| ||
Lengyelországban is voltak nyolcvanas évek, sőt nyolcvanas évekbeli punkok is, és ez (a kor- és punkhangulat) már elegendő muníció lehet egy játékfilmhez. Jacek Borcuch is így gondolhatta: Minden, mit szerettem című filmjében megmutatja, milyen az a punkbanda, mely épp Lengyelországban, épp a punk kompatibilis nyolcvanas években, s épp négy lázadó barátból ( a gazdagból, a lázadóból és két tengerészsarjból) szerveződik.
Szálloda, úszóházak, hajókikötő létesülhet a Dunakanyarban, ha az önkormányzat is rábólint. Mindezeket Huszár Viktor, a Megoldás Mozgalom korábbi vezetője és listavezetője valósítaná meg a településhez tartozó dunai öböl területén.
A szakember 1998-tól 2018-ig vezette az általa alapított Trafó Kortárs Művészetek Házát. A kulturális központ története mellett a legsikeresebb, legemlékezetesebb produkciókról és a finanszírozás kérdéséről is beszélgettünk.
A K-pop démonvadászok a Netflix történetének legnézettebb filmje lett, betétdalai a slágerlistákat ostromolják, a rajongóknak rendezett közös éneklős vetítéseknek köszönhetően pedig immár a bevételi toplistát is meghódították. De mi áll a globális siker mögött?
A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.
Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.
A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.
Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.
