rés a présen: Mi az a Fogadjuk el, fogadjuk be c. program?
Aranyos Ágota: Negyedszázada vagyok a Garabonciás Együttes táncpedagógusa és számos előadásának koreográfusa. Az ókori történetektől a reneszánszon és barokkon át a romantika koráig tucatnyi előadás készült, ahol mindig együtt szerepelt kicsi és nagy egymásra figyelve, egymástól tanulva. A művészeti vezetésemmel ennek mentén elindult egy kapcsolat a IX. kerületi Friss utcai gyógypedagógiai központtal. Először előadást vittünk, majd a Mol Gyermekgyógyító programjának támogatását elnyerve 2014 októbere óta középsúlyosan sérült gyermekekkel, heti rendszerességgel mozgásterápiás foglalkozásokon ismertettük meg a különböző korok táncait, illetve a pantomimművészet alapelemeit. Tavaly létrehoztuk az Óramesék, idén az Állatmesék előadást.
| ||
rap: Kik az Állatmesék alkotói?
AÁ: Az előadást Tarcsa Zoltán pantomimművész, „garabonciás” kollegámmal és Balázs Ágnes gyógypedagógussal, az iskola rögtönzésszínházának drámatanárával alkottuk. Igaz, az alap Állatmesék már évek óta a Garabonciás Együttes egyik legnépszerűbb előadása, de most egy új színfolttal, a rögtönzésszínház eszközeivel és négy új történettel gazdagítva mutattuk be. A mesék üzenete, hogy így is lehet az integrációról beszélni, hogy milyen összhangban játszanak épek és sérültek, valódi színházélményt adva a közönségnek.
rap: Hogy jön a régi tánc a fogyatékkal élők pedagógiájához?
AÁ: A cél, hogy a sajátos világban élő, értelmileg akadályozott gyerekek a megszokott környezetükben is találkozzanak új impulzusokkal. A tánctól elválaszthatatlan zene, a megismert korok táncai, játékai mind tágítanak ismereteiken, mindez mesékbe, ismert szituációkba behelyezve észrevétlenül fejleszti motorikus és kommunikációs képességeiket.
rap: Milyen színházi hagyományok szerint dolgoztok?
AÁ: A francia királyi udvar egykori alkotóművészei, La Fontaine, a meseíró és Lully, a zeneszerző-táncmester, a táncos-pantomimes játék ihlető szerzői valójában sohasem vittek színpadra közös művet, együttműködésük mindannyiszor meghiúsult, torzsalkodásba fulladt, nemritkán a bemutató előtti pillanatokban. A garabonciások első ízben vállalkoztak a barokk művészek „összebékítésére”.
rap: Mikor látható legközelebb az előadás?
AÁ: Május 20-án a Gyógypedagógiai Iskolák Művészeti Fesztiválját nyitjuk vele, majd 21-én a Budafoki Kolonics György Általános Iskolában, június 3-án a Patrona Hungariae Általános Iskola és Gimnáziumban, ill. a Múzeumok Éjszakáján a Magyar Nemzeti Galéria programjában játsszuk el.
rap: Milyen projektjeid vannak ezenkívül?
AÁ: Többek közt előkészületi fázisban a szeptemberben induló Garabonciás Műhely projektünk, ahová olyan középiskolásokat várunk, akiket érdekel a megélt történelem, a korábbi korok és önmaguk megismerése a pantomim, a drámajáték, a színház és a tánc segítségével. Július közepén pedig immár 12. alkalommal tanítok a keszthelyi reneszánsz és barokk kurzuson, aminek különlegessége, hogy a Festetics-kastély báltermében tartom az órákat, minden este koncertek, táncház várja a hallgatókat, akik egy hétre a kastély lakóivá is válnak.
rap: Melyik a kedvenc régi táncod?
AÁ: A canario, egy temperamentumos, kopogós olasz–spanyol reneszánsz tánc, illetve csak az elnevezésében azonos Canary, egy virtuóz barokk táncfajta. Nem véletlen, hogy erről a táncról neveztem el az általam alapított és művészeti vezetett Company Canario Historikus Táncegyüttest. Itt több mint 20 éve dolgozom együtt táncművész kollégáimmal, megismertetve az érdeklődőkkel közel 500 év tánckultúráját táncszínházi feldolgozásban itthon és külföldön, csodás várak, kastélyok, koncerttermek sokaságában.
