Piknik a kastélyparkban – Schneider Erika

  • rés a présen
  • 2014. augusztus 1.

Snoblesse

Az Esterházy Magánalapítvány magyarországi kulturális képviselőjével beszélgettünk.

rés a présen: Mikor és mi célból alakult az alapítvány?

Schneider Erika: Az utolsó, egyenes ági utód nélküli herceg, V. Esterházy Pál fogalmazta meg végrendeletében a vagyon egyben tartásának óhaját. Felesége, Esterházy Ottrubay Melinda, egyfajta modern hitbizomány létrehozásával, 1992-ben három magánalapítványba helyezte a vagyont. Ennek szakszerű kezelésére 2003-ban megalapították az Esterházy Vállalkozások Kft.-t is, mely az alapítványok vagyonkezelése mellett gazdálkodási tevékenységet is folytat az erdő- és környezetgazdálkodás, az ingatlan és szabadidős létesítmények, történelmi nagyépületek, a kultúra és turizmus, valamint a borászat területén.

rap: Mióta veszel részt az alapítvány tevékenységében?

false

SE: Az Esterházy Magánalapítvány munkájába 2006-ban, az Iparművészeti Múzeummal közösen rendezett Esterházy-kincsek című kiállítás előkészítésekor kapcsolódtam be. Előtte tizenöt évig két banknak vezettem a kommunikációs osztályát, a szponzorálási stratégiáknak köszönhetően aktívan részt vettem a kulturális életben is.

rap: Mi a leginspirálóbb ebben a munkában?

SE: Fantasztikus dolog az eredeti helyszíneken, Fraknó várában vagy a kismartoni Esterházy-kastélyban, eredeti tárgyakkal körülvéve dolgozni, elképzelni, hogyan éltek az udvarban, hallgatni Haydn zenéjét, és mindezt a lehető legszélesebb körben, a kor legmodernebb eszközeivel elérhetővé tenni napjaink nagyközönsége számára. Lenyűgöz a család gyűjtőszenvedélye, a művészetekhez fűződő viszonya, valamint az, hogy milyen okosan használták ezt a tudást a hatalmuk megszilárdításában, a család - mai szóhasználattal élve - "pozicionálásában".

rap: Mik a legfontosabb területei a munkádnak?

SE: Kettőt említenék: a kiállításokat és a zenei programokat. A kiállításokon egyrészt a család gazdag történetének megismertetése a cél, a kortárs képzőművészeti programunk, az Esterházy Művészeti Díj pedig az új tehetségek felkarolását segíti. A zenei programok egy része a rég elfeledett, Haydn árnyékában alkotó mestereket igyekszik bemutatni, a Vonósnégyes Fesztivál a mester és a vonósnégyes műfaj előtt tiszteleg, a Piknikkoncertek pedig könnyed nyári hangulatban ígérik a test és a lélek kényeztetését. Ezeken a koncerteken összefonódnak a zenei és kulináris élvezetek: koncert a csodálatos akusztikájú Haydn teremben és piknik a kastélyparkban.

rap: Mely programjaitokat ajánlanád a nyárra?

SE: Az aktuális kiállításaink mellett a Piknikkoncerteket ajánlom augusztus 9-én és 10-én. Többek között Giuseppe Verdi Rigoletto, Gioach-chino Rossini A sevillai borbély és Gaetano Donizetti Szerelmi bájital című operáiból csendülnek fel a zenetörténet legszebb áriái és duettjei fiatal sztárénekesek: Jonathan Beyer, Lyubov Petrova és Robert McPherson előadásában. Rigoletto lánya, Gilda szerelme "drága nevét" énekli meg, amelyről nem is sejti, hogy nem a szeretett férfi igazi neve. Figaro itt, Figaro ott - énekli Rossini ravasz, önmagát nélkülözhetetlennek gondoló borbélya, míg Donizetti félénk Nemorinója azért imádkozik, hogy a szerelmi bájital hasson hőn szeretett Adinájára. Reméljük, hogy a szerelmesek történetei jelmez és álarc nélkül is képesek elvarázsolni hallgatóságukat. A szombat esti koncert előtt, illetve a vasárnap délelőtti koncert szünetében a közönség a kastélykertben fogyaszthatja el a piknikkosár kulináris tartalmát.

rap: Mik a legfontosabb szempontjaitok a programok összeállításánál?

SE: Érdekesek, egyediek és élvezetesek legyenek, a mai közönség számára modern üzeneteket közvetítsenek, és nem utolsósorban eladhatók legyenek. Miközben az eladhatóság nem mehet a minőség rovására.

rap: Mit jelent neked az Esterházy név?

SE: Tiszteletet a családdal, a történelmi örökséggel és hagyományokkal szemben, ugyanakkor nyitottságot az új dolgok felfedezésére, a jövőbe tekintésre és az örök tanulásra.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.