Ágoston Frió, Ágoston Kártett, Ágoston Küntett, Agostones, Etnofaun, Bead, Mi az ÁB-RE, Ágoston Béla és Mizsei Zoltán Oltári dudaszó című műsora, Adolphe Sax Consort, Pipatórium, I. Magyar–kínai Zenekar, Tócsni és Flódni – csak néhány az Ágoston Béla által frekventált zenekarok közül. Ezúttal a Frió a soros, s ami még biztosan elmondható a mai estéről, az az, hogy Ágoston Béla nemcsak két zenésztársát (Hock Ernőt és Szegő Dávidot) hozza az épp 10 éves Szimpla kertbe, de minimum egy steel drumot is. Meg is kérdeztük (a teljes interjú itt), mi fán terem ez a fura hangszer?
| ||
Ágoston Béla: A steel drum ebből a szempontból nagyon érdekes vállalkozás volt. De a hegedű is ilyen. Mindkét hangszer nagy hagyományokkal rendelkezik, viszont nem feltétlenül csak autentikus tudással, hanem kurázsival is fantasztikus dolgokat lehet létrehozni rajtuk. A steel drum most éppen hozzám került – elég távol az eredeti hazájától –, én pedig arra használom, amire tudom. Úgy is mondhatnám: itt azt csinálhatok vele, amit akarok. Nem mindig a virtuozitás a lényeg.
Magyar Narancs: Mi volt a legutóbbi nagy revelációd?
ÁB: Amikor rájöttem, hogy milyen jól szól Schubert steel drumon és éneklő fűrészen. Egy népzenei táborban voltam nemrég, ahol egy kollégámat helyettesítettem, és ott például nagyon jó volt, hogy tárogatósokkal kellett foglalkoznom, és steel drumon kísértem őket. Ami nálunk csárdás néven fut, az steel drum kísérettel még jobb lesz – nem mondom, hogy ettől egyből Karib-tengerivé válik, de felfrissül tőle, sőt modern lesz. A steel drum hangzása valószínűleg akkor raktározódott el a tudatalattimban, amikor megismertem a Boney M.-et, aztán évtizedekkel később Őrbottyánban egy lakatos barátomnál észrevettem néhány épülőfélben lévő vattacukor-készítő gépet, és hirtelen beugrott, mint valami elfeledett emlék. Korábban is láttam wokokat meg mindenféle serpenyőket, de azokról egyszer sem jutott eszembe, hogy állványon álló hangszerek is lehetnének.
