Shonen Knife-koncert

  • 2013. szeptember 9.

Snoblesse

Pop-punk, ahogy csak a japán lányok tudják.
false

Mint az közismert, a japánok képesek megállítani az időt – úgy 20 és 60 éves koruk között például egyáltalán nem öregszenek, és ugyanezt a trükköt olykor-olykor a zenéjükkel is megismétlik. A mindig csupa lánnyal (jelenleg hárommal) színpadra álló Shonen Knife például már több mint 30 éve mozog a pályán, de kedves-vagány-cuki-vibráló indie-pop-punk zenéjük máig sem kezdett megfonnyadni, így e legendás zenekar (amelyért olyan nagyságok is odáig voltak-vannak, mint mondjuk a Sonic Youth vagy a Nirvana tagjai) első budapesti koncertje (melyen két meglehetős hazai, a Bankrupt és a Cathouse is fellép) könnyű szívvel sorolható az ősz kihagyhatatlan ajánlatai közé.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.