| ||
Lengyelországban is voltak nyolcvanas évek, sőt nyolcvanas évekbeli punkok is, és ez (a kor- és punkhangulat) már elegendő muníció lehet egy játékfilmhez. Jacek Borcuch is így gondolhatta: Minden, mit szerettem című filmjében megmutatja, milyen az a punkbanda, mely épp Lengyelországban, épp a punk kompatibilis nyolcvanas években, s épp négy lázadó barátból ( a gazdagból, a lázadóból és két tengerészsarjból) szerveződik.
A kilencvenes évek óta nem látott méretű traktoros tüntetést szerveztek az európai gazdák Brüsszel közepén. Hogy mit akarnak? Mindent, azaz semmit: nemcsak az ún. EU–Mercosur-egyezménnyel, hanem a zöldpolitikával és a következő EU-költségvetéssel is bajuk van.
Hajnalban jutottak megegyezésre az Európai Tanács vezetői: az orosz pénzeszközökhöz nem nyúlnak, helyette 90 milliárd euró közös hitelt biztosít Ukrajnának az Unió – Magyarország, Szlovákia és Csehország nélkül.
A miniszterelnök meg akarja védeni a futballnak a segítségével elért eredményeit. A baj csak az, hogy az eredményekre nézve kevés erősebb érvünk lesz a kormányváltás mellett.
1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.
Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.
Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.
Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.
A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.
