PanoDráma a Trafóban

  • 2012. szeptember 26.

Snoblesse

Pofonosztás a struccpolitikának – akcióban a dokumentumszínház.


A PanoDráma nem más, mint a magyar valóságot színpadra szólító dokumentumszínház. Tavaly a romák elleni támadássorozatot dolgozták fel („jól kimért pofon a kollektív struccpolitikának” – írta róla kritikusunk), idén a magyar oktatás a soros. Azon belül is olyan húsba vágó témák, mint a beiskolázás és a szegregáció, vagy az iskolai erőszak és a keretszámok. Az alkotók (színészek és dramaturgok) középiskolai és egyetemi tanárokkal, diákokkal, szülőkkel és oktatási szakértőkkel készítettek interjúkat, és az így felvett szövegek – noha a hosszukat és sorrendjüket az alkotók határozzák meg – a verbatim színház szabályai szerint a legcsekélyebb változtatás nélkül kerülnek az előadásba. Mindhárom előadás alkalmával (október 1., 2., 3.) oktatásügyi szakemberek kommentálják a színpadon elhangzottakat. Kezdés: 20.00.

Figyelmébe ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.