A Radnóti – hátulról

  • 2013. szeptember 9.

Snoblesse

Évadindító színházi túra.
false

Itt van az évad, itt van újra, s ez alkalomból a Radnóti Miklós Színház megnyitja kapuit; nem csak az elülsőket, de a hátsókat is; a színház munkatársai bevezetik az érdeklődőket az intézmény belsejébe. Sűrű évadot nyit a színház, Bálint András igazgatónak lesz miről beszélgetnie az előadások alkotóival. A 2013/2014-es évadban jönnek a Mohácsi testvérek, és új, négykezes produkciójuk, a Nemzetközi sikerre való tekintettel. Jön Ibsen is, Valló Péter a Hedda Gablert rendezi meg, Arthur Schnitzlertől pedig az Anatol és a nők kerül színpadra Bálint András jóvoltából. És akkor még nem is beszéltünk a mindig dzsoli dzsóker Csehovról; a Platonovot a mindig dzsoli dzsóker Alföldi Róbert rendezi.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.