Az operairodalom egyik legszerethetőbb szerepe - Tarjányi Tamás operaénekes

  • rés a présen
  • 2016. július 1.

Snoblesse

Július 7-én Nemorino szerepét énekli Donizetti Szerelmi bájitalában.

rés a présen: A Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanultál. Nem volt biztos, hogy operaénekes leszel?

Tarjányi Tamás: Ha valamire nem gondoltam korábban, akkor arra, hogy egyszer operaénekes leszek. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen azonban már az első énektanárnőm, Domonkos Zsuzsa rögtön az operaéneklés felé terelte az utamat, amit az osztályfőnökeim, Novák Eszter és Ascher Tamás, illetve a többi tanárom is támogatott. A fordulópont aztán harmadéves koromban jött el. Ekkor találkoztam Bátori Évával, e találkozás vezetett a végső döntéshez, hogy felvételizzek a Zeneakadémiára. Ő készített fel a felvételi vizsgára, és azóta is követi a pályámat.

rap: Hogyan jutottál el a bonni operáig?

TT: Az egyetemi tanulmányaimat 2009-től Bécsben folytattam (Universität für Musik und darstellende Kunst Wien), és fejeztem be 2014-ben. Ez az időszak az egyetemen és általában a bécsi közeg kifejezetten inspiratív volt, és szakmai fejlődésem szempontjából talán a legfontosabb állomásnak mondható. 2012-ben egy sikeres meghallgatást követően kaptam szerződést a bonni operába (Theater Bonn). Tartalmas évek állnak mögöttem minden értelemben. Több szakmai szempontból fontos szerepet énekelhettem (Ferrandót a Così fan tuttéban, Don Ottaviót a Don Giovanniban, Taminót A varázsfuvolában, Almaviva grófját A sevillai borbélyban etc.), és nem mellékes, hogy operaénekesként nagyszínpadi gyakorlatra is szert tettem. Röviddel ezelőtt énekeltem az utolsó előadásomat Bonnban. Szeptembertől a müncheni Gärtnerplatztheaterbe szerződtem, ahol szintén érdekes feladatok várnak. Mindeközben nem szakadtam el Magyarországtól sem, nagyon hálás vagyok, hogy immáron négy éve rendszeres fellépője vagyok az Operaháznak, valamint az Erkel Színháznak.

rap: Donizetti Szerelmi bájital című operájának július 6-án lesz a bemutatója. Milyen csapat készíti ezt az előadást, és milyen szereped lesz benne?

false

 

Fotó: Thilo Beu

TT: A rendező, Philipp Himmelmann nagyon intenzív próbákat tart, nagy hangsúlyt fektet a szövegre, valamint a szerepek és a köztük lévő viszony elemzésére. Rendkívül élvezem a munkát a karmesterrel, Karsten Januschkével is. Nemorino szerepét énekelem, aki kevés kivétellel egész este a színpadon van. Ez az egyik legszerethetőbb szerep az operairodalomban. Hárman is énekeljük. Az én első előadásom július 7-én lesz. Bármelyik előadásra is látogat el valaki, szép élményben lesz része.

rap: Mikor és hol megy még az előadás?

TT: Július 6-tól augusztus 19-ig heti három alkalommal látható a darab a bemutató színhelyén, a szentmargitbányai kőfejtőben.

rap: Mikor találkozhatunk még veled?

TT: A Szerelmi bájital előadásai mellett fellépek a Gärtnerplatztheater szabadtéri koncertjén Münchenben júliusban, valamint még két koncerten fogok énekelni az eisenstadti Piknikkoncerten augusztusban, az Esterházy-kastélyban. A következő évadban Münchenben többek között ismét énekelhetem Don Ottavio és Ferrando szerepét, valamint az Operában és az Erkel Színházban is több előadásban énekelek majd.

rap: Miért ajánlanád nekünk az operába járást?

TT: Alapvetően mindenkinek ajánlom a színházba járást, legyen az opera vagy más színház. Mert kivételes hely, ahol nemcsak hogy közösségi élményben lehet része a nézőnek, hanem maga is részese egy – fontos megjegyezni – élő előadásnak, ahol igenis számít, hogy mit gondol vagy hogyan reagál a történtekre. Az opera műfaja pedig kuriózum. Mint borkedvelő azt mondanám, hogy az opera a „színházi világ aszúja”. Ennek pedig legfőbb oka a zene, ami beláthatatlan dimenziókba képes emelni a szöveget, a gondolatokat, illetve az érzelmeket. Az operától sokan idegenkednek, de mindenkit bátorítok az „ismerkedésre”, hiszen könnyen meg lehet szeretni azoknak is, akik eddig kevésbé mélyültek el a műfajban. Magam vagyok az élő példa, hogy nem kell klasszikus zenén felnőni ahhoz, hogy valaki megkedvelhesse az operát. Persze abban, hogy ez így legyen, nekünk, alkotóknak is igen nagy felelősségünk van.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.