Lapunk több forrásból megerősített információja szerint idén újabb, nagy területekre szóló bérleti pályázatokat ír ki az állam. A célként megjelölt mintegy százezer hektár a hivatalos verzió szerint egyrészt kis- és közepes gazdaságokhoz kerülhet, illetve a még ebben az évben felállítandó ún. integrátorszervezetek vehetik kezelésbe. Utóbbiakról - hogy kik és mik is lennének ezek - egyelőre semmi hír.
Felkészülési szakasz
A szükséges földmennyiséget részben az állami elővásárlási, illetve elő-haszonbérleti jog érvényesítésével, illetve korábbi szerződések felmondásával szerzi meg, és adja tovább a kedvezményezetteknek a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA). Voltaképpen az elmúlt két évben nagy politikai viharokat kavaró állami földbérlet-pályázati rendszerre erősítenek rá: míg 2012-2014 között mintegy 65 ezer hektár került ki egészen sajátos elbírálási szempontok alapján az új bérlőkhöz (például Orbán Viktor bizalmasához, a felcsúti Mészáros Lőrinchez), addig idén e mennyiség másfélszeresével számolnak.
| ||
Május 1. után sok minden másképp lesz a földpiacon. Lejár a 2004, azaz uniós belépésünk óta érvényes moratórium, amely alapján merev korlátozással tilthattuk a külföldi személyek magyarországi földvásárlását. Az Európai Unió annak idején engedélyezte, hogy földügyi szabályozásunkban ne érvényesítsük a közösség egyik alapelvét, a tőke szabad áramlását (cserébe viszont a belépéskor Magyarország belement, hogy az uniós tagállamoknak járó normatív agrártámogatásnak csak a 25 százalékát kapja). Az egyezség 2011-ben lejárt, de sikerült újabb hároméves hosszabbítást kiharcolni - mellesleg ezt Gráf József agrárdiplomáciája érte el még 2009-2010 fordulóján, csak erre ma már nem ildomos magas körökben emlékezni.
A tíz éven át fenntartott korlátozásra mindenféle józan megközelítés szerint szükség volt. Belépésünkkor a hazai termőföld az európai átlag 22-25 százalékát érte a piaci forgalomban, a nemzetközi agrárbizniszben komolyan részt vevő országokéinak (például Hollandia, Dánia, Franciaország, vagy akár Nagy-Britannia) viszont a 10 százalékát sem. Valós veszély volt tehát, hogy a teljes forgalmi feloldás spekulációs célú befektetőket vonz, akik a hazai termelők alól kivásárolják a földet, majd az árak növekedésével külföldi gazdálkodóknak adják tovább.
| Szakértő a szabályozásról Raskó Györggyel e témában készített interjúnkat itt olvashatja. |
Mindenki tudta, hogy a moratórium lejár, ám a földvédő szabályozás egyre csak váratott magára. Végül tavaly megszületett a magyar birtokforgalom új szabályait rögzítő törvény, amely az államot, illetve az annak elvárásait teljesítő helyi szervezeteket hozza elsőbbségi helyzetbe a piacon. A földforgalmi törvény értelmében minden adásvételbe beleszólhat a magyar állam a földalapon keresztül, és ha a szerződésekben immár kötelezően megjelenített árakat az adófizetők pénzéből megfizethetőnek tartják az arra illetékesek, akkor a vásárolni akaró magánszemély vagy esetleg a céget tulajdonló befektető kieshet az üzletből, és a terület a szerződésben megjelölt áron a nemzeti földalap tulajdonába kerül.
Osztódás
Mindezen ügyletek felügyeletét a helyi földbizottságok gyakorolják majd - ezek azonban nem álltak fel időre. A települési jegyzők feladata lenne a helybeli földforgalom ellenőrzésére (dán, osztrák, illetve francia mintára) létrejövő grémiumok kialakítása, csakhogy az erre vonatkozó, a szabályokat pontosan rögzítő rendelet erős csúszásban van. A kormányrendelet tervezete szerint a földhasználó gazdálkodók március 14-éig kérhették volna a települési jegyzőktől, hogy vegyék fel őket az úgynevezett gazdálkodói közösségi névjegyzékbe, amelynek összeállítására a helyi földbizottságok megalakítása miatt lett volna szükség. A tavaly nyáron elfogadott új földforgalmi törvény hivatalos szövege szerint a földbizottságok feladata az, hogy véleményezzék a május elseje után megkötött földadásvételi szerződéseket, és állásfoglalásaikat a földvásárlási megállapodásokat vizsgáló földhivataloknak figyelembe kellene venniük. A minisztérium azonban nem érzi aggályosnak a helyi földbizottságok megalakulásának az elmaradását, hiszen a törvény lehetővé teszi, hogy a megyei földhivatal az agrárkamara területi (megyei) szervét vonja be az eljárásba, ha a településen 2014. május 1-jéig a helyi földbizottság nem alakul meg. (A földügy fideszesítéséről lásd: Tartalomhoz forma, Magyar Narancs, 2013. január 31.)
