Piknik a kastélyparkban – Schneider Erika

  • rés a présen
  • 2014. augusztus 1.

Snoblesse

Az Esterházy Magánalapítvány magyarországi kulturális képviselőjével beszélgettünk.

rés a présen: Mikor és mi célból alakult az alapítvány?

Schneider Erika: Az utolsó, egyenes ági utód nélküli herceg, V. Esterházy Pál fogalmazta meg végrendeletében a vagyon egyben tartásának óhaját. Felesége, Esterházy Ottrubay Melinda, egyfajta modern hitbizomány létrehozásával, 1992-ben három magánalapítványba helyezte a vagyont. Ennek szakszerű kezelésére 2003-ban megalapították az Esterházy Vállalkozások Kft.-t is, mely az alapítványok vagyonkezelése mellett gazdálkodási tevékenységet is folytat az erdő- és környezetgazdálkodás, az ingatlan és szabadidős létesítmények, történelmi nagyépületek, a kultúra és turizmus, valamint a borászat területén.

rap: Mióta veszel részt az alapítvány tevékenységében?

false

SE: Az Esterházy Magánalapítvány munkájába 2006-ban, az Iparművészeti Múzeummal közösen rendezett Esterházy-kincsek című kiállítás előkészítésekor kapcsolódtam be. Előtte tizenöt évig két banknak vezettem a kommunikációs osztályát, a szponzorálási stratégiáknak köszönhetően aktívan részt vettem a kulturális életben is.

rap: Mi a leginspirálóbb ebben a munkában?

SE: Fantasztikus dolog az eredeti helyszíneken, Fraknó várában vagy a kismartoni Esterházy-kastélyban, eredeti tárgyakkal körülvéve dolgozni, elképzelni, hogyan éltek az udvarban, hallgatni Haydn zenéjét, és mindezt a lehető legszélesebb körben, a kor legmodernebb eszközeivel elérhetővé tenni napjaink nagyközönsége számára. Lenyűgöz a család gyűjtőszenvedélye, a művészetekhez fűződő viszonya, valamint az, hogy milyen okosan használták ezt a tudást a hatalmuk megszilárdításában, a család - mai szóhasználattal élve - "pozicionálásában".

rap: Mik a legfontosabb területei a munkádnak?

SE: Kettőt említenék: a kiállításokat és a zenei programokat. A kiállításokon egyrészt a család gazdag történetének megismertetése a cél, a kortárs képzőművészeti programunk, az Esterházy Művészeti Díj pedig az új tehetségek felkarolását segíti. A zenei programok egy része a rég elfeledett, Haydn árnyékában alkotó mestereket igyekszik bemutatni, a Vonósnégyes Fesztivál a mester és a vonósnégyes műfaj előtt tiszteleg, a Piknikkoncertek pedig könnyed nyári hangulatban ígérik a test és a lélek kényeztetését. Ezeken a koncerteken összefonódnak a zenei és kulináris élvezetek: koncert a csodálatos akusztikájú Haydn teremben és piknik a kastélyparkban.

rap: Mely programjaitokat ajánlanád a nyárra?

SE: Az aktuális kiállításaink mellett a Piknikkoncerteket ajánlom augusztus 9-én és 10-én. Többek között Giuseppe Verdi Rigoletto, Gioach-chino Rossini A sevillai borbély és Gaetano Donizetti Szerelmi bájital című operáiból csendülnek fel a zenetörténet legszebb áriái és duettjei fiatal sztárénekesek: Jonathan Beyer, Lyubov Petrova és Robert McPherson előadásában. Rigoletto lánya, Gilda szerelme "drága nevét" énekli meg, amelyről nem is sejti, hogy nem a szeretett férfi igazi neve. Figaro itt, Figaro ott - énekli Rossini ravasz, önmagát nélkülözhetetlennek gondoló borbélya, míg Donizetti félénk Nemorinója azért imádkozik, hogy a szerelmi bájital hasson hőn szeretett Adinájára. Reméljük, hogy a szerelmesek történetei jelmez és álarc nélkül is képesek elvarázsolni hallgatóságukat. A szombat esti koncert előtt, illetve a vasárnap délelőtti koncert szünetében a közönség a kastélykertben fogyaszthatja el a piknikkosár kulináris tartalmát.

rap: Mik a legfontosabb szempontjaitok a programok összeállításánál?

SE: Érdekesek, egyediek és élvezetesek legyenek, a mai közönség számára modern üzeneteket közvetítsenek, és nem utolsósorban eladhatók legyenek. Miközben az eladhatóság nem mehet a minőség rovására.

rap: Mit jelent neked az Esterházy név?

SE: Tiszteletet a családdal, a történelmi örökséggel és hagyományokkal szemben, ugyanakkor nyitottságot az új dolgok felfedezésére, a jövőbe tekintésre és az örök tanulásra.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.