1 perc, 1 történet: Örkény-filmpercesek

  • 2012. május 30.

Snoblesse

Örkény élt, él, és ha minden így megy, még sokáig élni fog: egyperceseinek groteszk-abszurd világa tombol a tereken – és a kisfilmekben.


Örkény Istvánnal már életében is jól bántak a filmesek (gondoljunk csak Fábri Zoltán és Makk Károly örökbecsű feldolgozásaira), de nem lankad a filmkészítési kedv születésének 100. évfordulója alkalmával sem. Ezúttal a kisfilmes formáé a terep (nagyfilm amúgy sem igen készül e honban): az Egy perc, egy történet címmel kiírt pályázat indulóinak Örkény egyperceseit kellett kisfilmmé dolgozniuk – műfaji megkötés nem volt, időkorlát (max. 10 perc) viszont igen. A Margó Városi Irodalmi Fesztivál keretében bemutatkoznak a döntőbe jutott egypercesfilmek, kihirdetik a győztest, felolvassák a feldolgozott novellákat, majd indul a Margót is záró buli. Közreműködik Hó Márton és a TÁP Színház. Zsűri: Pusztai Ferenc producer, Szirmai Márton rendező, Solymosi Bálint költő és Deák Dániel, a Daazo.com European Short Film Centre képviseletében.

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.