rés a présen: Honnan érkeztél a színházi világba?
Tárnok Marica: Amatőr színházi próbálkozásaim után az első komolyabb társulatom a Független Színpad volt. Itt dolgoztam együtt például Stefanovics Angival és Chován Gáborral. Aztán innen rövid tatabányai kitérővel a Budapest Bábszínház stúdiójába kerültem. Szóval először színészet, és aztán a báb. Mert ki készül eredetileg bábszínésznek? Pedig ha tudtam volna, amit most tudok! Egyébként szívesen tanultam mozgásszínházat, többféle kurzuson vettem részt, nagyjából minden érdekelt a baletten kívül, de ez, ugye, alkati adottságaimból is fakadt.
rap: Hogyan talált meg Gergye Krisztián koreográfus? Mi az összefüggés számodra a báb és a kortárs tánc között?
TM: A stúdiós záróvizsgánk után hoztak össze vele. Ebben a bábos előadásban voltak maszkos mozgásszínházi jelenetek, és gondolom, ráérzett, hogy lehet velem kezdeni valamit. A közös munkával egy csodálatos, izgalmas korszak kezdődött. Felfedeztem a testemet és a mozgásrendszerét, boldogan gyúrtam, kísérleteztem tovább a tárgyak, a bábok mozgatása felé is. A báb többszörösen átvitt rendszerű forma. Krisztián is elkezdett intenzívebben érdeklődni a báb iránt, és így született a Gaia vagy a Zaccjósda c. előadásunk. Repülés volt. Ezeken az előadásokon keresztül fogalmaztam meg, hogy a báb maga a tánc. Mozgás és akció. A színész is báb, de él, lélegzik, ritmusa van, a bábos meg egyszerre van kint és bent. Tudnia kell, hogy mit akar kifejezni, ahhoz mit kell csinálnia, és utána még bele is kell bújnia a szerepbe. Arról nem beszélve, hogy ahány báb, annyi mozgás- és játékstílus. Más a marionett finom zsinórja, és más egy maszkos játék. Ráadásul engem a tárgyak érdekelnek. A metamorfózis játéka. Hogyan alakul át egy olló vagy karnisvég balerinává, esetleg űrhajóvá? Hányféle történet alakulhat ki egy mozgásforma megváltoztatásával?
| ||
rap: A Bethlen Színházban egy ideje bábos előadásaid is vannak. Ebből lett a Marica Bábszínháza?
TM: Amikor 3 éve a Bethlen Téri Színház átalakult, felkértek, hogy vasárnaponként indítsunk családi színházat. Boldogan rohantam. Addig is játszottam saját feldolgozású történeteket gyerekeknek, de itt konkrét formát ölthetett a saját bábszínházam. Csodálatos érzés, hogy a színház megbízik bennem, és pontosan tudják, hogy a bábszínház nem korosztályi dolog.
rap: Új bemutatóra készülsz a Bethlenben.
TM: A Stanna és Panna c. bábkabarét május 13-án mutatjuk be. Közel 20 éve próbálom a köztudatban a báb fogalmát megszabadítani a plüssnyuszitól, megszüntetni a bábokra vonatkozó előítéleteket. A kortárs fogalmát a bábszínházban is bevezetjük. Erről szól a darab. A munkában Sz. Nagy Mária kolléganőm a kitűnő partnerem. Egyformán gondolkodunk a színházról, de máshonnan közelítünk, ráadásul a karakterünk is nagyon különböző. Többek között ezért is esett Stan és Pan figuráira a választásunk.
rap: Ha egy mai történetet kéne bábjátékban elkészítened, mi volna az?
TM: Hát így, a tapolcai választásokat nézve mindenképpen Rejtő vagy Örkény, mert annyira abszurd, ami történik, hogy azt csak röhögve-sírva lehet kibírni. Semmi sem változik. Végre elmondhatnám, milyen méltósággal élni és reménytelen idealistaként meghalni.
A Stanna és Panna ezúttal a Pozsonyi Pikniken látható.
