horgászok sem maradnak élmények nélkül, "hiszen az esti közvilágítás rendkívül hangulatossá teszi a pecázást vagy a sütögetést, bográcsozást" - ahogyan a Kána-horgásztó tájékoztatója írja.
A KDKTVF jelenleg is azon dolgozik, hogy végre kiadja a vízjogi üzemeltetési engedélyt a tórendszerre. Ez tartalmazni fogja az üzemeltető személyén kívül például a tórendszer üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó feladatokat, kötelezettségeket (a tó kotrását is). A horgásztanya üzemeltetési engedély híján is működik, és fogadja a pecásokat; a tó előnyeként a gondozottságot említik, no meg a folyamatos vízutánpótlást, ami biztosítja az oxigéndús környezetet. Legutóbb március elején telepítettek pontyot, kárászt.
