Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál

  • 2014. november 10.

Snoblesse

Svankmajer, Gondry, Bucsi – húzónevek az idei kínálatból.
false

Animált beszélgetés Noam Chomskyval – nem csalás, nem ámítás, ezzel indul az idei Anilogue, történt ugyanis, hogy a nagyszerű francia filmes, Michel Gondry az animációs film eszköztárát látta megfelelőnek ahhoz, hogy meginterjúvolja a világhíres gondolkodót. (A Narancs is meginterjúvolta Chomskyt [az interjú itt], igaz, mi jóval szerényebb eszközökkel; egy telefonnal dolgoztunk.) A világ legmenőbb animációs munkáitól roskadozik az idei program, s igazán örömteli, hogy ebbe a kategóriába több magyar mű is beletartozik. Simon Balázs szarvasos klipjét, melyet Nils Frahm  Re című számához készített, a világ idei legjobb 6 videoklipje közé választották, Bucsi Réka Symphony No.42 című filmje pedig bekerült az Amerikai Filmakadémia tízes listájára – hamarosan eldől, hogy továbbjut-e a legjobb ötbe (interjúnk a művésznővel itt). Aki viszont minden idők legjobb egyében van, s nem is esik ki onnan soha, az Jan Svankmajer – a mester munkásságának legfőbb állomásai is megtalálhatók a programban, miként megtalálhatók azok az animációs munkák is, melyek végignyerték a közelmúlt fesztiváljait. És lesznek gyerekfilmek is szép számmal, de versenyszellemben sem lesz hiány, hiszen az Anilouge egyben versenyfesztivál is.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.