Matador az A38-on

  • 2014. február 26.

Snoblesse

Ezúttal egy ír technohuligán teszi próbára a hajó remek hangrendszerét.
false

Gavin Lynchet az elektronikus zene most már sokadik hulláma emelte az e-tánczene-rajongó publikum érdeklődésének fókuszába: az előző évtized végén mint a SourceCode ír technoduó beltagja tette le névjegyét, ám ezzel párhuzamosan már Matador néven készítette és publikálta első, teljes mértékben saját, sokáig csak digitális formában terjesztett szerzeményeit, már vagy fél évtizede pedig ez a név lett az ő kizárólagos védjegye. A maga szikárságában is gazdagon (és hatásosan!) adagolt Matador-hangzás, melyet a legjobb dublini klubokban és ottani stúdiójában csiszolt tökéletesre, a hozzávalók gondos adagolásától nyeri sajátos ízét. Ha viccelni akarnánk, arra is hivatkozhatnánk: nem véletlen, hogy Gavin zenekészítési és stúdiótanulmányok mellett még a szakácsmesterséget is elsajátította (pedig voltaképpen ez az igazság).

A technohagyományból és a minimal-tech/house örökségből építkező Matador-portfólió persze a tekintélyes kollégák respektusát is kiváltotta: Gavin ennek megfelelően második otthonra lelt a legendás Richie Hawtin M_nus kiadójánál, ahol számos remek maxija (Kingswing, Spooks, Zoles) és remixe is megjelent az elmúlt két-három évben. Idén (bő egy évvel ezelőtti, Extrawelttel közös budapesti fellépéséhez hasonlóan) főképpen saját zenéiből ad ízelítőt a hajón egy derekas live-act keretében – magyar részről a szervező NVC és StayFly kollektívák lemezlovasai (Subotage, Sinko, illetve Jumpski aka Alive) pakolnak még.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.