Amit szívedbe rejtesz

  • 2013. október 17.

Snoblesse

József Attila pszichoanalitikus naplója Jordán Tamás előadásában.
false

Azt a meccset már rég lejátszották, hogy a nyilvánosságra tartozik-e József Attila talán nem csak magánhasználatra írt műve, a Szabad-ötletek jegyzéke címen ismert, 176 oldalnyi tömény önvallomás, melyet egy pénteki napon, 1936. május 22-én, a Japán kávéházban kezdett írni az analízisbe járó költő, s bár úgy tervezte, hogy fel sem áll, míg a végére nem ér a szövegnek, végül csak két ülésben, vasárnapra sikerült befejeznie a magyar irodalom talán leginkább zavarba ejtő írásművét. A meccs lefutott, a Szabad-ötletek jegyzéke szabadon olvasható és előadható – ezúttal Jordán Tamás adja elő a költőzseni pszichoanalitikus önvallomását a KékSzobaHallban.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.