Anna Calvi az A38-on

  • 2014. február 26.

Snoblesse

Lenyűgöző zenész és elragadó személyiség, akit kár volna kihagyni.
false

Az apai ágon olasz származású brit szerző-előadó napjaink egyik legüdítőbb zenei jelensége, aki – hangozzék bármily közhelyesen – tényleg hosszú utat tett meg ahhoz, hogy a koncertpódiumon, a reflektorfényben láthassuk. A hangszerét, a gitárt (no meg a hegedűt) még tinédzserként elsajátító Annának mindenekelőtt saját fóbiáit kellett leküzdenie ahhoz, hogy a nyilvánosság előtt is kieressze a hangját. Ehhez is kellett vagy 25 év – pedig aki hallotta már az ő hol ízesen füstös, hol csodásan áttetsző orgánumát, biztosan nem felejti. A drámai tónusok, a rockzene legjobb női előadóit idéző, ugyanakkor néha szinte operai gesztusoktól sem tartózkodó énekesi repertoár remek kompozíciós érzékkel párosul: kiváló dalokból már összegyűlt egy csokornyi ahhoz, hogy lehessen miből válogatni. S jut eszünkbe, Anna Calvi immár második nagylemezénél tart: a még 2011-ben megjelent, jelentős kritikai visszhangot kiváltó elsőt (Anna Calvi) követte tavaly ősszel a második (One Breath), mely sok tekintetben még rá is tromfolt elődjére (kritikánk róla itt). Ez utóbbi albumot prezentáló-promotáló turnéja keretében jön hozzánk immár másodízben: először 2012 nyarán, a Sziget fesztiválon lépett fel nálunk, ott is az A38-sátorban – aki azt kihagyta, ezt most el ne mulassza! Mert Calvi a színpadon is szuggesztív, gazdag gitárjátékával és énekével egyaránt rabul ejtő előadó, aki sokszor a már védjegyévé vált (férfi!) flamencotáncosi fellépőruhájában, emblematikus Fender Telecasterével a nyakában pillanatok alatt varázsolja el és bolondítja magába a publikumot. S ezúttal még előzenekara is lesz: a mostanában Németországban időző, grúz származású Sophie Villy énekesnőt és zenekarát is megkapjuk még mellé ajándékba.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.