Nagy kérdés, hogyan is fog kinézni ez a gyakorlatban. Akad például olyan 67 hektáros tábla ma Magyarországon, amelynek 385 bejegyzett tulajdonosa van. A területet a helyi termelőszövetkezet jogutódjaként létrejött gazdasági társaság bérli. A jövőre lejáró szerződéseket az új szabályok szerint tulajdonrészenként kell megújítani. Ez ugyebár 385 hirdetmény, amelyek mindegyikére bejelentkezhet az állam, még ha egy tulajdonezrelék erejéig is. Fölösleges részletezni, hogy a kiméretlen területeken milyen gondokat okozhat ez a művelésben éppúgy, mint mondjuk a területalapú támogatások igénylésekor.
Ráadásul életbe lép az a szabály is, amely az egy gazdasági érdekeltségben működő birtokok nagyságát 1200 hektárban korlátozza (ami például állattartással vagy foglalkoztatási okokból fölmehet 1800-ra). A mai tömeges árutermelés zömét adó mintegy 1500-2000 társas gazdaság által egyenként használt terület ezt a mértéket pillanatnyilag biztosan meghaladja. Az új rendelkezések értelmében az engedélyezett birtokméret feletti részt fel kell adni, így ezek a területek szabad prédaként jelennek meg a földbérleti piacon a következő években. Tegyük hozzá, az igazi nagybirtokok környékén már zajlik az intenzív jogászkodás, hogyan is lehet az 1200 hektáros küszöböt "osztódással" - új cégek szervezésével vagy egyéb trükkökkel - átlépni. Ráadásul az egykori vidékfejlesztési államtitkár, a földügyi botrányok miatt távozott Ángyán József által agrároligarchának nevezett óriáscégek között szerepel az a tizenkét állami gazdaság is, amelyek állami földekre szóló kedvezményes bérlete 50-99 évre szól. Mivel a jogszabály nem visszamenőleges hatályú, e vállalkozásoknak egyetlen állami négyzetméterről sem kell lemondaniuk.
Behazudni egy árat
Ha erre a piacra intenzíven benyomul az állam, az drága mulatság lehet. A jogszabály szerint ugyanis mind a haszonbérletnél, mind az adásvételnél a szerződésben rögzített árat kell figyelembe venni akkor, ha az állam az elővásárlási jogával élni kíván. Innen kezdve - magyarázta a Narancsnak a földpiacon vezető szerepet játszó cég egyik vezetője - azon múlik minden, vajon tudja-e az eladó és a vevő, hogy az adott terület érdekli-e az államot. Ha igen, behazudnak egy olyan árat, amilyet nem szégyellnek - ezt a földalap aztán vagy kifizeti, vagy nem, a magánüzlet pedig akár meg is hiúsulhat. Ha viszont bejelentkezik a birtokpolitikai hatóság, akkor - mivel a hivatal biztosan nem fog szántani - nyilván kedvezményes bérletben adja tovább az éppen érvényes birtokpolitikai elveknek megfelelően a helyi gazdáknak (vagy - miként az elmúlt évek gyakorlata mutatja - bárkinek), amivel beavatkozik az amúgy is ellentmondásokkal teli bérleti piac viszonyaiba. Az állami bérlet jelenleg nagyjából harmada az üzleti alapú kontraktusok értékeinek, a földalapú támogatás viszont mindenkinek egyformán nagyjából hetvenezer forint hektáronként. A jogok és a hatalom, illetve kellően sok költségvetési pénz révén el lehet érni, hogy ez a szubvenció mind nagyobb arányban jusson el az aktuális politika kedvezményezettjeihez. Hogy közben esetleg kiszűrhetők a külföldiek tervezett spekulációs célú földvásárlásai is, az már tiszta szerencse.
