Irodalmi határátkelő – Arno Geiger

  • 2014. július 9.

Snoblesse

Leszámolás Bernharddal, lepacsizás Musillal.
false

Arno Geiger negyedik regénye komolyabb sikerrel büszkélkedhet. Valami olyasmivel, amiről hőse, Philipp Erlach is unottan álmodozik, mikor átveszi nagyszülői örökségét, a bécsi villát. A könyv 2005-ben elnyerte a Német Könyvdíjat, vagyis a legjobb német nyelvű regénynek kijáró elismerést, melyet már első alkalommal kénytelenek voltak Frankfurtban az osztrákoknak átengedni.

A Jól vagyunk flegma cím. Fricska az osztrákoknak, bár talán nem elég bátor fricska. Természetesen épp az ellenkezőjét jelenti, mint amit mond. Egyáltalán nem vagyunk jól, nagyon szarul vagyunk, akarja mondani Geiger. S hogy miért?

Hogy Kiss Noémi megkapta-e a miértjeire a választ, kiderül a szerző könyvkritikájából (a teljes szöveg itt), minden más információért és útbaigazításért pedig magához a szerzőhöz is bátran lehet fordulni: a '68-as születésű Geiger, akinek eddig négy regénye jelent meg (kettő magyarul is), az Irodalmi határátkelő című rendezvény vendége lesz Tihanyban, az ARTplacc Kortárs Művészeti Fesztiválon.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.