Matador az A38-on

  • 2014. február 26.

Snoblesse

Ezúttal egy ír technohuligán teszi próbára a hajó remek hangrendszerét.
false

Gavin Lynchet az elektronikus zene most már sokadik hulláma emelte az e-tánczene-rajongó publikum érdeklődésének fókuszába: az előző évtized végén mint a SourceCode ír technoduó beltagja tette le névjegyét, ám ezzel párhuzamosan már Matador néven készítette és publikálta első, teljes mértékben saját, sokáig csak digitális formában terjesztett szerzeményeit, már vagy fél évtizede pedig ez a név lett az ő kizárólagos védjegye. A maga szikárságában is gazdagon (és hatásosan!) adagolt Matador-hangzás, melyet a legjobb dublini klubokban és ottani stúdiójában csiszolt tökéletesre, a hozzávalók gondos adagolásától nyeri sajátos ízét. Ha viccelni akarnánk, arra is hivatkozhatnánk: nem véletlen, hogy Gavin zenekészítési és stúdiótanulmányok mellett még a szakácsmesterséget is elsajátította (pedig voltaképpen ez az igazság).

A technohagyományból és a minimal-tech/house örökségből építkező Matador-portfólió persze a tekintélyes kollégák respektusát is kiváltotta: Gavin ennek megfelelően második otthonra lelt a legendás Richie Hawtin M_nus kiadójánál, ahol számos remek maxija (Kingswing, Spooks, Zoles) és remixe is megjelent az elmúlt két-három évben. Idén (bő egy évvel ezelőtti, Extrawelttel közös budapesti fellépéséhez hasonlóan) főképpen saját zenéiből ad ízelítőt a hajón egy derekas live-act keretében – magyar részről a szervező NVC és StayFly kollektívák lemezlovasai (Subotage, Sinko, illetve Jumpski aka Alive) pakolnak még.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.