A Bauhaus rejtett kincsei

  • 2012. szeptember 27.

Snoblesse

Jelszó: Bauhaus. Séta Újlipótvárosban.


Ó, azok a csodálatos Bauhaus-hívóliftek és harmincas évekbeli márvány lépcsőházak! Ha pedig még hozzátesszük, hogy Újlipótváros, több se kell a mindenkiben meglévő Bauhaus-rajongónak, hogy egy vágyakozó sóhaj kíséretében máris peregjenek lelki szemei előtt a Pozsonyi út és környékének híres épületei. De amint a Váci út és az Alig utca sarkáról induló séta is bizonyítani fogja, van élet, méghozzá Bauhaus-élet a Pozsonyi úton túl is, például a Kresz Géza vagy a Visegrádi utcában. És ezeken túl is még számos lépcsőház rejt Bauhaus- vagy majdnem Bauhaus-megoldásokat, és még az ország első kaputelefonját is errefelé kell keresni – a Miénk a Ház! kollektíva sétáján meg is lesz keresve. Előzetes bejelentkezés szükséges.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.