rés a présen: A fáklyaklubos Love Barikáddal kezdted.
Juhász András: Még az FMK-ban (Fiatal Művészek Klubja) kezdődött. Bőr szakra jártam a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, ahol is Bernáthy Zsiga egyszer a fejemre rakta egy walkman fülhallgatóját, amiből a megszokottól valami teljesen eltérő zene szólt. Annak a kornak az alternatív, punk és rock életérzésébe iszonyú erővel repesztett bele az acid. Nem sok idő telt el, és csatlakoztam a frissen megalakult President’s Palace Movie Light csoporthoz. Innentől kezdve Bernáthy Zsiga, Králl Szabolcs, Koós Árpád és jómagam alkottuk ezt a formációt, és a Love Barikád acid technó partikra mi készítettük a látványt. De benne van az a lenyűgöző élmény is, amikor gyerekkoromban megtapasztalhattam, hogy egy ZX Spectrummal hogyan lehet kört meg vonalat rajzolni egy Junoszty tévé képernyőjére…
rap: Hogyan jutottál el innen az installációkhoz és a színházhoz?
| ||
JA: Első színházi munkám is a technókultúrához köthető. Egyetemi éveim alatt, 2000-ben hívtak meg a Táp Színház Techno-varieté című műsorába. Úgy érkeztem, mint egy VJ, aki majd vetít valamit, de aztán a díszlet is az én terveim alapján alakult, sőt végül volt egy jelenet, amit önállóan, táncosok közreműködésével készítettem. Hirtelen otthon éreztem magam, és ez tulajdonképpen Vajdai Vilmos munkamódszerének volt köszönhető. A Táp Színházzal azóta is rendszeresen dolgozom. 2005-ben jött a következő fordulat, az első önálló akció: Rész-M címen készítettem egy videoperformanszot Balikó Emese Stúdió Galériában rendezett kiállításának a megnyitójára. A kezdetben 7 perces, teljesen önerőből készült akció bekerült a Trafóban megrendezett Inspiráció Fesztivál programjába, később pedig a Temps d’Images Fesztivál keretében valósult meg Rómában, Düsseldorfban és újra Budapesten. Nagyrészt Szabó György közvetítésének volt köszönhető mindez, de elérni, hogy a munkád önműködően induljon el a világban, igazán jó visszajelzés volt.
rap: Milyen formációban dolgozol jelenleg?
JA: DoN’t Eat Group néven létrehoztam egy csoportot 2006-ban, amivel az egyes projektektől függően változó létszámmal dolgozunk azóta is. Jelenlegi alkotótársaim: Diák István látványtervező, Sőrés Zsolt zenész, Christian Skjødt zenész (Dánia), Szabados Luca látványtervező, Vass Imre táncművész. Bodó Viktorral (Szputnyik Hajózási Társaság) már két bemutatón vagyunk túl (Social Error, Motel) és most készülünk a harmadik előadásra. Gáspár Ildikónak két előadásában, a Stuart Máriában (Örkény) és az Apában (Belvárosi Színház) voltam benne.
rap: Mi inspirál?
JA: A kihívás, amit magamnak támaszthatok az önálló gondolatok mentén kibontakozó munkafolyamatban, a másik pedig a munkatársak profizmusa, amely ha a színházi munkák során szerencsésen összetalálkozik, nagyon jó energiákat tud felszabadítani.
rap: Milyen munkáidat láthatjuk legközelebb?
JA: Szeptember 10-én a Trafóban lesz a Táp Színház új bemutatója, a Babahajó, jelenleg is azon dolgozom. Szeptember 19–20–21-én a PLACCC Fesztiválon a DoN’t Eat Group következő public art akciósorozata. Budapest három különböző közterén fogunk feltűnni egyórás, ott a helyszínen készülő filmmel. Ez a Remixing the City című audiovizuális és intermediális akció. Október 10-én Heidelbergben mutatják be Bodó Viktor rendezésében a Ray Bradbury regénye nyomán készülő Fahrenheit 451 című előadást, amelynek a vetített látványát készítem – a sivár, kiüresedett terek távlatainak 3D animációs megalkotása lesz a feladatom. December 14-én a Trafó Klubban Pixelek címmel folytatódik a SmartExtra sorozat. Itt a Trafó szervezésében velem és több más, pixelekkel foglalkozó alkotóval lesz beszélgetés, majd ezt követően a DoN’t Eat Group performansza jön.
rap: Vannak-e elődeid, kortársaid, akiknek a munkái hatottak rád?
JA: Három ember hatott rám személyesen: nagypapám, Juhász Jenő építészmérnök, Bodóczky István festőművész, a középiskolai rajztanárom, és Halász Péter színész, rendező, író – operatőrként és vágóként dolgoztam a Herminamező című kísérleti filmjében. Mindhárom emberben van valami közös, nehezen megfogalmazható minőség. Hatalmas lexikális és gyakorlati tudást halmoztak fel életük során, és közben mindvégig megmaradtak érzékeny figyelemmel a másik ember iránt.
